Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 5. szám - Jegyzetek a részvényjog reformjához

5. sz. KERESKEDELMI JOG 88 elképzelni a részvénytársaságot, egy parla­mentet látna maga előtt, ahol a kormányzat — az igazgatóság — felelősen ténykedik a közgyűléstől kapott meghatalmazása alapján. Nem akarom a parlamentáris elvet meg­sérteni, de hivatkoznom kell arra a régi meg­állapításra, hogy ez az elv a részvénytársa­ságban végleg megbukott. A részvénytársaság­ban diktatúra van, ami gyakran nem is a többség, hanem az úgynevezett praktikus majoritás, tehát a kisebbség diktatúrája. Ez a diktatúra lehet alkalmas arra, hogy nagykoncepcióju vezetéssel, tervszerű és za­vartalan munkával a társaság közgazdasági karrierét megalapozza, de lehet alkalmas arra is. hogy a vezetőség a részvénytársaság vagyonával és helyzetével visszaélve, a társa­ság által elfoglalt közgazdasági poziciót a saját egyéni érdekeire használja ki. A részvénytársasági diktatúrát, szóval az u. n. többségi elv érvényesülését, a részvénye­sek általában véve sohasem veszik rossz­néven. A gazdasági élet bizonyos relációban hasonlít a háborúhoz, ahol elengedhetetlen az egységes és a határozott vezetés. Rossznéven veszik azonban a részvényesek és általában a közönség azt, amikor a többségi elvvel vissza­élnek. A részvényjog reformiránya tehát kellős kell, hogy legyen. Az egyik: a részvénytár­saság exkluzivitásának a megteremtése. Ez alatt azt értem, hogy megfelelő jogintézmé­nyek konstiluálandók arra, hogy részvény­társasággá csak valóban komoly, anyagilag megalapozott széleskörű tőkeegyesülések tö­mörülhessenek. A második irány: a részvényesek inten­zív védelmének megteremtése abban a tekin­tetben, hogy a társaság üzletvezetésében a vezérszerepet csakis a közös érdek, azaz a társaság vagyoni érdeke játssza. Elvileg tehát el kell fogadni azt helyesnek, amit a gazda­sági élet oly sok esetbén kitűnően igazolt: a részvénytársaságban a többség diktatúráját. A tervezetben azonban nem ezt látjuk. A ter­vezetben a demokratikus elv érvényesítése intézményesen* van keresztülvive. A tervezet ugy látom, ugy fogja fel, hogy a gazdasági élet a kereskedelmi törvényben biztosított demokratikus felfogást kijátszotta, léhát a demokratikus felfogás eme kijátszá­sának törvényes intézkedésekkel kell gálát vetni. A tervezet általános indokolása az állami beavatkozásnak jogosultságát megállapítja. Elvileg ez helyes. Amidőn azonban a tervezet tovább megy és nemcsak az állami beavatko­zás kodifikált lehetőségeit teremtik meg, ha­nem sub titulo kisebbségi védelem módot nyújt arra, hogy a vállalatot vezető többség a kisebbség állal törvényben biztosított szekiro­<ási lehetőségekkel fenyegetve legyen, akkor ugy vélem, nem a kisebbség jogait biztosítja, hanem u. n. kisebbségi zsarolás lehetőségeit teremti meg. A részvénytársaságot két keresztmetszet­ben szemlélhetjük. Az egyik a többséget re­prezentáló vezetőség, a másik az összrészvé­nyesek collégiuma. Az állami beavatkozás intézményes meg­teremtésére éppen azért van szükség, hogy a részvényesek collegiumának méltányos és a vállalat egyetemes érdekével nem ellenkező érdekei megvédessenek. A reform ellen többször elhangzott az az észrevétel, hogy azokban az államokban, ahol a részvénytársasági jog szigorúbb szabályo­kat állit fel, — sokkal több volt az úgyneve­zett szédelgő részvénytársaság, bankbukás és más turpissszal felépített akció, mint nálunk, hol a részvényjog szabályozása sokkal liberá­lisabb. Ez az észrevétel nem helyes, mert a re­formnak a célja nem kizárólag a szédelgő részvénytársaságok lehetőségének kiküszöbö­lése, hanem az, hogy a részvénytársasági for­mában nyilvánuló kereskedelmi vállalkozá­soknak a hitele biztositva legyen, az által, hogy a részvényesek ne kerülhessenek abba a helyzetbe, hogy az ő méltányos érdekeik ro­vására, a társaság vezetésében ellentétes és idegen érdekek érvényesüljenek. A reform feladata az, hogy megtörje azt az elvet, mely szerint a részvénytársaság köz­gazdaságilag éppen olyan kereskedő, mint a sarki szatócs, vagy bármely más egyéb cég, A részvénytársaság ennél több, mert ennek az egyéni haszon érvényesítése mellett a tőke­koncentráció fontos közgazdasági szerepét kell betöltenie. Egy részvénytársaság meg alapozottságát és komolyságát nemcsak lö­kéje, vezetőségének személyes tulajdonságai, hanem ezzel együtt az állami felügyelet; a na­gyobb nyilvánosság és a korrektségére előle­gezett bizalom. Amikor tehát a részvényesek érdekeit védjük, ezt szem elől téveszteni nem lehet és a helyes megoldás nem csupán egy jogilag megfelelő elintézési, hanem egy közgazdasági értelemben vett helyes elintézést is igényel. A helyes megoldás pedig az, hogy a ma­joritás, azaz a mindenkori vezetőség túlsúlya megmaradjon, de ugyanekkor kiküszöbö­lendő a részvénytársaság belső életéből az a felelőtlenség, amely eddig a kereskedelmi törvény liberálizmusa következtében érvénye­sült. Helyes tehát a tervezet elgondolása ak­kor, amikor a cégbíróság hatáskörét lényege­sen kiterjeszti, de amikor a tervezet ennél to­vább megy, részleteiben szertelenné válik. Egyrészt a minuciózus szabályozással az ad­minisztrációs költségeket mérték nélkül nö­veli, másrészt módot nyújt jelentéktelen ki­sebbségnek arra, hogy a vállalat nyugodt ve­zetését akadályozza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom