Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 5. szám - Jegyzetek a részvényjog reformjához

82 KERESKEDELMI JOG 5. sz. legjelentékenyebb tényezői a részvénytársa­sági formában működő gazdasági közületek. A részvénytársaság jelentősége közgazdasági és jogi tudásunk szerint eddig abban állott, hogy kis produktivitásra nem képes tőkéket összegyűjtött. Bevonta e tőkéket a gazdasági élet legerősebb vérkeringésébe és az egyesi­tetl anyagi erők észszerű felhasználása mel­lett jelentékenyen magasai)]) produktivitással — többtermeléssel dolgozott. Téves tehát az a beállítás, mely szerint a részvénytársaság reformjára egyetlen tár­sadalmi osztálynak sincsen szüksége. Téves azért, mert a részvénytársaság intézménye nem egy társadalmi osztálynak a megnyilvá­nulása, hanem egy univerzális közgazdasági szükséglet kielégítője egyrészről, másrészről pedig tőkeelhelyezési lehetőség, ahol a fölös pénzét ugy a gazda, mint az intellektuális, mint a munkás, mint a kuponjait vagdaló magánzó jobban gyümölcsöztetheti. Ha tehát a mai gazdasági viszonyok kö­zött a gazdáknak általában rosszal is megy a soruk, úgyszintén a szellemi foglalkozást űzőknek is, lehetnek és vannak olyanok, akik néhány száz vagy néhány ezer pengő­jüket gyümölcsözően elhelyezni szeretnők. Ezzel szemben azonban kérdés az, hogy az ilyen elhelyezést kereső kis- és középtőkék megtalálják-e a megfelelő garanciát tőkéjük megóvására és hozadékának biztosítására nézve akkor, ha egy u. n. részvénytársaság részvényesei, azaz tagjai sorába lépnek. Ha a jogászközvéleményt kérdezzük, azt mondja, hogy a kereskedelmi jog tételes sza­bályai kielégítő védelmet nem nyújtanak. Közgazdasági életünk vezető emberei azt mondják, hogy konkrét eseatben az ő vál­lalatuk a tőkeelhelyezés biztonsagára és ren­tabilitására teljes garanciát nyújt. A nagy­közönség ellenben, amelynek ebben a szak­kérdésben közvéleménye nincs, nem szól hozzá a kérdéshez, hanem ez idő szerint tel­jes desinteressementját nyilvánítja. Ez a nagy­közönség ugyanis — gazdák, intellektuellek, iparosok stb. — nemcsak a hírhedtté vált exotákkal, de néha komolynak tartott érté­kekkel is órási veszteségeket szenvedett. (Igazolja a Reitzer felfogását.) A helyzet ma az, hogy részvényeket jó­részt csak a spekuláció vásárol, nem tőke­elhelyezési, hanem nyerészkedési céllal. Eltekintve már most a megszámolható nagy. és szolid régi részvénytársaságainktól, akikre a konkrét esetben a részvényes tény­leg közgazdasági tradícióiból eredő garanciá­val bízza a pénzét, megállapítjuk azt, hogy a részvénytársasági formában működő vállala­tok igen nagy része a tőkeérdekeltségek ki­zárólagosságából, vagy kapcsolódásából ered. Ezeknek csak a formája részvénytársaság, a lénVege azonban korlátolt felelősségű tár­saság. Tőkebefektetési céllal azok vásárolnak manapság részvényeket, akik annyi részvényt vesznek, amivel az egész vállalatot, illetve a majoritást, a vezetést megszerezték. Így a «Részvénytársaság» elvesztette a kistőkéket koncentráló és produktív nagy­tőkévé egyesítő képességét. Nem kétséges az, hogy a rész vény hitel nek ez a jelentékeny sülyedése közgazdasági válságunkkal kapcsolatos, de éppen ezek a közgazdasági válságunkkal járó mély sebek tették nyilvánvalóvá azt, hogy az az elgondo­lás, amelyen a kereskedelmi törvény rész­vényjogi szabályozása felépült, egészen aka­démikus azzal szemben, amivé a gyakorlati gazdasági élet a < Részvénytársaságot > ugy is, mint jogi személyt, ugy is, mint gazdasági fak­tort kialakította. A magyar birói gyakorlat valóban párat­lan munkát végzett akkor, amikor az elmélet és a valóság között tátongó szakadékot át­hidalni akarta, de rá kell mutatni arra, hogy olyan kérdések rendezéséről van szó, ahol a szükséges preventív intézkedések birói gya­korlat által nem konstituálhatók és olyan uj kérdéskomplexumok merültek fel, aminek az elintézésére a birói gyakorlat képes nem is lehet. Nem lehet komoly érvnek elfogadni azt az ellenvetést, hogy például a bíróság módot talált a részvénytársaság bejegyzésének meg­tagadására azért, mert az alaptőke a vállalat céljával arányban nem állott. Mi sem köny­nyebb annál, minthogy valaki az alaptőke befizetése nélkül alapítson ma részvénytársa­ságot, mert vájjon melyik fórum tudná kon­trollálni azt, hogy a részvénytársaságon ke­resztül folyt tőke valóban nem-e olyan hitel­összeg, ami oda soha többel vissza nem kerül. Ezzel szemben fennáll ugyan a részvényt aláíró magánjogi kötelezettsége, ami lehet fedezet is, meg lehet kétes követelés is. Végeredményében közérdek az, hogy a gazdasági életbe szerteporló kis tőkék össze­gyűljenek és a nagyközönség bizalma újra helyreálljon. Ezt hatékonyan a részvényjog megfelelő reformja nélkül létrehozni nem lehet. Arra azonban, hogy az orvosság ne legyen rosszabb a betegségnél, különöskép­pen vigyázni kell s ezzel kapcsolatban szük­ségesnek látszik az, hogy a fent érintett ter­vezethez érdemben is hozzászóljunk. A kereskedelmi törvényünk a részvény társaság intern jogviszonyát a legteljesebb demokrácia elvének érvényesítésével állapí­totta meg. Ebből lelt aztán a többség dikta­lurája. A kereskedelmi törvény kiindulási pontja az, hogy a részvénytársaság vezetésé­ben és irányításában minden részvényes egyenlően résztvesz. Ha a laikus a kereske­delmi törvény rendelkezése alapján akarná

Next

/
Oldalképek
Tartalom