Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 4. szám - Kereskedelmi társaságok honossága a Vegyes Döntőbíróságok ítélkezésében

70 KERESKEDELMI JOG 4. 8Z. Kereskedelmi társaságok honossága a Vegyes Döntőbíróságok ítélkezésében. Irta: Dr. Kráhl Vilmos ügyvéd. A kereskedelmi társaságok honossága a klasszikus nemzetközi jogi doktrína szerint a társaság székhelyé szerint igazodik. A társa­sági székhely elvét mint honossági ismérvet fogadták el a nemzetközi jogi egyesületek vo­natkozó határozatai (az Institnt de Droit In­ternational 1891. évi hamburgi és az Interna­tional Law Association antwerpeni és madridi üléseiben hozott határozatok) és ezt fogadta el több európai állam törvényhozása is: igy a német, a francia és a svájci törvények. Hazai jogunk is ezt az elvet követi. A székhely és a főuzem kettős ismérvéi köveleli meg az olasz, a román és a belga jog. A székhely elve alól kivétel van statuálva azon esetre, hogy ha a székhely fiktív és csakis azon okból választa­tott, hogy a társaság lényleges hazájának joga kijátszassék. A klasszikus nemzetközi jog ezen általáno­san elfogadott honossági elvei mellett a béke­szerződések (Bsz.) egy uj ismérvei állítottak lel, amelynek alkalmazhatósága és alkalma­zási köre tekintetében kontroverz felfogások nyilatkoztak meg az ezen rendelkezéseket al­kalmazni hivatott Vegyes Döntőbíróságok (Vdbsg.) Ítélkezésében. Ez az nj ismérv: a ke­reskedelmi társaságban érdekelt részvényesek honossága, vagyis a társasági tőke nemzeti provenienciája. Igazságtalanság volna azt állí­tani, hogy ez az nj ismérv a békeszerződések kreációja. Ellenkezőleg: ez az ismérv a világ­háború folyamán a hadviselő államok kormá­nyai állal a gazdasági háború céljaira vétetett alkalmazásba és a gazdasági háborn fegyver­tárából vétetett át a békeszerződések rendel­kezéseibe. A hadviselő államok kormányai mindkél oldalon kényszerrendszabályok alá vonták a területükön levő azon vállalatokat, amelyek ellenséges honosok tulajdonában voltak, vagy olyan kereskedelmi társaságok tulajdonában voltak, amely társaságok a ben­nük levő külföldi tőkeérdekeltség nemzetisé généi fogva ellenséges vagyonnak' minősül­tek. Magyarország és ezt még a Millerand­féle kísérőjegyzék is elismerte — nagyon kí­méletesen báni ezen harci eszközökkel. A bé­keszerződések bűne abban van, hogy a gaz­dasági háború ezen hadviselési eszközeit a békekötés időpontjában létezett ellenséges vállalatokra nemcsak hogy ferttartották, ha­nem bűnös egyoldalúsággal tartották fenn: vagyis olyképpen, hogy inig egyrészről a le­győzött államok kötelezettségei vállaltak arra, hogy az általuk a háború folyamán foganato­sítót! és befejezést még nem nyert kényszer­rendszabályokat feloldják, addig az áhtánt­államok önmaguk részére ezen likvidációs jo­"->! fentarlolták és pedig nem csupán az álla­tuk már korábban foganatosított kényszerrend­szabályok tekintetében, hanem a területükön levő valamennyi ellenséges vállalat tekinte­tében. Egyedül az elcsatolt országrészek lekin­teében foglal magában tilalmat a trianoni szerződés 250. cikke. A trianoni szerződés 232. cikk a) pontja tartalmazza azt a rendelkezési, hogy a ma­gyar állam a területén levő ánlánl-javakon foga n a tositott kény szer rendszabályokat fel­függeszteni tartozik; a 232. cikk b) pontja feljogosítja az ántántállamokat, hogy a terü­letükön levő magyar javakat kényszertélszá­molásnak vethetik alá. A 232. cikk e) pontja pedig az ántánthonosoknak kártérítési jogot biztosit azon károkért, amelyek őket háborús kényszerrendszabályok folytán érték, amely rendszabályokai Magyarország a sajál terüle­tén levő ántántjavakkal szemben foganatosí­tott. I gy a 232a;, mint a 232. b) és a 232. c) az ántánthonosok javaival azonos jogi elbánás alá vonja azon társaságoknak javait, amely társaságokban ántánthonosok érdekébe van­nak ( áans lesquelles ces ressortissants étaíeni intéressés ), illetve, amely társaságok ántánthonosok által vannak ellenőrizve (contrőlées par eux |. Itt felmerül az a kér­dés, hogy mi értendő az ezen rendelkezések­ben foglalt gazdasági érdekeltség*, illetve ellenőrzés alatt? Erre a kérdésre maguk­ban a békeszerződésekben nem foglaltalik válasz, de nincsen válasz a signatarius hatal­mak tételes jogszabályaiban sem. A francia és angol birói gyakorlat a társasági kontroll fogalmának elbírálása körül több körülményi lesz vizsgálat tárgyává; igy különösen az ala­pilóknak, a részvényeseknek és az igazgató­sági tagoknak honosságál és az < ellenséges jel­leg fenforgásál abban az esetben állapítja meg, hogyha ezen tényezők vizsgálata mellett ugv találja, hogy az ellenséges honosok irá­nyító befolyást gyakorolnak vagy gyakorol' halnak a társaság ügyvitelére.1 A Irianoni szerződésnek fentebb idézett rendelkezései közül a Vdbsgok. hatásköre ki­fejezetten ki van mondva a 232. cikk cselére. A döntőbíróságok igy valamely kereskedelmi társaságnak ellenséges jellegéi a 232. cikk szempontjából megállapítani hivatottak. (A döntőbíróságok joggyakorlata a sajál juris­diktiójái a 232. a) esetére is kiterjeszti, ellen­ebben a 232. h) esetében nem ismeri el a döntő­bíróságok illetékességéi.I Az a kérdés merül fel. hogy azáltal, hogy a döntőbíróság vala­mely társaságnak ellenséges jellegéi elis­meri, azáltal egyben meg van állapítva már annak a társaságnak ezen ellenséges állambeli 1 Az idevágó francia birói gyakorlat lásd: Dr. Schulz Ferenc „A részvénytársaságok honossága" 23. oldal. A? angol birói gyakorlatból kiemelést igényel ;-z anpol felsőháznak a Daimler Comp. c/a ContinentalTyreComp. ügyben hozott Ítélete (Law Reports 1916), ehelyütt idézve a Recueil III. köt. 534. old.-ról

Next

/
Oldalképek
Tartalom