Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 4. szám - Államközi egyezménytervezet a vételi és szolgálati szerződések nemzetközi magánjoga tárgyában

4. sz. KERESKEDELMI JOG 69 mara, amely elé a tervezel mielőtt az Intern. L. A. kongresszus elé vitetett, terjesztetett, a maga részéről kijelentette, hogy a tervezet a maga egészében üdvös, világos és könnyen alkalmazható és alkalmas lesz arra, hogy csökkentse a különböző országokban levő leiek közti jogvitákat, s ezállal a nemzetközi kereskedelemnek nagy szolgálatokat fog tenni. A terveket tehát elfogadta, és tisztán stiláris módosításokat ajánlott. A vezértitkár Nemzetközi Keresk. Kamara kijelenti, hogy a tervezetet megküldte a különhöző nemzeti bizottságoknak és azok ahhoz hozzájárultak. Kijelenti továbbá, hogy a Nemzetközi Kereskedelmi Kamara választott bíróság elé terjesztett számos esetben megkísérelték a tervezetet alkalmazni és azt találták, hogy az minden további nélkül a legnagyobb könnyedséggel keresztülvihető volna, és igen üdvös eredményekei hozna elő. A vételi szerződésekre vonatkozó fejezetben a tervezet mindenekelőtt foglalkozik az ingatlanokra vonatkozó ügyletekkel. Ezek tekintetében a lex reisitae elvét kodifikálja, ami a nemzetközi magánjogban elfogadottnak tekinthető. A finomabb jogi elemzés ugyan azt vallja, hogy az ingatlan fekvésének joga a dologi jogok szerzésének mikéntjére, de nem okvetlen a vonatkozó ügyletek kötelmi részére irányadó. Ezt a finom megkülönböztetést a magyar judikaturában i s megtaláljuk egy nemzeiközi magánjogi esetben. Mégis el kell ismerni, hogy a feleket nagyobb óvatosságra fogja inteni és végeredményben ügyleteik biztonságát emelni, ha az egyezményben az ingatlanokra nézve általában az illető ország joga vétetett fel irányadónak. Az ingóvételekre nézve a fenti alapelvet lefektetvén, az egyezmény a következő kivételekel teszi: A vevő jogát veszi irányadónak: 1. Ha a/ eladó, vagy megbízottja, vagy képviselője a szerződést a vevő országában lett látogatása alkalmával köli meg. Nyilván méltányos, hogy ha az eladó eljön a vevőhöz, hogy akkor az a jog vétessék alapul, amely a vevőre irányadó. 2. Ha az eladó megbízottjának vagy képviselőjének az a telepe, amely az ügyletet megkötötte, a vevő országában van, és a megbízott vagy képviselő saját nevében kötötte az ügyletet. Ezzel a rendelkezéssel szemben hangsúlyoztuk, hogy hiszen ebben az esetben nem is lehet kérdés, ámde az angolok felhívták figyelmünket arra, hogy az ő joguk szerint, ha a megbízott nem köti meg saját nevében az ügyletei, az angol jog szerint ez pusztán egy közegnek az eljárása, tehát épp olyan, mintha az egy egyszerű levélhordó volna, és ;>/ ő jogérzetük szerint nem lehet azonos hatású, mint hogyha az eladó vagy megbízottja egyenesen eljön a vevő országába. 3. Ha azonban az eladó, megbízottja vagy képviselője az országban teleppel bír, amely az ügyletet megkötötte, és az adás-vétel tárgya az ügyletkötés idejében az országban tárolt, ismét a vevő joga alkalmazandó. Egy további és természetes kivétel, hogy a tőzsdén, vásáron, vagy valamely árverésen, vagy birói eladáson történő vétel az illető ország jogának van alávetve, valamint hogy ugyanez az esel a lajstromozott hajóknál és légi jármiiveknél. Az ingóvételre vonatkozó szabályok állanak olyan mű előállítási (műbér) szerződéseknél, amelyeknél a szállító fél adja a szükséges anyagot is. A munka és szolgálati szerződéseknél a mnkás, illetve szolgálatot teljesítő fél joga abban az esetben lesz alkalmazandó, ha a szerződésben nincs intézkedés arról, hogy a mű létrehozása, vagy a szolgálat hol történjék, vagy ha főképen nem ugyanazon országban kell hogy történjenek, minden más esetben a teljesítés helyének joga irányadó. A vételi szerződések alapelvétől tehát eltér, de azt hiszem, tovább nem indokolandó, hogy ily szerződéseknél csakugyan a teljesítés helye, amely ez esetekben könnyebben megállapíthat, az alkalmazandó jognak legerősebb forrása. Tekintettel az e részben fennálló nemzetközi és nemzeti szabályozásokra, a tervezel a fuvarozási szerződéseket, valamint a hajók és légi jármiivek alkalmazottainak jogviszonyait nem kívánja e szabályozás alá vonni. A tervezet a mindkét nemű szerződések közös szabályai gyanánt megállapítja, hogy harmadik, azaz az eladó és a vevő jogának alkalmazásán kiviili eset a rendeltetési hely jogának alkalmazása, amely a következő eselekre van előirva, vagyis: 1. Az áru, illetve mű megvizsgálása mikéntje, 2. a szerződésellenes minőség, vagy más szerződésszegés közlésének mikéntje, 3. az áruk rendelkezésre bocsátása vágtázok elfogadásához fűzött feltételek közlésének mikéntje, 4. az áruk megvizsgálása és a hibák közlésének halárideje, ^ •"). azon kötelezettségek és jogok tekintetében, amelyek az átvevőre az áru, illetve mű megőrzésével kapcsolatban vonatkoznak, a rendeltetési hely joga irányadó, vagyis annak a helynek a joga, ahol a megvizsgálásnak meg kell történnie. E kivételek, amelyek nyilván a locus regit actum nagy elvéhez vannak legközelebb, szintén a dolgok belső logikájából folynak.