Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / Tartalommutató

196 KERESKEDELMI JOG 11. sz. Birói határozatok összefoglalása 1927. évre. Általános. L Annak elbírálásánál, hogy a gazdatiszt által kötött ügylet az 1900. évi XXVII. t.-e. 2. $-a értelmében rendszerint a gazdálkodás folytatásával járónak és ebből folyóan a gazdatiszt annak megkötésére az idézett törvény rendelkezésénél fogva feljogosítottnak tekinthető-e, vagy nem, Ugyelemhe veendők: a gazdaság kiterjeuése, az ügylet tárgyának értéke és az ügylet megkötésének körülményei 14 2, A birói gyakorlat által kövelett szabály, hogy a kár mérvének meghatározásánál az ingó elvesztéséről való értesítés időpontja az irányadó 54 ;t. Croupiernek nem jár fölmondási idő 78 4. A megőrző vállalat tulajdonosa vis major esetet kivéve, felelős a megőrzés végett átadott áruk elvesztéséért, tekintet nélkül a vétkességre vagy gondatlanságra, vagy Hogy az árukért kapott-e biztosítás utján megtérítést 78 5. A 950/1923. M. E. sz. rendelet a belföldi adós által valósaggal aranyban vagy külföldi aranyértékben belföldön teljesítendő pénztartozásokra vonatkozik, nem alkalmazható tehát oly esetben, amikor a teljesítés helye külföldön van s a tartozás nem valóságban aranyérmékkel tejlesiteudő 78 <>. Az 1914. évi XVII. t.-eikk 34. és 55. §-ai értelmében a vasúti alkalmazott a szolgálali jogviszonyból eredő magánjogi igényeit a törvény rendes utján csak akkor érvényesítheti, ha a szolgálatból való elbocsátása e törvény rendelkezései ellenére, illetve, ha a felmondás vagy a létszámból való törlés szabályellenesen történt volna 78 7. A magyar jogban elfogadott szabály szerint valamely ügylet érvényessége kényszer címén csak akkor támadható meg, ha az ügylet megkötése a másik félnek olyan közvetlen és veszélyes fenyegetésének hatása alatt, avagy a másik félnek valamely harmadik személy részéről bekövetkezett ily fenyegetésnek ismerete és annak kihasználása mellett történt, amely fenyegetésben rejlő hátrányok az ügyletkötő testi épségét avagy egész gazdasági létét kockáztatják és amely fenyegetésben foglalt támadás a rendes törvényes eszközök igénybevételével el nem hárítható 91 8. A K. T. 2!M. §-a alkalmazhatóságának nem előfeltétele az, hogy az árut a kereskedő nyílt üzletben árusítsa, hanem erre való tekintet nélkül az áruk a jóhiszemű vevő tulajdonába mennek akkor is, ha ezeket az árukat a kereskedő üzleti körében árusította el s adta át S>1 9. Az anyagi jog szerint, ha a felek a szerződés érvényét bizonyos alakszerű eljárás betartásától tették függővé, az ennek meg nem felelő megegyezésből kötelezettség nem származik 91 10. A bizalmon alapuló megbízási viszony természetéből következik, hogy az, aki más ügyének ellátására vállalkozik, attól a harmadiktól, akivel a megbízásból kifolyóan a megbízó érdekében ügyletet kíván létesíteni, a maga részére jutalmat vagy egyéb előnyt megbízójának tudta és hozzájárulása nélkül ki nem köthet és amennyiben ezt mégis megteszi, ez a cselekménye a megbízással járó köteles hűség és tisztesség megsértésének tekintete alá esik, tehát az erre vonatkozóan kötött szerződés a jó erkölcsökbe ütközik és így, mint semmis jogügylet, bíróilag nem érvényesíthető 1" 11. Jogszabály ugyan az, hogy a hitelező az adósa által biztosítékul átadott vagyonértéket eltérő megállapodás esetén kívül sem nem használhatja, sem annak állagát meg nem változtathatja: ez a szabály azonban csak a zárt, vagyis oly biztosíték tekintetében nyerhet alkalmazást, amelyet a 'hitelező az adós utasításához képest a saját vagyonától elkülönilve. külsőleg is felismerhető egyedi értékként tart őrizetben, mert minden más esetben a hitelező a biztosítéki értéket, az adós ellenőrzése nélkül használhatja .. 112 12. A K. T. 265—267. §-ainak egybevetéséből és különösen a K. T. 265. §-ának abból a rendelkezéséből, amely szerint a kereskedelmi ügyletek megbirálásánál és értelmezésénél m in annyira a használt kifejezések betű szerinti értelme, mint inkább a szerződő felek akarata az irányadó, nyilván következik, hogy oly esetben, midőn a felek a szerző: .lésben használt és kikötésszámba jövő kifejezésnek a jogi tartalmát eleve meghatározták és ilyképnen kölcsönös megállapodással világosan kifejezésre juttatták a-t. hofy a használt kifejezésnek minő értelmet kívántak tulajdonítani: a szerződő felek jogviszonyában a használt kifejezés kizárólag ennek a kikötésnek megfelelő értelemben veendő és pedig akkor is, ha a szóbanforgó kifejezést a kereskedelmi forgalomban elfogadott szokás netán eltérő értelemben használná : ,Yi"""" 13. A takarék betéti könyvre vehetett záradék: (aranyérmékben fizetendő, aranyban való fizetésre kötelez s így a 950/23. sz. rendelet szabályai alá esik ,12b 14. A t's. T. 42. §-ára alapított visszakövetelési igény elkönyvelés tárgya nem lehet s így a Pp. 32. $-a szerinti könyvkivonati illetékesség az ingók visszaadására irányuló kereseti követelés lekintetében helyt nem foghat 1">. Minden okirat abban az értelemben veendő és válik hatályossá, amint azt azoknak, akikhez intézve van. a fenforgó körülmények józan méltatása mellett az életfelfogása, szerint értenie kellett, tehát nem az határoz, hogy a nyilatkoztot tevő mit gondolt magában és mi szándék vezette ennek megtételénél és mily értelmet tulajdonit neki maga, hanem az, hogy hogyan kell a nyilatkozatot annak tarlalma szerint érteni 158 16. Az anyagi jog szerint nincs helye kártérítésnek, ha a kárt túlnyomóan a károsult okozta akár azáltal, hogy annak elhárítását vagy enyhítését elmulasztotta, akár azáltal, hogy a kárositol nem figyelmeztette idejekorán az előállhato rendkívüli következményekre, amelyeket csak maga ismert vagy ismerhetett 158 17. A kártérítési kötelezettség következményeként a károsult abban a gazdasági helyzetbe juttatandó, amelyben a károsodás bekövetkezte előtt volt, következőleg a kárositó felelős mindazért az anyagi hátrányért, amely a károsító cselekménnyel okozati összefüggésben a károsultat érte; tehát megtéríteni tartozik a tényleges kárt, de az elmaradt hasznot is, amelynek elmaradását a károsítás okozta; ellenben a károsító felelőssége nem terjedhet ki oly következményekre is, amelyek jogi felelőssége alá vonható cselekményével vagy mulasztásával okozati öszszef üggésben nem állanak s illetve amelyek annak folytán merültek fel, hogy a károsult elmulasztotta a kárnak elhárítását vagy ennek enyhítését 158 18. Az anyagi jogszabályok értelmében a törvényes tilalom ellenére kötött jogügylet érvénytelen, annak joghatása semmi irányban sincs, következéskép annak alapján sem teljesítést, sem kártérítést még a jogügylet kötésénél jóhiszeműen eljárt szerződő fél sem érvényesíthet. — A törvényes tilalomba ütköző jogügylet hatálytalansága folytán azonban az anyagi jog értelmében az előbbi állapot helyreállításának van helye; ebből folyóan mindegyik fél a másiknak visszatéríteni köteles azt, amit az eredeti jogügyletből kifolyóan tőle kapott 158 19. Az érvényesen létrejött Írásbeli alapszabályok (Magyarországi munkások rokkantsegélyző és ny ugdijegy esülete) társasági szerződésnek tekintendők s hatályuk nincs a társasági tagok aláírásától feltételezve; az alapszabályok írásbeli szerződési jellegét tehát nem érinti az a körülmény, hogy azt a felperes, mint társasági tag nem irta alá. Nyilván alaptalan ezért a felperesnek az az álláspontja, hogy az alperesi alapszabályoknak a választót! birósági eljárásra vonatkozó része irányában azért nem lehet joghatályos, mert az aláírás hiányában nem lekinthető a Pp. 767. §-ában megkívánt írásba foglalt szerződésnek , 1G4 20. Az anyagi jog szerint, ha a vállalkozó már a szerződés megkötésekor tudta, vagy csak gondatlanságból nem látta előre, hogy a vállalt szolgáltatás általában vagy csak őreá nézve lehetetlen lesz: a másik félnek a szerződés megkötéséből eredő kárát megtéríteni tartozik 177 21. Az anyagi jogszabályok értelmében azonban a kereskedelmi jog körében is az a szerződés, amelyben a szerződő feleket egymással szemben kölcsönösen megillető jog és kötelezettség — annak következtében, hogy az egyik fél a másiknak a szorultságát, könnyelműségét vagy tapasztalatlanságát kihasználja — oly kikötések mellett nyer megállapítást, hogy az az egyik félnek, vagy egy harmadiknak engedett túlságos mérvű vagyoni előnyök által a másik szerződő félnek anyagi romlását előidézni, vagy fokozni alkalmas, avagy a kikötések oly mérvűek, hogy az eset körülményeihez képest a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között szembeötlő aránytalanság mutatkozik, az üzleti tisztességbe és a jó erkölcsökbe ütközik és mint ilyen — minthogy az annak tárgyát tevő szolgáltatás jogilag meg nem engedett — érvénytelen, és pedig kezdettől fogva semmis, tehát annak semmi irányban joghatása nincs, hanem a felek között az ily ügylet érvénytelensége folytán az előbbi állapotot kell helyreállítani 177 22. A nemzetközi magánjogban is elfogadott szabály a/, hogy feltétlenül a hazai jog alapján bírálandó el a jogviszony és a felek eltérő megállapodása figyelmen kivül marad akkor, ha az valamely hazai törvény világos céljával ellenkezik 180 Főnök és alkalmazott. 23. A magánalkalmazott munkaadóját a szolgálali jogviszonynak felmondás által megszüntetésére a törvény jogosítja fel. Ennek a jognak a fentartása tehát törvénybe, vagy a jó erkölcsökbe abban az esetben sem ütközik, ha a munkaadó az alkalmazottjával nyugdíj szerződést köt s ezt a jogát a nyugdijszerződés által érinteni nem engedi. 14 24. Az alkalmazott munkaköre kijelölésének joga már a nélkülözhetetlen szolgálati fegyelem érdekében is rendszerint a munkaadót illeti meg. A munkaadónak ez a kijelölési joga pedig azt is magában foglalja, hogy a munkaadó az alkalmazottak munkakörén az üzleti körülmények indokolta változtatásokat is eszközölhet és hogy az alkalmazottaknak arra törvényes igénye nincs, hogy mindenkor csak egy és ugyanazon munkakörben legyenek foglalkoztatva, amint ez az 1910 1920. M. E. számú rendelet 15. §-a 2-ik bekezdésének rendelkezéséből is világosan kitűnik. A munkaadó ezen joga mindössze annyiban szenved korlátozást, hogy az alkalmazott munkabeosztásának az alkalmazott képességeihez megfelelőnek kell lennie és nem lehet az alkalmazott önérzetére sérelmes. — A korábbi években rendszeresen kaoott renumeráció kifejezett kikötés hiányában is követelhető illetmény jellegével bir 54 25. Annak eldöntése, hogy valamely alkalmazott valamely állás betöltésére alkalmas és érdemes-e, vagy nem, a munkaadónak olyan discretionalis joga, amelyet egyrészről a saját üzleti érdekeinek, másrészről a? alkalma-