Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 3. szám - A nyugdíjintézet perelhetősége - Ausztriában - A tokaji bor védelme - Ausztriában - Iparüzési jog korlátozásáért vagy megvonásáért jár-e kártalanitás

:>s KlíRKSKEDELMT. JOG 3. sz. zett törvény 347. §-a értelmében eladatta. Ez az eladás tehát a kárigény érvényesítésének olyan törvényes előfeltétele, amely nélkül kártérítést követelni nem lehet, mert a szállítani kötelezett áru szállításának puszta megtagadása mellett az eladót kártérítés a törvény szerint meg nem illeti, i Kúria P VII. 2580/1926.'sz. a. 1927 január 18-án.; Bizomány. 4 4. Vételi bizomáuy esetén, bár a K. T. 368. §-a szerint közvetien jogok és kötelezettségek tulajdonképpen esak a bizományos és harmadik személy közt jönnek létre, az áruk tulajdona mégis a bizományos és megbízó szempontjából a képviselet utján való tulajdonszerzés általános feltételei szerint legott a megbízóra száll. (Kúria P. ÍV. 8245/1926. sz. a. 1927 január 26-án.) Indokok: Alperes a budapesti központi kir. járásbíróság elölt felperes részéről ellene s C. I. bőrgyáros ellen folyamatba tett zárlati ügyben 1925. évi március hó 27. napján foganatosított meghallgatási eljárás során elismerte, hogy a zárlat és a jelen kereset tárgyául szolgáló áruk bizományi áruk: a C. 1. ellen tett s-D. alatt másolatban csatolt bűnvádi feljelentésében pedig maga előadta, hogy ezeket az árukat C-nak, «mint szakértőnek" közreműködésével «a saját, illetve felperes, mint megbízó, részére vásárolta», akivel 22 év óla áll, mint bizományos, üzleti összeköttetésben; s a felülvizsgálati kérelmében is beismerte, hogy ezeket az árukat azon a pénzen vásárolta, amelyhez az A. alatt csatolt okiratba foglalt vételügylet alapján átadott 400,000.000 korona értékű váltók leszámiloltatása utján jutott. Ehhez képest ezeknek az áruknak megszerzésére vonatkozó, s az alperes, mint bizományos részéről C, I. közreműködésével saját nevében, de a megbízó felperes részére a B. alatt csatolt okirat értelmében H. 1.-val. mint eladóval, kötött adásvételi ügylet a felperes s az alperes közt fennforgó belső viszony szempontjából: vételi bizomáuy. Vételi bizomány esetén pedig az anyagi jogszabályok értelmében — annak ellenére, hogy a K. T. 368. if-ának második bekezdése szerint a bizományos által harmadik személyekkel kötött ügyletekből közvetlen jogok s kötelezettségek csak a bizományos és harmadik személyek közt keletkeznek, az áruk tulajdona mégis a megbízó s a bizományos között fennforgó belső viszom szempontjából azoknak a harmadik személy részéről történt átadása után a képviselő utján való tulajdonszerzés általános feltételei szerint közvetlenül legott — anélkül, hogy a követelések engedményezésének megfelelő ujabb átadás volna szükséges — a megbízóra száll. A megbízó tehát a bizományi árukra vonatkozóan a K. T. 379. §-a értelmében a bizományost netán megillető zálogjog épségben tartása mellett a bizományostól az áruk kiadását s a tulajdonjoga megállapítását követelheti. Szállitmcáiiyozás. 45. Ha a szállítmányozó a megbízótól kapott utasításaitól fontos ok nélkül eltér, a K. T. 38'». §-ában foglalt anyagi jogi szabály szerint felelős a szállítmányozás eszközlésénél felmerülő károkért, hacsak nem igazolja, hogy a kár az utasítások pontos betartása mellett is bekövetkezett volna. (Kúria P. IV. 2818 1926. sz. a. 1927 jan. 20-án.: Indokok: A nem vitás tényállás szerint a szállítmányozó alperes a kapott utasításokat nemcsak az engedmény fenfemíiteti kiszolgáltatásával szegte meg. hanem azzal is. hogy az utánvét beszedésének akadályáról a megbízó felperesi nem értesítette. E mulasztások alól tehát az alperes szállítmányozónak kelleti volna magái exkuzálni és bizonyítani, hogy az utánvél fejében késeibb kapott csekkek közül a 054 dolláros egyik csekknek biztosítási végrehajtási lefoglalása az utasítások pontos megtartása mellett is okvetlenül bekövetkezett volna: az alperes azonban ennek igazolását meg sem kísérelte és mindössze azt vitatta, hogy a lefoglalás a bolgár jogszabályok alapján a csekkek kellő időben beszedése mellett is bekövetkezhetett volna. Kellő exkulpálása végett azonban a kár bekövetkezésének nem lehetőségét, hanem szükségszerűségét kellelt volna bizonyítania. Nem sértette meg tehát az anyagi jogot a fellebbezési bíróság azzal, hogy az alperesnek a kapott utasításoktól való eltérés miatt kártérítési kötelezettségét megállapította. De azzal sem sértett anyagi jogi szabályt a lel lebbezési bíróság, hogy az alperesi az emiitett 051 dolláros csekk értékének és az ezután számított kamatoknak megfizetésében marasztalta, jóllehet a csekk csupán biztositásilag foglaltatván le. esetleg feloldása is bekövetkezhetik s így a felperes végeredményben nem szenved veszteséget. A felperes kára ugyanis abban áll. hogy a csekk a birtokából kiesett s az. hogy kára a biztosítási végrehajtás lel oldása folytán később esetleg visszatérül, nem az alperesnek a kártérítés alól mentesülését, hanem csak azt vonja maga után. hogy a kártéritő alperes a megkerült csekknek ő reá átruházását követelheti. Vasúti fuvarozás. 40. A V. E. 45. §-ában foglalt elévülési szabályok esak az elveszés, sérülés, hiány vagy késedelemből eredő kártérítésre vonatkoznak, de nem az árverésen befolyt vételár visszatartására is. — Szüntelő pernek két hónap alatt fel nem vétele az elévülés félbeszakító hatályát megszünteti. (Kúria P. IV. 1572 1920. sz. a. 1920. nov. 12-én.) Indokok: A fellebbezési bíróság Ítéletében előadottak szerint a felperes beismerte az alperesnek azl a perbeli előadását, hogy a keresetben megjelöli borküldeményt, amelyet az osztrák népélelmezési hivatal rendelete folytán a bécsi Bezirkswirlschaftaml 1918. évi október hó 31-én feltartózlatotl és igénybe vett. az utóbb emiitett hatóság az Í918. évi november hó 13-án elárvereztette. Nincs tehát ellenlétben az iratok tartalmává^ a fellebbezési bíróságnak az a ténymegállapítása, hogy a küldeményt a hatóság árvereztette el: a felperesnek a fellebbezési bíróság ítéletében előadott tényállás most említett része ellen intézett felülvizsgálati panasza tehát nem alapos. A felperes a fellebbezési eljárás során módosított kereseti kérelmében első helyen emiitett kártérítési követelését nem a küldemény elveszésére, hanem arra alapítja, hogy az alperes az említeti hatóságtól hozzá az 1919. év márciusában befolyt árverési vételárat csak 1923. évi április hó 2-án