Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 3. szám - A nyugdíjintézet perelhetősége - Ausztriában - A tokaji bor védelme - Ausztriában - Iparüzési jog korlátozásáért vagy megvonásáért jár-e kártalanitás

3. sz. KERESKEDELMI JOG fizette ki á felperesnek s igy hosszú ideig vétkesen visszatartotta. Ellentétes tehát az anyagi joggal a feliebbe- j zési bíróságnak a kereset e részének elévülésére nézve elfoglalt jogi álláspontja, mert a vasúti áru­fuvarozás tárgyában létrejött berni nemzetközi egyezmény (N. E.) 45. cikkében foglalt elévülési szabályok csak az elveszés, hiány, megsérülés vagy késedelemből származó kártérítési igényekre vo­natkoznak, már pedig a felperes a most kifejtet­tek szerint keresetének ebben a részében nem az áru elveszése és nem is a felsorolt többi károkok miatt támaszt kártérítési igényi. A felperesnek ezt a kereseti követelését ille­tően téves a fellebbezési bíróságnak az a döntése is. hogy a felperes a részitélettel megítélt töke és kamat értékkülönbözetét nem követelheti abból az okból, mert az emiitett tökét az alperestől fenn­tartás nélkül fogadta el. Az alperes ugyanis 1923. évi április hó 2-án a saját elismerése folytán ho­zott és 1923. évi február hó 13-án kelt 4. sorszámú részitéletének következtében fizetett, és ennek a részitéletnek indokolása szerint a részitéletben meg­ítélt összegen feliili többletre nézve a bizonyítás felvétele rendeltetett el. Az értékkülönbözet iránt folyó perben, az erre vonatkozólag elrendelt bi­zonyítás során és az idézett tartalmú részitéletet nyomban követően történt fizetéssel szemben tehát jogfentartó nyilatkozatra szükség nem volt, mert a fizető alperes az említett körülmények közölt ily jogfentartó nyilatkozat híján sem lehetett két­ségben arra nézve, hogy a történt fizetéssel a fel­peres magát kielégítettnek nem tekinti. A felperes tehát a jogfentartó nyilatkozat el­mulasztása miatt sem vesztette el annak a kárá­nak követelésére való jogát, amelyet a magyar korona árfolyamának időközi sülyedése folytán követelése értékének csökkenésében szenvedett. A pénz értékcsökkenésével kapcsolatban a hitelezőt érő hátrány azonban a felektől független általános gazdasági helyzet következménye volt s igy azt a feleknek közösen, még pedig a valamelyiküknek felróható különös körülmények hiányában egy­más között egyenlő arányban kell viselniök. A fel­peres követelésének értékcsökkenéséből folyó kál­iéiról az adott esetben is felerészben az alperest terheli. Ennélfogva a fellebbezési bíróság ítéletét e részben meg kellett változtatni és az alperesi a szóbanforgó értékkülönbözet 50%-ának megtéríté­sére kelleti kötelezni; az értékcsökkenés megálla­pításánál azonban a magyar koronának csak az 1919. évi március hó 15-iki zürichi középárfolya­mából lehetett kiindulni, nem pedig a módosított kereseti kérelemben megjelölt napon: 1919. évi ja­nuár hó 1-én jegyzett árfolyamából, mert az. al­peres a részitéletben megítélt tőkét a nem vitás tényállás szerint az 1919. év március havában kapta kézhez, s annak továbbításával csak ettől az időtől kezdve volt késedelemben, a követelés érté­kének már előbb beállott csökkenéséért tehát nem felelős. Az sem áll ellentétben az anyagi joggal, hogy a fellebbezési bíróság az egy évi elévülési időt a pernek 1923. évi április 4-től 1925. évi július l-ig tartó szünetelése alatt befejeződöttnek vette. A bí­rói gyakorlatban kifejlődött és a m. kir. Kúriának a Polgárjogi Határozatok Tárába 99. szám alatt felvett" elvi határozatában is kifejezésre jutott anyagi jogi szabály szerint ugyanis abban az eset­ben, ha a per a feleknek a perfelvételi vagy a tár­gyalási határnapra meg nem jelenése következté­ben szünetelővé válik és valamelyik fél az elmu­lasztott határnaptól számított két hónap elteltével (Pp. 446. §. 2. bek.) uj határnap kitűzését nem kéri. a keresetindításnak magánjogi hatálya, s igy az elévülést félbeszakító hatálya is az említett kél hónap elteltével megszűnik. Már., pedig a fennforgó esetben az elmulasztott tárgyalási határnaptól szá­mított két hó elteltével megkezdődött elévülésnek egy évi • határideje a szünetelés alatt be is fejező­dött. Váltó — óvás. 47. A járásbirósági titkár óvás felvételére jogo­sult. Esetleges túllépése hatáskörének nem teszi az óvást érvénytelenné, mivel az óvás érvénytelen­sége csak magából az óváslevélből nyilván kitűnő körülmény alapján ítélhető meg. — A váltónak fizetés végetti bemutatásánál elég a formai legiti­máció (üres fogalmazványnál a váltó birtoka) s igy nem ütközik a V. T. rendelkezéseibe, ha az óvás a váltóbirtokos ügyvédje részérc vétett is fel, aki nem volt a váltó birtokosa. A hitelező a kölcsön kifizetését lejárat előtt elfogadni nem tartozik. (Kúria P. VII. 2377/1926. sz. a. 1927 jan 26-án.) Indokok: Az 1886:VII. t.-c. 9. §-a a közjegyzői törvénynek csak a közjegyzők helyettesítésére vonatkozó általános rendelkezéseit módosítja, s mint ilyen általános rendelkezést tartalmazó tör­vényszakasz által — kifejezett rendelkezés hiá­nyában — nem tekinthető hatályon kívül helye­zettnek a V, T. 98. §-ában foglalt az a különleges rendelkezés, amely a járásbirósági alkalmazottak óvásfölvételi jogkörét szabályozza. A V. T. 98. §-a értelmében pedig a váltóóvás felvételére bizonyos körülmények közt jogosultak a járásbirósági jegyzők is, akiknek létszámába beletartoznak a járásbirósági titkárok is. Az a kö­rülmény, hogy a peresített váltóra vonatkozó óvást felvevő titkár helyesen itélte-e meg az óvás felvé­telére vonatkozó jogosultságát és a törvényben megszabott hatáskörét esetleg tullépte-e, az óvás érvényességének megállapításánál figyelembe nem jöhet, mert az óvásnak mint közokiratnak az ér­vénytelensége csak magából az okiratból nyilván kitűnő körülmény alapján állapitható meg. A felülvizsgálati panasznak idevonatkozó része tehát alaptalan. Ami pedig az arra alapított panaszt illeti, hogy az óvás tartalma szerint az óvás nem a váltóbirtokos részére vétetett lel. ez a panasz a következő okokból alaptalan. A fizetés végett való bemutatás esetén az óvás annak a körülménynek a bizonyítására szolgáló cselekmény, hogy a váltót a váltótartozás teljesí­tésére kötelezettnél az mutatta be, aki a követelt teljesítésre jogosult, tehát a törvény abbeli rendelkezésének, hogy az óvásban megnevezendő az a személy, akinek részére felvétetett, nyilván annak megállapítása a célja, hogy a teljesítést arra jogosított követelte. A kereseti váltót az alperes mint kibocsátó irta alá és a rendelvényes S. M. üres forgatmány­nyal látta el és óvalolás végett dr. F. D. ügyvéd mutatta be s az óvás ennek részére vétetett fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom