Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 3. szám - A nyugdíjintézet perelhetősége - Ausztriában - A tokaji bor védelme - Ausztriában - Iparüzési jog korlátozásáért vagy megvonásáért jár-e kártalanitás

3. sz. KERESKEDELMI JOG 57 zönek csak oly tartozásait lehet beszámítani, amely tartozások már akkor terhelték, illetve, amely követelések már megillették az engedményezett követelés adósát az engedményezés tudomásul vételének időpont jáhan. 39. A valorizálás magáravállalása teljes 100%-os valorizálási kötelezettséget jelent. A kosztkamat kikötése nem lévén érvénytelen ügylet, azok teljes valorizálása szintén kiköthető. (Kúria P. VII. 1775/1926. sz. a. 1927 február 3-án i Indokok: Az irányadó tényállás szerint az alperes kifejezetten magára vállalta a korona romlásából származó kár viselését. Ennek következménye az. hogy a korona időközi értékcsökkenésének teljes hátránya a tartozás kfizeléséig egyedül őt terheli s ezen vagyoni hátrány megosztását az alperes jogszerűen nem igényelheti. Az anyagi jognak megfelel tehát a fellebbezési bíróság ama döntése, amellyel az átértékelést 100% erejéig állapította meg. A valorizálás mérve ellen emelt alperesi panasznak sincs tehát alapja. Alapos azonban a felperesnek az a panasza, bogy a fellebbezési bíróság jogszabálvsértéssel mellőzte a kereseti 3,000.000 K követelésből 560.000 K-nak valorizálását azon az alapon, hogy ez utóbbi összeg kosztkamatokból áll s ezután valorizációs értékkülömbözel meg nem Ítélhető. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a felek összeszámoltak s ennek eredményeként állapíttatott meg az alperes tartozása 3.000.000 K-ban s az alperes az igy öszeszámolt egész 3,000.000 K tartozására vállalta a korona romlásából származó kár viselését. Mivel pedig a feleknek érvényes címen alapuló kötelmi jogviszonyra vonatkozó összeszámolása az anyagi jognál fogva szerződésszerű kötelezettséget állapit meg, az elszámolás alkalmával felszámított kosztkamatok követelése pedig a birói gyakorlat értelmében tiltó jogszabályokba nem ül kőzik, a fellebbezési bíróság azáltal, hogy az 560.000 K-t kitevő kosztkamatok után valorizációs értékkülönbözetet nem itélt meg. annak dacára, hogy az alperes erre az összegre is vállalta a koronaromlásból származó kár viseléséi, megsértette az anyagi jogot, miért is a felperes erre vonatkozó felülvizsgálati kérelmének helyt adni s a fellebbezési bíróság ítéletét ily értelemben megváltoztatni kellett. A marasztalási összeg megállapításánál a kir. Kúria a koronának 1923. évi március 5-iki (0.17) és a korona értékében beállott állandósulás folytán — legutóbbi (0.0072) zürichi jegyzését vette alapul s eszerint a szorzószám 23.4, amellyel megszorozva az 560.000 K-t, ez kitesz 13,104.000 K-t, ami pengőértékre átszámítva 1048 P 32 f-nek felel meg. Nyugdíj-valorizáció. 40. A birói gyakorlat szerint a tartás céljaira időszakonkint fizetendő járadékok átértékelésének rendszerint a kereset beadásától van helye; a korábban esedékessé vált részleteknek a korábbi időtől való átértékelését a jogosított csak abban az esetben követelheti, ha igényének érvényesítésében tőle nem függő, vagy a kötelezett cselekményére visszavezethető okből volt akadályozva (Kúria P. H. 6444/1926. sz. a. 1927. jan. 26-án.) Indokok: Felperes nyugdijának átértékeli megfizetése iránti igényét a szolgálatból 1920 január 27-én leimondás nélkül történt elbocsátása után majdnem három és félév múlva csak az 192.) június 15-én beadott keresettel érvényesítette, — e késedelmével maga is hozzájárult ahhoz, hogy a pénz értékének időközben bekövetkezett csökkenéséből előállott károsodás mértéke növekedjék; arra nézve pedig nem kért ténymegállapítást, hogy igényének érvényesítésében tőle nem függő, vagy az alperes cselekményére visszavezethető okból lett volna akadályozva. Nem sértett tehát a fellebbezési bíróság anyagi jogszabályt, amikor felperest a kereset beadását megelőző időre járó nyugdijrészleteknek az esedékesség idejétől való átértékelésére irányuló igényével elutasította. Kegydij valorizáció. 41. Habár a kegydij keletkezésére nézve nem azonos jogi természetű a nyugdíjjal, mert a nyugdíj rendszerint szerződésen, vagy az ennek kiegészítő részeként jelentkező nyugdijszabályzaton alapszik, mig a kegydij önkéntesen vállalt szolgáltatás, de mindig a teljesített szolgálatokra való tekintettel, minthogy azonban mindkettő ugyanazt a célt szolgálja, amennyiben a megélhetés biztosítását célozza, s minthogy továbbá az alperesi vállalat az említett kegydijat a felperes részére hoszs/abb időn át szolgáltatta, kétségtelen, hogy a felperesi kegydij oly nyugdijtermészetü járandóság, amelyet az időközben életbelépett és a 24. §-a szerint ebben a perben is alkalmazandó 1926. évi XVI. t.-c. 1. §-a értelmében át kell értékelni. (Kúria P. II. 4093 1926. sz. a. 1927 jan. 19-én.) Vétel. 42. Az állandóan követett birói gyakorlat értelmében piaci árral biró árunak árverésen a piaci áron alul történt eladása csak abban az esetben vehető a késedelmes vevő rovására eszközöltnek, ha az eladó kimutatja, hogy az árut szabadkézből a piaci áron eladni nem tudta. (Kúria P. VII: 2414/1926. sz. a. 1927 jan. 11-én.) Az árverésen történt eladásból származtatott kereseti kárkövetelés elbírálásánál tehát lényeges az, hogy volt-e az eladás idején a kereseti kapaárunak piaci ára. mi volt ez, illetőleg mennyivel haladta ez meg a 7. Y. alatti jegyzőkönyv szerint tartott árverésen elért vételárat, értve természetszerűleg a Csehszlovákiában levő Nagymihály teljesítési helyen vagy esetleg ehhez legközelebb fekvő, de Csehszlovákia területén levő piacot s az itl kialakult piaci árat, mert a csehszlovákiai kereskedő felperesnek nyilván nem is volt módja, de semmiesetre nem volt kötelessége az árut Csehszlovákiában levő s a teljesítési helyként veendő fenti telephelyéről Magyarország területére, nevezetesen az áru rendeltetési helyeként megjelölt Miskolcra átszállítani s az oltani piaci áron értékesíteni. 43. A K. T. 352. §-a szerint az eladó csak akkor érvényesíthet a késedelmes vevő ellen kártérítési igényt, ha a maga részéről a teljesítéshez ragaszkodik, vagy ha az árut a vevőt rovására az idé-