Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 3. szám - A nyugdíjintézet perelhetősége - Ausztriában - A tokaji bor védelme - Ausztriában - Iparüzési jog korlátozásáért vagy megvonásáért jár-e kártalanitás

56 KERESKEDELMI JOG 3. SJS. koronát fizettek a felperesnek s hogy ezenfelül más fizetés nem történt. A koronaromlás ideje alatt kelelkezelt birói gyakorlat 8%-nál magasai)!) kamat kikötését joghatályosnak fogadta ugyan el, ez a joggyakorlat azonban az akkori viszonyokon alapult s lényegéhen nem is ütközött az 1877:VIII. t.-c. 4. §-ának a rendelkezéséhe, mert mikor a koronaromlás, idejében a hitelező követelését csak a lejáratig már leromlott értékű koronákban kaphatta vissza, — akkor, ha 8%-nál magasabb kamatot kötött is ki — valójában kölcsön követelésének a kölcsönnyújtáskor volt valódi értéke után 8%-nál is kevesebb kamatot kapott. A fenforgó esetben a kölcsönadás ideje óta a korona értéke lényegesen már nem változott, a korona értékének az állandósulása folytán, tehát a fenti gyakorlat alkalmazására már ok nincsen, annál kevésbé, mert a tényállás szerint a 8%-on felüli kamat nem pénzben, hanem értékálló búzában köttetett ki. Ezekből folyóan a per elbírálásánál az 1877. évi VIII. t.-c. rendelkezései az irányadók, A szerződő feleknek a kamat mértékére vonatkozó megállapodása az 1877.VIII. t.-c. 4. ig ának azzal a rendelkezésével, hogy a 8%-nál magasabb kamat érvényesen ki nem köthető és a birö által meg nem Ítélhető, — korlátozva van. A felhívott rendelkezésnek megfelel tehát a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amellyel a kölcsöntőke után csupán 8% kamatot vesz számításba és a felhívott törvénycikk 5. §-a utolsó bekezdésének rendelkezéséhez képest a felperes által a 8%-on felül levont kamatokat a tőkéből lerovottnák tekintette. Ilykép a felperes által a 300 q buza 8%-os félévi buzakamata fejéhen levonható 12 q-ot meghaladó (31—12=) 19 q a tőkére törlesztettnek tekintendő s így az alperesnek hátralékos tőketartozásaként 281 mm-nak a lejáratkori 570 ezer koronás középárfolyamának számbavételével (579.000 X 281 =) 162,609.000 korona, vagyis 13.015 P 92 fillér jelentkezik, amelyet felperesnek a lejárattól járó kamatokkal megfizetni tartoznak. A fellebbezési bíróság által megítélt kisebb kárkamat a törvényes késedelmi kamatra volt mérséklendő, mert az alperesek fizetési kötelezettségének beeállta óta a korona árfolvamértéke lényegesen nem változott, s így az 1923 : XXXIX. t.-c. 3. §-a értelmében kárkamat megítélésének — a követelésnek most már értékálló pénznemben történt megítélése miatt is — helye nincsen. Alaptalanul panaszol tehát alperees ugy a 8%-ot meghaladó kamatnak a tőkéből való levonása, mint a nagyobb kárkamat meg nem Ítélése miatt. Valorizáció. 38. A marasztalási összegnek a visszvégrehajtási jog veszélyeztetése cimén birói letétbe helyezése fizetés hatályával nem bír s a letevő veszélyére történik. Amennyiben tehát letevő teljesítésre köteleztetik és közben a korona értékében csökkenés áll be, a letétel a valorizációt nem zárja ki. Az engedményessel szemben az engedményezőnek csak oly tartozásait lehet beszámítani, melyek az engedményezett követelés adósát az engedmény tudomásulvételének szempontjában megillették. (Kúria P. VII. 3410/1926. sz. a. 1927 febr. 3-án.) Indokok: Nem vitás, hogy az alperes ellenéhen már jogerősen megítélt 2,050.650 koronányi követelés 1921. évi június hó 9-én járt le, s hogy alperes ezt a felperes jogelődjét megillető követelést csak 1923. évi május hó 5. napján fizette meg, amidőn felperesi jogelőde ezt a fizetést csak a valorizáció iránt támasztott igényének fentartásávul fogadta el. Nem vitás az sem, hogy felperes — mint a további perbeli felperes engedményese — jogelődének jogán 30 millió korona erejéig történt engedményezés folytán érvényesiti jogelődének valorizációs igényét. A valorizáció iránti igénynek ujabb keresettel való érvényesítése a birói gyakorlat értelmében meg nem tagadható. Az alperes által a nem vitás lényállás szerint korábban eszközölt letétbe helyezés a fizetés joghatályával nem bírhat, mert alperes a V. r. 42. §-a értelmében csupán visszvégrehajtási jogának biztosítása végett vette igénybe a marasztalási összeg birói letétbe helyezésének jogát. A felhívott szakaszban foglalt jogosultsággal való élés az azzal élő és a végrehajthatónak nyilvánított ítélettel máifizetésre kötelezett alperesnek veszélyére történik: vagyis, ha utóbb a jogerős ítélet is teljesítésre kötelezi, annak következményeit, hogy nem fizetett, hanem csak letéti biztosítékot adott, — alperes köteles viselni olykép, hogy — amennyiben a pénz értékében időközben értékcsökkenés állott be — a követelés névértékének letételével ki nem elégített hitelezőnek az összeg benső értékét pótolni köteles. A korona értékében a lejárattól a tényleges fizetésig eltelt idő alatt bekövetkezett nagymérvű romlás következtében a most már állandósult gyakorlaton alapuló jogszabály szerint felperes a lejárat napjától, azaz 1921. évi június hó 9. napjától kezdve követelhet valorizációt. Minthogy pedig alperes hozzájárult ahhoz, hogy a valorizáció kezdőpontjául a koronának 1.105-ös árfolyamjegyzésére tekintettel reá nézve előnyösebb, 1921. évi január hó 1-je vétessék az 1921. évi június hó 9. napján volt 2.40-es árfolyammal szemben: alperes alaptalanul panaszol az ez alapon történt valorizáció miatt. A koronának 1921. évi január hó 1-én volt 1.105-ös s utoljára jegyzett 0.00725-ös árfolyamára tekintettel a szorzószám 152.41; a felperesi jogelőd részére megítélt 2,050.650 koronányi követelés, ennek teljes, vagyis 100%-os átértékelése esetén 312,539.566 K 50 f-re rúgna. Ez a követelés, — ha annak a birói gyakorlatnak az alapján —- hogy az időközi koronaromlásból előálló vagyoni hátrány a felek között rendszerint megosztandó, — csupán 10% erejéig valorizáltatik is, •— ilyen csekély mérvű valorizáció mellett is meghaladja a felperesre engedményezett 30 millió koronát: — következéskép az engedményezett s keresetileg érvényesített 30 millió korona tőke s kamatainak megfizetésére az alperes jogszabálysértés nélkül köteleztetett. Kiemeli itt a kir. Kúria, hogy ezzel nincs eldöntve a felperesi jogelőd és alperes közötti viszonyt érdeklő az a kérdés, vájjon a felperesi jogelőd követelésének nem engedményezett része milyen százalék erejéig lesz esetleg valorizálandó. Az engedményessel szemben az pngedménye-