Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 3. szám - A tisztességtelen versenyről szóló törvény (Tvt) befolyása a védjegyjogra [2. r.]

43 jegyei már mini A. védjegyét ismeri és hogy ennek a védjegynek használata a vevőt abba a tévedésbe ejti, hogy isméi ugyanazon eredetű áruról van szó. Ezzel szemben tehát helye van abbanhagyási és kártérítési keresetnek; a védjegyei másnak mint A.-nak nem szabad használni, fellát éppen ugy, mintha lajstromozva volna; de mégis máskép, mivel a védelem tekintetéhen nem formális szem. pontok az irányadók, hanem a védelemnek csak akkor, akkor azonban mindig helye van, hogy ha kél vállalat összetéveszthetősége ferít'orog. Az (t: alapelv, hogy a védjegy csak akkor részesül oltalomban, ha he van lajstromozva, többé Ausztriában és Magyarországon nem bir érvénnyel. Ez annál érdekesebb, mert ez a tétel az egyáltalában nem lajstromozható védjegyre is kell hogy vonatkozzék. Az OGH. 1925 szep• tember 18-i döntése tárgyal egy ily esetei: egy amerikai cég 1909. évben Ausztriában gummiárui részére «Primeros> szó védjegyei jelenlelt he lajstromozás végett. Ezen védjegy lajstromozása egy 1922. évi döntéssel hatálytalaníttatott, mixel ez a szó spanyolul annyit jelent mint: elsők, legkiválóhhak, tehát mint kizárólag minőségjelzés nem lajstromozható. B. az A.-nak eddigi képviselője, aki az A.-hoz való viszonyát felbontotta, a «Primeros szót árukra, melyek nem A.-tói származtak, alkalmazta s ezt a szót cégébe is lehette, dacára, hogy ezt a jelzést A. több évvel ezelőtt bevezette s mint annak jelzése általánosán ismertté vált. Felperes a Tvt. alapján ezen jelzés további használatának eltiltására és a < Primeros cégtoldat törlésére perelt és az összes fokok az ő javára döntöttek. Különösen kiemelte az Oberster Gerichtshof, hogy itt minden esetre a jó erkölcsökbe ütköző cselekmény forog lenn, de figyelembe jön a 9. §. is és hogy nem bir jelentőséggel, vájjon ez a jelzés mint védjegy belajstrotnozhafé-e, amennyiben a forgalomban A. vállalatának ismertetőjele általánosan ismertté vált. l\. Minden védjegy, amely a forgalomban mini egy vállalatnak az ismertetőjele el van ismerve, védelemben részesül a jogtalan használat ellen. Mini a védjegy használatát védjegy törvényünk csupán a jelzéseknek az árun magán vagy annak csomagolásán stb.-ön való alkalmazását tekinti; mig a német törvény azt is védjegybitorlásnak tekinti, hogy ha a védjegyei jogosulatlanul hirdetéseken, árjegyzékeken, üzleti levelezésen, ajánlatokon, számlákon és hasonlókon használják. A 'ÍM. kiegészíti a védjegyjognak ezt a védelmét, amennyiben a lajstromozott védjegynek védelmei nyújt a védjegynek bármily módon való használata ellen, amennyiben az összetévesztés veszélye a védjegytulajdonos üzemével előállhat. A nem lajstromozott védjegy a büntetőjogi oltalomnál nem jöhet számításba; de a magánjogi igény teljes mértékben rendelkezésére áll. A védjegyjog szerint továbbá a szóvédjegynek szóbeli használata nincs megtiltva. Máskép a Tvt. szerint. Ha pld. valaki a piacon szájvizei Odol néven kínál (szóval) és egy más, nem azzal a szóval megjelölt szájvizel ad el, ez ugyan még nem védjegybitorlás, ellenben kétségtelenül a jó erkölcsökbe ütköző cselekmény s ezen védjegynek a tulajdonosa (sőt az is, aki ezt a védjegyet lajstromozatlanul használja és azt, mint az ő sajátját tette ismertté) abbahagyásra és kártérítésre perelhet. Ily módon nyert megoldást egy sokai vitatott és a német és osztrák bíróságok által különféleképpen eldöntött kérdés megoldást: bejön egy vevő az üzletbe egy üres Maggiüvéggel és kér levesizesitőt. Az eladónak nincsen Maggijg, de van pld. Gra/-féle levesizesitő kockája és azt adja a vevőnek az üvegébe. Védjegybitorlás bizonyára nem forog fenn, ellenben amennyiben a vevő kifejezetten Maggi-levesizesitőt kért vagy az eladó neki kifejezetten azt mondja, hogy ilyent ad el, az kétségtelenül e kereskedői tisztesség alapelve ellen cselekszik. E szempontból a Maggivédjegy tulajdonosa kétségtelenül felléphet.*) 4. A védjegyjog szerint csupán a védjegynek egy harmadik személy által történt jogosulatlan használata képez védjegybitorlást. Ha az ellenfél B. joggal használja ezt a jelzést, ugy nem lehet sző bitorlásról. Ily jog különösen a védjegytörvény 5. §-án alapulhat, amely meghatározza, hogy egy védjegynek a lajstromozása folytán senki sem akadályozható abban, hogy nevét vagy cégét, akár megrövidített alakban is. árui megjelölésére használja. Ez a törvényhely vezetett az Osztrák Semmitőszék 1916 február 28-i döntéséhez. Az eset ugyanis következő volt: az ismert bécsi cukorárugyár Gustav und Wilhelm Heller a Heller szót mint védjegyet lajstromoztatta. Egy Salomon Heller nevü ember hasonlóan cukorkákat és bonbonokat hozott forgalomba, amelyek papírokba csomagolva és oly nyomással voltak ellátva, hogy ezekből a Hellers echte Weinscharl szöveg, azaz Wienben kedvenc fajtája a bonbonoknak, szinük által a papir többi részétől elütött, mig a «Salomon szó kisebb hetükkel volt nyomtatva és a szín állal sem lépeti előtérbe. Mig az első fok Salomon Hellert a védjegybitorlásban vétkesnek mondta ki, a semmitőszék, a védjegytörvény* 5. §-a alapján, elismerte Salomon Hébernek a jogát nevének használatához. Mindeneseire helyes — mondja az Ítélet —, hogy általában a törvények nem arra valók, hogy emberekéi védjenek, akik a Treu und *) Ilyenek nálunk 4Lux, Aspirin sll>. esetek. Szerk.