Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 3. szám - A valorizáció alkonya

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST V., Visegrádi-utca 14. sz. Telefon 71—65. ALAPÍTOTTA: FŐSZERKESZTŐ: néhai GRECSÁK KÁROLY BUBLA FERENCZ b. t. t., igazságügyminiszter ny. kúriai tanácselnök FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTE LAJOS ügyvéd Előfizetési ár: Egy évre: 12. — P Félévre: 6. — P Egy füzet ára 1. 20 P HUSZONNEGYEDIK ÉVFOLYAM 3. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1927. MÁRCIUS 1. TARTALOMJEGYZÉK: tan., ügyvéd. A valorizáció Dr. König Vilmos udv alkonya. Prof. Dr. Emanuel Ádler. A tisztességtelen versenyről szóló törvény (Tvt) befolyása a védjegyjogra. Dr. Schwartz Tibor kir. törvényszéki biró. Megjegyzések az ügyletkötési gondossághoz. Dr. Szente Lajos ügyvéd. Kereskedelmi joggyakorlatunk 1926. évben. SZEMLE: Surtaxementes légiposta. — A tokaji bor védelme — Ausztriában. — A nyugdíjintézet perelhetősége — Ausztriában. — A kényszeregyezségi eljárás köréből. — Iparűzési jog korlátozásáért vagy megvonásáért jár-e kártalanítás. — Tanácsbeosztás a buiapesti kir. ítélőtáblán az 1927. évre. IRODALOM: Külföldi irodalom. HAZAI JOGGYAKORLAT: 33. Általános. — 34. Főnök és alkalmazott. — 35. Részvénytársaság. (Felértékelés. ) — 36, 37. Kamat. — 38, 39. Valorizáció. — 40. Nyugdíj-valorizáció. — 41. Kegydij valorizáció. — 42., 43. Vétel. — 44. Bizomány. — 45. Szállítmányozás. — 46. Vasúti fuvarozás. — 47. Váltó — óvás. — 48. Tőzsdebirósági alávetés. — 49. Választott bíróság. A valorizáció alkonya. Irta: Dr. König Vilmos udv. tan., ügyvéd. A miniszterelnök ur kilátásba helyezte, hogy törvény fogja elnémítani a valorizációs kívánságokat és így nem lehet kétséges, hogy ez be is fog következni. A törvénytárba be fog vonulni az államnak ünnepélyes kijelentése, hogy nem fizet. Eme magasztos elv védőszár nyai alatt el fognak helyezkedni mindazon problémák, melyek megoldásától bíróságaink eddigelé tartózkodtak. Ilyképpen el lesz érve az igazságtalanságok hosszu láncolatának megörökösitése és az egész magyar középosztály kiirtása. Ennek az irányzatnak főelve, hogy az álhun szabadulni akar háboruelőtti és háborús tartozásaitól. Csodálatos, hogy ilyen törekvés mellett nem veszik észre a pénzügyi szanálásról hirdetett dicsőség szánalmas voltát; nincs olyan kezdő ügyvédjelölt, aki nem tudná szanálni a bajba jutott vállalatot, ha annak tartozásait 100 percentig törli. Azt sem gondolták meg, hogy milyen jövő vár az országra, ha annak kormánya pénzügyi intézkedései állal példát nyújt olyan felfogásra, amely ha általánosul, aláássa a jogrend alapját. El lehet képzelni olyan helyzetet, mikor az állam tényleg fizetésképtelen, ilyenkor kötelessége tartozásainak legalább egy részét a jövő generációra áthárítani. Már a politikai eszélyesség is megköveteli, hogy az a generáció, melynek érdekében megmentik a társadalom és az állam exisztenciáját, kivegye részét a szükséges áldozatokból. Sulyosbítja az igaz ság rovására elkövetett bűnt, hogy az ország financiái nem indokolják a jogfosztás irgalmatlan keresztülhajszolását. Koncedálja a kormány azt, amit minden insolvens adós koncedál és vizsgáltassa felül. költségvetésének kiadási rovatait a szükségesség szempontjából. Egy óra múlva meglesz egy szerény valorizációnak fedezete. Mert szép dolog a Maecenatus, a Collegium Hungaricum, a pompás építkezés, a sok szövetkezeti pártfogás — de mi jogászok azt valljuk, hogy mindenek előtt meg kell fizetni az adósságokat. Kérdezze meg a pénzügyi kormányzat a koronaügyész urat, hogy miképpen bánik a törvény az adóssal, aki luxusra forditja jövedelmét és hitelezőinek fügét mutat. Nagy-Magyarország 1874-ben a mainál szomorubb pénzügyi helyzetben volt, de arra, hogy tartozásait repudeálja. nem gondolt. Igaz, hogy akkor puritán erkölcsök uralkodtak és Deák Ferenc városligeti kirándulásainál kopott, nyitott tizkrajcáros omnibuszt használt. Fellázad a jogászi lelkiismeret annak láttára, hogy a hadikölcsöntulajdonosoknak a legünnepélyesebb formák közt biztosított jogait holmi karitatív zsonglőrösködésekkel eltüntetik. Jog helyett alamizsna, tartozás fizetése helyett protekciótól, kijárásoktól és bürokratikus félszegségektől függő kormánykegy. Így honorálják azt a százszorosan szankcionált elvet, hogy nincs jobb vagyon ebben