Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 2. szám - Kötelemvalósulás

38 KERESKEDELMI JOG Az anyagi joggal ellenkezik azonban a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy mivel a jogerőre emelkedett közbenszóló Ítéletek az alperesnek ;i teljes káréri való felelősségéi állapították meg. az alperes az elveszett árunak az emlitetl időpontban volt kereskedelmi értékél teljesen valorizáld tartozik. A fuvarozónak a teljes káréri való felelősségéből ugyanis a K. T. 399. és 272. §-a értelmében csak az következik, hogy a károsull a fuvarozótól valóságos kárának és elmaradt nyereségének megtéritésél kövelelheti, a valóságos kára fejében követelt pénzösszeg átértékelésére azonban esak oly mértékben tarthal igényi, amily mértékben az átértékelés az esel körülményei szerinl egyébként helyet foglalhat Ennek a mértéknek megállapításánál pedig nem hagyható figyelmen kivid, hogy a nem vitás tényállás szerint az alperes azl az összeget, amely perbeli álláspontja szerint az üzletszabályzat értelmében a felperesnek járt. a felperesnek a keresel beadása után rövid idein belül kifizette. hogy a többletre vonatkozó perbeli védekezése rosszhiszeműnek nem mondható és hogy a követelés érlékében a pernek az akkori politikai helyzetiéi kapcsolatos hosszú szünetelése alatl beállolt veszteség az alperes terhére nem róható: ezért a m. kir. Kúria ezeknek a körülményeknek, valamint a per összes adatainak tekintetbevételével a felperes kárkövetelését csupán 30%-ban találta átértékel belőnek, mihez képest az alperes felülvizsgálati kérelmének ennyiben helyet kellett adni és az átértékelés mértékél ilyen értelemben mérsékelni kellel t. Nyugdij-valorizáció. 24. A nyugdíjnak nem tőkegyűjtésre, hanem a közvetlen megélhetésre szánt rendeltetésből levezetett és a birói gyakorlat által követett jogszabály szerint a nyugdíj felértékelésének az egyéb törvényes feltételek fenforgása mellett is visszamenőleg rendszerint nem lehet helye, hanem az csak a felértékelésre irányzott kereset beadása hónapjától kezdődő hatállyal történhetik. (Kúria P. II. 5219/1926. sz. a. 1926 dec. 7-én.) 25. A nyugdíj ahlpjáául beszámítható illetmény gyanánt az 1914. évben hasonló munkakört betöltő alkalmazottak illetményei irányadók; a nyugdíjazás előtti utolsó nyugdijszabályzatnak csak a nyugdíj megállapításának feltételére és módjára vonatkozó rendelkezései nyerhetnek alkalmazást. (Kúria P. II. 1659/1926. sz. a. 1926 dec. 14-én. Több hasonló ítélet ugyanezen időből.) Indokok: A magánalkalmazottak nyugdijának átértékelésére, vagyis a nyugdijaknak a változóit gazdasági viszonyokhoz mért megállapítására nézve az 1926. évi XVI. l.cz. rendelkezései az irányadók, amelyek a törvény 24. §-a értelmében az eljárás bármely szakában folyamatban levő ügyben alkalmazandók. Az alperesi vállalat, amelynél felperes alkalmazva volt, 1914 július 1-én már fennállott, ennélfogva a nyugdíj átértékelése az 1926. évi XVI. t.-c. 3. és 4. §-a értelmében az arányszám segítségével történik és minthogy felperesnek a nyugdíjra való igénye 1914 július l-e után nyílt meg. az átértékelés alapjául az a koronaösszeg szolgál, amely felperest a társaságnak az 1914 július 1-én érvényben volt nyugdíj-, illetőleg illetményszabályzata szerint megilletné. A nyugdíj alapjául beszámítható illetmény gyanánl pedig azt az összeget kell számításba venni, amelyet ilyen címen a felpereséhez hasonló állási és munkaköri betöltő alkalmazottak ugyanannyi szolgálali idő után az 1914. évben kaptak; a nyugdíjazás elöfti utolsó nyugdijszabályzatnak csak a nyugdíj megállapításának feltételeire és módjára vonatkozó rendelkezései nyerhetnek alkalmazást. Az így kiszámítod járandóság összegének az a százaléka, amely az alperesi vállalat arányszámának megfelel, — adja az átértékeli és pengőben fizetendő nyugdijai. Kölcsön-valorizáció. 26. Adós a kölcsönnek összegét oly értékben tartozik visszafizetni, mint amellyel az a kölcsönadás idejében. birt. (Kúria P. VII. 2309/1926. sz. a. 1926 dec. 22-én.) Indokok: A peres felek vitája a felülvizsgálati eljárás során már csak arra szorítkozott, hogy az összeg szerint egyébként nem vitás és részben megfizetett, részben pedig a felperes javára birói letétbe helyezett kölcsöntőke tekintetében van-e helye és mily mérvű átértékelésnek? a követelés lejártát megelőző időre is. A kölcsönügyletre vonatkozó jogszabályok értelmében a kölcsönvevő a kölcsön vett helyettesíthető ingó dologból ugyanazon nemben és minőségben ugyanannyit tartozik visszaadni, mint amennyit kölcsön vett. Kézpénzkölcsönre vonatkoztatva ez annyit jelent, hogy az adós a kölcsönvett összeget olyan értékben tartozik visszafizetni, mint amily értékkel az a kölcsönadás idejében bírt. Minthogy tiltó jogszabály nem áll fenn a kölcsönkövetelések átértékelése tekintetében — a 1 el lebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy a kölcsönkövetelést átértékelve Ítélte vissza. Ami pedig az átértékelés mérvét illeti, igaz ugyan, hogy elvileg 100% erejéig volna átérlékelésnek helye, azonban a fellebbezési bíróság által felhozott helyes okokból és azért, mert a pénz érlékének leromlása a felek akaratán kívül álló körülmények folytán következett be — a m. kir. Kúria is csak részleges átértékelési látott helyénvalónak. A mérvet illetőleg pedig a per körűimé1 nyeit s a felek viszonyait mérlegelve ugy találta, hogy 35 % -os átértékelés felel meg a méltányosságnak. Vétel. 27. Hordóknak lepecsételése jelképes tulajdonbaadást nem jelent. (Kúria P IV 2579/1926. sz. a. 1926 dec. 9-én.) Indokok: Az. anyagi jogszabályok értelmében a vevő a vél el lárgyául szolgáló dolgok tulajdonjogát csak azoknak tulajdonátruházó szándékkal részére történt átadása utján szerzi meg. Kérdés tehát az. hogy ez az átadás a jelen esetben megtörtént-e vagy sem? Azok a tények, amelyek a fellebbezési bíróság ítéletében ebben az irányban megállapítva vannak, vagyis, hogy alperes a pincemesternek azt