Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 2. szám - Kötelemvalósulás

2. sz. KERESKEDELMI JOG HAZAI JOGGYAKORLAT. Részvénytársaság. 19. Annak a kérdésnek eldöntésére, hogy az ér dekelt részvényért a közgyűlésen a szavazati jog megilleti-e, az általános magánjog s a Knria gyakorlata irányadó. Eszerint pedig nem vehet részt a közgyűlési határozat hozatalában szavazatával az, aki a kérdésben mint ügyfél érdekelve van. (Kúria P. IV. 2602/1926. sz. a. 1926 dec. 10-én.) indokok: Igaz ugyan, hogy a K. T. 156. §ának utolsó bekezdése csak az alapítók ós a rész. vényesek nem készpénzből álló betétére és az alapitóknak vagy másoknak biztosított különös előnyökre nézve rendelkezik akként, hogy az e részbeni határozatok hozatalánál az érdekelt részvényesnek szavazati joga nincs: ámde ebből nem lehet ara következteteni. hogy minden más esetben az érdekelt részvényest a szavazati jog megilleti. Az emlilett 156. §. ugyanis csupán a részvénytársaság megalakulásával kapcsolatos egyik kérdésre vonatkozó különleges szabályokat tartalmazza, s így tartalmából az érdekelt részvényes szavazati jogára nézve általános szabályokat megállapítani nem lehet. Annak a kérdésnek elbírálásánál tehát, hogy az érdekeli részvényesi a közgyűlési határozatok hozatalánál a szavazati jog általában megilleti-e: a K. T. 1. §-á alapján az általános, magánjognak, valamint a kir. Kúria joggyakorlatának szabályai! kell alkalmazni, ezek szerint pedig a társaságok tagja nem szavazhat olyan ügyben, amely a saját magával létesítendő jogügyletre vonatkozik, — vagyis a részvényes sem gyakorolhat szavazatával a társaság elhatározására befolyást olyan ügyek ben, amelyekben egyúttal ügyfél is. 20. A K. T. 183. §-a értelmében a közgyűlés az igazgatóság tagjait bármikor elmozdíthatja ugyan; de csak akkor, ha ez a tárgysorozatba fel van véve. — «Esetleges indítványok» nem elégségesek. lKúria P. IV. 2520/1925. sz. a. 1926 dec. 16-án..). Indokok: A magyar kir. Kúria B. (i. és társai által a felperesek ellen ezeknek a L. L.*féle téglagyári részvényeik megvételére vonatkozó szerződés érvényességének kimondása iránt, a felperesek által viszont az előbbiek és az alperesi részvénytársaság ellen ugyanezen részvények kiadása iránt indított egyesített perben: az 1926. évi október hó 7-én P. IV. 825/53. 1926 szám alatt kelt ítéletével eldöntötte, hogy a felperesek részvényeiket B. G. és társainak el nem adták és hogy az utóbbiak ezeket a részvényeket a felpereseknek kiadni tartoznak. Ekkép a felpereseknek a K. T. 174. §-ra alapított kereseti joguk érvényesíthetősége szempontjából kimutatandó részvényesi minőségük igazolva van. A meg nem támadott tényállás szerint az 1924. évi április hó 25-én tartott közgyűlés meghívásában a felperesek elmozdítására vonatkozó indítvány felvéve nem volt, hanem erre nézve a határozat a közgyűlésen tett indítvány folytán hozatott. A K. T- 183. §-a értelmében a közgyűlés az igaz; gatóság lagjail bármikor elmozdíthatja ugyan, az ilj irányú határozat azonban a 177. szabálya és az állandó bírói gyakorlat szerint nem vonható ki a törvénynek azon általános rendelkezése alól. hogy a közgyűlés érvényes határozatot csak a meghívásban kijelölt tárgy felett hozhat. Ezt a törvényes követelményt nem pótolta az. — hogy a meghívásban «esetleges indítványok* című tárgysorozati pont is lel volt sorolva, mert a felperesek elmozdítása tekintetében semmi vonatkozást nem tartalmazó ez az általános jelzés a tárgy törvényszerű körülírásának meg nem felelt." Ezekből önként folyik, hogy a közgyűlés a felperesi igazgatósági tagok elmozdítása iránt az erre vonatkozó indítványnak a meghívásban való felvétele hiányában érvényes határozatot nem hozhatott. A fellebbezési bíróságnak ezzel ellenkező döntése tehát sérti az anyagi jogot. Kamat. 21. A kir. Kuriának 65. számú teljes űlési döntvénye értelmében az 1883. évi XXV. t.-c. 19. §-ában meghatározott kamatkövetelés csak a kölcsön s más hitelezési ügyletekből felmerülő szerződési kamat elévülését szabályozza s a más címen követelt kamatra nem alkalmazható. A fellebbezési bíróság tehát azzal, hogy a 3 évet meghaladó kamatokat is megítélte — anyagi jogszabályt nem sértett. (Kuriá P. VII. 979/1926. sz. a. 1926 okt. 14-én). Kosztkamat. 22. A birói gyakorlat értelmében a kosztkamat cimén támasztott követelés birói jogsegélyben csak annyiban részesíthető, amennyiben annak összege a korona értékcsökkenésének megfelelő valutáris értékkülönbözet s a törvényes kamatok együttes összegét meg nem haladja. (Kúria P. IV. 4928/1925. sz. a. 1926 okt. 20-án.) Valorizáció. 23. A fuvarozónak teljes kártérítési felelőssége s a valorizáció nem azonos fogalmak. i Kúria P. IV. 4659/1925. sz. a. 1926 okt. 15-én.) Indokok: Az alperes nem támadta meg felebhezéssel az elsöbiróságnak azt a ténymegállapítását, hogy a felperes árujának elveszett része 8221 K 20 f. értékű volt, és hogy ekként a felperes tőkekövetelése az annak idején kapott 157 K 20 I levonásával 8064 koronát lesz ki. így tehát az alperes a Pp. 523. §-a értelmében az elveszett áruk értékét többé vita tárgyává nem teheti s az ezt a kérdést érintő felülvizsgálati panasza figyelembe nem vehető. Nem vitathat sikerrel az alperes anyagi jogszabálysértést sem a fellebbezési bíróságnak abban a döntésében, hogy az emiitett kárösszeget 1917. évi július hó 24. napjától kezdve értékelte át. A nem vitás tényállás szerint ugyanis ez volt az az időpont, amelyben az alperes az elvesztett árul kiszolgáltatni tartozott volna, vagyis amelyben a felperes kára beállolt és az alperes kártérítési kötelezettsége megkezdődött. Már pedig a kárkövetelések átértékelésének, amennyiben az. egyáltalán helyet foglalhat, a kárkötelem keletkezésétől fogva van helye.