Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 2. szám - A Kereskedelmi Törvény 161. §-a és a Kuncz-féle részvénytársasági törvénytervezet

2. sz. részvénytársaságok alapitásál és működéséi, annak ellenére, hogy szerző az indokolás általános részében több helyen kifejezést ad annak a felfogásnak, hogy a lúlszigoru szabályozás csak a gazdasági élet kárára lehetséges, anélkül, hogy a célbavett eredményi megfelelően biztosítani tudná. A részvényjog kodifikálásának e módja mellett egyenesen meglepő az a liberális szabályozás, amelyet a Tervezet 6(>. §-a tartalmaz a részvénytársaság saját részvényeinek megszerzése és zálogbavétele tekintetében, a Kereskedelmi Törvény 161. §-ában lefektetett eddigi szabályozással szemben. A 161. §. tudvalevően a részvénytársaság saját részvényeinek megszerzését, vagy zálogbavételét általánosságban tilalmazza, kivévén azt az esetet, ha a részvényszerzés tőkeleszállítás céljából történik. A saját részvények megszerzése vagy zálogbavétele az igazgatóság tagjainak egyetemleges magánjogi és a 218. §. 5. pontja szerinti büntetőjogi felelősségét állapítja meg. Ámbár az Apátiig-féle tervezetből és az Ertekezleti jegyzőkönyvből kétségtelen, hogy a 161. §-ban foglalt rész vény megszerzési és zálogbavételi tilalomnak célja csakis az, hogy kizárassék annak lehetősége, hogy a részvénytársaság sajátmagának részvényese lehessen, a közgyűlési határozat kialakulását saját szavazati jogával meghamisítsa és a saját tulajdonát képező részvények segítségével a részvények árfolyamát a közönség megkárosításával mesterségesen befolyásolya, mégis a 161. §. alapján oly szigorú bírói gyakorlat alakult ki, amelynél teljesen elhalványultak azok az okok, amelyeknél fogva a 161. §-ban foglalt tilalmazás törvénybe iktattatott és az a cél, amelyet a törvényhozó a 161. §-al, az Értekezleti jegyzőkönyből kitünőleg, megvalósítani kivánt. E törvénybeli rendelkezések szigorú értelmezésénél odáig ment a bírói -vakodat (Kúria: 377/1906., 1907. május 10.), hogy a részvénytársaságot a saját részvénveire vonatkozólag még a megtartási jog gyakorlásától is elzárta, holott a K. T. 309. §-a a megtartási jog gyakorlását a saját részvénvekre vonatkozólag ki nem zárja, a 310. §. pedig feljogosítja az adóst, hogy kellő időben a megtartási jog tárgya helyett más fedezetei adhasson és csak amennyiben ezt a más fedezetet nem szolgáltatta, áll jogában a részvénytársaságnak a megtartott részvények eladását keresel utján követelni és magát a vételárból, minden más hitelezőt megelőzőleg kielégíteni. A 309. és 310. §-okból, továbbá a Váltótörvény 108. és 109. §-aiból kétségtelenül folyik, hogy ezeket a rendelkezéseket a K. T. 161. §-ávaI semmiféle kapcsolatba hozni nem lehet és a forgalom biztonsága érdekében nem is szabad. Lényeges azonban a mai birói gyakorlatban a 161. §. szigorú magyarázata mellett annak gyakori kiemelése, hogy a saját részvények megszerzésének vagy zálogba vételének lilaima csak az igazgatóság tagjainak kártérítési és büntetőjogi felelősségét megállapító jogszabály, anélkül, hogy a megkötőt! ügylet semmisségél vonná maga után, tehát lex jninus quam perfecta. Az a generális tilalmazás, amelyet a 161. §, tartalmaz és annak a belső indokoltságtól és a megvalósítani kivánt céltól való teljes elvonatkoztatása, amint az a birói gyakorlatban kifejezésre jutotoll, igen súlyos inkonzekvenciákkal jár és nem egyszer úgyszólván lehetetlen feladat elé állítja a rész vénytársaságok felelős vezetőit. Amidőn a Kuncz-iéle tervezet a szóbanforgó anyaggal foglalkozik, véleményünk szerint a legnagyobb körültekin léssel és a forgalom biztonságára befolyással biró körülmények alapos mérlegésével oldja meg a felvéteti kérdési, alapvető szabályul állítva fel mindenekelőtt azt, hogy a saját részvények megszerzésének vagy zálogbavételének tilalma csak a rendes üzleti forgalomban megszerzett, vagy zálogbavett saját részvényekre vonatkozik, amely alól azonban a megvalósítani kivánt célt meg nem hiúsító és a legális forgalom méltányos érdekeit szem előtt tartó kivételek statuál tatnak. Ezzel a tilalommal szemben a Tervezet (>(). ij-ának 1. pontja szerint kivétel, ha a részvények megszerzésének célja részvénybevonás, az alaptőke leszállítása vagy más társasággal való egyesülés. Ámbár a 161. §. csak az alaptőke leszállításának esetére engedi meg a saját részvények megszerzését, mindazonáltal de lege lata sem kétséges, hogy amennyiben az alapszabályok szerint a részvények pl. kisorsolás utján terv szerint bevonatnak, ez a tilalom az ilyen részvénybevonásra, egybehangzóan a Tervezet rendelkezéseivel, nem vonatkozik, mert hiszen végeredményében a részvényeknek kisorsolás utján való bevonása, ami különösen közlekedési vállalatok elsőbbségi részvényeinél szokásos, az alaptőkének leszállítása, amit a 161. §. tilalma nem érint. A 161. §. merev alkalmazása és a 218. §. 5. pontjában foglalt büntető sanctio igen súlyosan éreztette forgalomellenes hatását az egyesülés eseteiben. A beolvasztó nagy vállalatoknak érdekében állott a beolvasztást lehetőleg alaptőkefelemelés, tehát ujabb részvénvek kibocsájlása nélkül megvalósítani, mert egyrészről az egyesülésre vonatkozó jogszabályokban nyoma sincs annak sehol, hogy egyesülést csak alaptőkeemeléssel lehel végrehajtani és ilyen konzekvenciái jogteoretikus alapon sem lehel levonni, másrészt, mert közgazdasági szempontból igyekeztek a részvénypiac érdekében az utóbbi évek amúgy is n a gy a rány u r és z vényi n f 1 ác i ó j án ak további