Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 2. szám - A tisztességtelen versenyről szóló törvény (Tvt) befolyása a védjegyjogra. [1. r.]

26 KERESKEDELMI JOG 2. sz. und Glauben ellen cselekszenek, azonban az adott esetben a védjegytörvény 5. §-ának ren­delkezése oly abszolút, hogy még ha a Treu and Glauben ellen iránijait volna is ez a cse­lekmény, első sorban ahhoz szorosan ragasz­kodni kell, hogy mindenkinek jogában van nevét árain használni. Ma már ez az álláspont Németországban régen túlhaladott és nem fe­lel meg az Ausztriában és Magyarországon je­lenleg érvényes jognak sem. Ezen bárom állam jogrendszere szerint a védjegyhez való jog csupán a lajstromozás ál­tal szerezhető meg. A védjegy puszta haszná­lata lajstromozás nélkül a védjegyjog meg­szerzéséhez nem elégséges és pedig még akkor sem, ha ez a védjegy a forgalomban mint egy bizonyos vállalat áruinak ismertető jele vált ismertté és elismertté. Mig a német jog egé­szen a huszadik századig megtagadott minden jogi jelentőséget ily használattól, Ausztriában és Magyarországon már az 1895. évi védjegy­novella (4. §.) változást idézett elő. A tény­állás a következő: A. egy védjegyet használt áruin és pedig oly intenzív módon,hogy a for­galom ezt a védjegyet már mint az A. áruinak ismertetőjelét ismeri. Ezáltal persze senki más nincs akadályozva abban, hogy ezt a véd­jegyet használja és ezen használat ellen A. mindazideig nem léphet fel, mig ennek a véd­jegynek lajstromozását a maga részére ki nem eszközli. Hogy van azonban, ha egy harma­dik személy, péld. B. megelőzi A.-t a védjegy bejelentésével és ezt a védjegyet a maga (B) részére belajstromoztatja. Ekkor megfordul a kocka: most B. a védjegytulajdonos és A., aki ezt a védjegyet tovább használja, válik a B. védjegyének bitorlásában vétkessé, unnak da­cára, hogy a forgalom ezt mint A. védjegyét ismeri; és B., ha ezt a védjegyet használja, ejti tévedésbe a vevőközönséget és nyilván­való, hogy ezzel tisztességtelen versenyt üz. Ez ellen nyújt a Novella (1895. XLI. t.-c.) 4. §-a oltalmat, midőn megadja A.-nak a jo­got (amely a német jog szerint hiányzott), hogy B. ellen a védjegytörlés iránt pert indít­son, minthogy a vevőközönség ezt a védjegyet mint az övét (A.-ét) ismeri. Ezzel a legdur­vább visszaélés éle kétségkívül le lett törve. S ez a megoldás látszik az egyedül helyesnek és jóval felette áll annak a megoldásnak, ame­lyet az üj német 1923. évi védjegytörvény-ter­vezet javaslatba hozott. Ez a tervezet ugyanis a védjegylajstromozást B. részére továbbra is lenn akarta tartani és A.-nak csupán előhasz­nálati jogot akart elismerni, vagyis azt a jogot adni, hogy ezt a védjegyet B. részére történt lajstromozás dacára, továbbra is használ­hassa. Ez azonban szerintem egy fél, sőt ferde rendszabály volna. Eél rendszabály azért, mert B. egyáltalában nem érdemli meg a védjegy jogot, viszont ez A.-t illeti meg; hogy B. korábban ielentette be védjegylajstroma zásra, nem lehel ok arra, hogy ő ezzel véd­jegyet szerezzen, amely már a publikumban egy más részére szerzett tekintélyt, s amelyet Bí csak a közönség megtévesztésével használ­hat. De ez a rendszabály veszélyes is volna. Mert az előhasználati jog intézménye helyén való talán a szabadalmi jogban, a szabadalom itt érvényesen fenállhat az esetben is, ha egye­sekel a találmány további használatának a joga is megilleti. A védjegyjoggal azonban az előhasználati jog összeegyeztethetetlen; a véd­jegy csak az egyiket, vagy a másikat illetheti meg, csak egy tulajdonos szerezhet annak te­kintélyt és arathatja le annak gyümölcseit. A védjegy gazdasági lényege abban áll, hogy az egy bizonyos vállalatnak az ismertető jele és elveszti alapját, hogy ha megszűnik az lenni. A gyakorlat szerint, ahogy az ma a német \\. (i. szerint fennáll, amely a tisztességtelen verseny elleni törvény rendelkezései alapján ily esetekben különben is törlési keresetet nyújt az emiitett tervezet rendelkezéseinek megoldására, erre többé gondolni sem lehet. A törvény ezen tervezete valósággal gro­teszkké válik azáltal, hogy az a lajstromozóit védjegytulajdonosnak (B.) még azt a jogot is megadja, hogy (A.) ezt a védjegyet csak oly módon használja, amely a megtévesztés ve­szélyét kizárja! Tehát az, aki a publikumot megtévesztette, követelheti, hogy a másik, aki­nek a védjegyét a publikum már ismeri, figyelmeztesse a publikumot arra. nehogy ez az ő védjegyét B. vállalatának védjegyével összetévessze! A német bíróságok joggyakor iatában beállott ez a fordulat és a védjegyjog és a tisztességtelen verseny közötti szoros összefüggés felismerése a B. G. B. 826. §-a ut­ján állott elő: ,,Wer in einer gegen die guten Sitten verstossenden Weise einem anderen vorsátzlich Schaden zufügt, ist dem anderen zum Ersatz des Schadens verpflichtet". Ehhez jön, hogy az 1909 június 7-iki tisztességtelen verseny elleni törvény élére az a General klau­sula jött, mely szerint: Wer im Gescháít­lichen Yerkehr zu Zwecken des Wettbewerbs Handíungen vornimmt, die gegen die guten Sitten verstossen, kann auf Unterlassung und Schadenersatz in Anspruch genommen wer­den". Ebből a két törvényből állott elő annak a felismerése, hogy bár a védjegytörvény az ö jogterületét kizárólag szabályozza, a magán­jog azon alaptételei alól, amelyek a forgalmi életben az illoyális cselekmények ellen védel­met akarnak nyújtani, nem lehet elzárkózni. Ebből kiindulva a német B. G.-nek védjegy­jogi ügyekben kifejlődött joggyakorlata oly magaslatra emelkedett, amely mintaszerű és ezt a bíróságot a müveit nyugat legkiválóbb fejsőbiróságaival egy szinre emelte. Ausztriá­ban és Magyarországon hiányzik még a fejlő­désre megkívánt idő, de nem kételkedem, hogy itt is hasonló fejlődést fogunk látni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom