Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 2. szám - A részvényjog reformja

22 KERESKEDELMI JOG 2. sz. ségben túlnyomó részéi alkotó gazdaközönség részéről elementáris erővel nyilatkoznak meg. Nem volt nehéz ezzel szemben annak kimutatása, hogy a felhozott kívánalom és cégtábla nem egyéb puszin ürügynél, mert az ország gazdatársadaknának legkisebb baja is nagyobi) a kereskedelmi jog reformjánál. Ül kell megfognunk a részvényjóg ujabb és minden eddiginél radikálisai)!) reformjának problémáját is. Mi az n közérdek, vagy magasabb szempont, amely a" reformot indokolja? Mik azok az univerzális tekintetek, amelyek előtt meg kell hajolnia mindenkinek, aki az állam érdekéi tartja szem előtt? Ezekre a kérdésekre a feleletet megkönnyíti az,, ha ugy formulázzuk a kérdési: mely gazdasági vagy társadalmi osztályok azok. amelyek a reformot sürgetik és szükségesnek tartják.' Már csak azért is okszerű a szövegezésnek ez a tormája, mert a számbeli és gazdasági túlsúly könnyebben konstatálható igy. Első lehetőség az. hogy az ország gazdaközönsége kívánja a részvénytársasági jog reformját, mert ahhoz nagy érdeke fűződik. Van-e komoly és elfogulatlan ember, aki azt válaszolhatná, hogy a gazdaközönségre, a jelenlegi részvényjog olyan súlyos gazdasági hátrányokkal jár. hogy ezek sürgőssé vagy általában indokolttá teszik a részvényjognak nemcsak felvetett, de bármily irányú megreformálását. Amint azt máshelyütt is koncedálttik, a gazdatársadalomnak, mint a többi társadalmi osztálynak is sok és égető baja van. Náp-nap mellett sokkal hivatottabb oldalról halljuk ezeket ismételni. Ma különösen a tőkeszegénység és a mezőgazdasági hitel, mint a többtermelés legtöbb akadálya áll a kérdések előterében, egyebekről nem is szólva. Hogy (Minek a tárgyhoz legközelebb álló problémának megoldása vagy könnyebbülése a részvényjogtervezet reformjától nemcsak nem várható, következésképpen, hogy a gazdaközönség nem a koncentráció és tőkebehozatal nehezebbé tételét kívánja, az talán bizonyításra nem szorul. Egyebekben magának a gazdaközönségnek az egész részvénytársasági jogban teljes desinterressement-je van ugy. hogy azt abszolúte nem érdeklik az alapítás formaságai, az apportok felbecslése, a társasági tervezet és a minoritás védelme. Volt egy átmeneti idő, amelyben a gazdaközönség tagjai is érdekelve voltak, mint kisebbségi részvényesek, mert a pénztől való menekülésben a tőzsdén részvényeket veitek. Ez azonban végkép megszűnt. Ma, ha a gazdának felesleges pénzve van, nem részvényeket vesz, — ennél sokkal józanabb esze van, — hanem kiegészíti élő vagy holt felszerelését. Egyszóval a gazdaközönségnek sem érdeke, sem kívánsága nem fűződik a részvényjog reformjához. Sőt ha erről egyáltalában beszélni is lehet, a gazdaközönségnek érdeke a nagyarányú pénzimport és tőkekoncentráció elősegítése, amivel a tervezeti reform diamelralis ellentétben áll. Hogy a tőkés osztálynak a részvényjogi reform ugyancsak,nem érdeke, ez talán nem is szorul bővebb kifejtésre. Hiszen az egész reform csak a kapitalizmus ellen irányul. Nehogy félreértsük ezt a kijelentést, nem olyan értelemben, ahogy talán azt a szocializmus támadásaival szemben szoktuk értelmezni. De kétségtelen, hogy sem a tőkeegyesülés, sem a tőkebehozatal megkönnyítésére a reform nem túlságosan alkalmas. A tőkés irtózik nemcsak az állami beavatkozástól és egyéb közigazgatás kontrolitól, hanem életeleme a teljes szabad mozgás. A vállalkozási kedv, amely a tőkést arra birja, hogy másokkal együtt tőketársulatokba tömörüljön vagy hogy pénzét más országokba vigye, minél kevesebb formalitást és minél csekélyebb beavatkozást kíván. Az ellenkezője egyenesen visszariasztja őt hasonló vállalkozásoktól. Ez a társadalmi osztály sem állitható tel. mint a reform keresztüh vitélének sürgetése. Vagy talán a kisember az. akinek ilyen érdekei vannak? Értve ezalatt az intellektuális középosztályt, a kiskereskedőt és iparost? Hajós ezt bárkinek is elhinni. Tudjuk, hogy a középosztály fizette meg leginkább az árát az utolsó két lustrum élményeinek. Ez az osztály ment leginkább tönkre. Az intelligencia csaknem minden vagyoni erejét elvesztette. A kiskereskedő és kisiparos pedig ugyancsak nem rózsákra ágyazod helyen pihen. Tagadhatatlan, hogy mikor részvényesi kisebbségről és ezek védelméről van szó. ugy ezek azok. akikre elsősorban gondolnunk kell. Beleértve még a középkereskedőt is. Általában a középosztály az. amely csekély vagyonával részvényvásárlásokba ment bele. Rengeteget is vesztett a lefolyt utolsó esztendők hullámzó tőzsdecampagne-jaiban. Sokan el is véreztek. Ennek azonban a részvényjóg mikénti szabályozásához ugyancsak kevés köze volt. Az okokat, melyek teljesen kivül esnek a tárgyalt problémán, jól ismerjük. A középosztály sem pro práteritó, sem pro futuro nem érdekli az egész részvénytársasági jogrendszer. Miképpen kapcsolódik bele a középosztály a részvényjogba? Alapításokban nem vesz részt. Azokban a kivételes esetekben, amelyekben itt-ott participálódik, mindig sezmélyi kapcsok bírják őt erre az elhatározásra. Sohasem az, hogy ő résztvegyen egy vállalati alapításban. Megtakarított garasaiból vesz részvényeket, amelyeknek értékelésénél és megítélésénél mindenre inkább gondol, mint a részvénytársaság konstruktív rendszerére. Nem is kíván részt venni a társaság életében. Közgyűlésekre nem jár s általában egész részvénvjogi élete arra szorítkozik, hogy osztalékát megkapja s hogy a részvények árfolyama lehetőleg felmenjen. Nála tehát ez époly befektetés.