Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 11. szám - A kényszeregyességi rendelet 29. §-ához

11. sz. KERESKEDELMI JOG 191 Kapcsolatban áll a rádiójog a szabadalmi joggal is, mert nyilvánvaló, hogy szabadalmazott berendezési tárgyakat iparszerüleg készíteni, forgalomba hozni nem szabad, dacára annak, hogy megvan a berendezésre a rádióengedély; szükséges a szabadalomtulajdonos beleegyezése: saját használatra azonban mindenki készíthet ily berendezést. A rádiófejlesztés érdekében a szabad, törv. módosításra szorul. Igen fontos a rádió kihatása a magánjogra; rendezni kell az idegen tulajdont képező ingatlanon alkalmazott antennák jogviszonyait, továbbá az idegen területet érintő vezetékek, a szomszéd telken felállított villamos gyári üzem jogviszonyát (mert az befolyásolja a "rádiót) stb. Fontos a tető-tőrvény módosításai, amelyek szükségesek a fent id. 327. §-on kívül a távírda szándékos megrongálása, hasznavehetetlenné tétele esetében közhivatalnok által íbtk. 201., 4:59., 140. §§.); a btk. jelenlegi rendelkezései a rádióra nem alkalmazhatók megfelelő módosítás nélkül, mert a tetőjogban analógiákkal operálni nem lehet. A rádió fejlődése maga után fogja vonni jogunknak majdnem minden ágába belenyúló módosítását és kiegészítését. Igen fontos végül a rádiójognak nemzetközi szabályozása, amely a rádiónál fontosabb, mint bármely más intézménynél, mert az elektromágneses hullám már természeténél fogva nem szorítható egy ország határai közé. Már eddig is számos nemzetközi konferencia volt a nemzetközi rádiójog szabályozása tárgyában, sok eredményt már el is értek (a világáter beosztása, az áterhullámok felosztása, veszélyben forgó hajónak nyújtandó segély esetében). A legtöbb várható azonban a Washingtonban folyó évi október 4-én megkezdett és még jelenleg is tartó világkongresszustól, ahol a világ összes kullurállamai —Magyarország is — képviselve vannak. Ez a kongresszus egyike a legnagyobb kongreszszusoknak, amelyeket egyáltalában tartottak; megállapodásai igen nagy kihatássá; lesznek a rádiójog nemzetközi szabályozására és a rádiójog fejlesztésére. Y A kényszeregyességi rendelet 29. §-ához. Irta: Dr. György Ernő, az OHE igazgatója. Dr. Fenyves Bélának a Kereskedelmi Jog novemberi számában a Ke. rendelet 29. §-ához fűzött megjegyzései kétségkívül fontos s a jelen rendeletben megfelelő formában még meg nem oldott kérdésre hívják fel a figyelmet. E probléma abban jelentkezik, hogy az OHE a hivatkozott szakasz szerint voltaképpen minden leadott hitelezői szavazatot figyelembe venni tartozik az egyesség létrejöttéhez szükséges többség megállapítása szempontjából, s ebből a rendelkezésből bizonyára meglehetősen súlyos inkonvenienciák származhatnak. Az itt felmerülő sérelemlehelőségeknek egyik meglehetősen nagy csoportját a bírói gyakorlat már ez idő szerint is orvosolta. Az OHE ugyanis a szavazatok összeszámlálásánál nem veszi figyelembe azon hitelezők szavazatát, akik a rendelet 69. és 72. §-ai értelmében a birói kényszeregyességi eljárásban szavazatra nem jogosultak. Ebbe a körbe tartoznak a külön kielégítés jog folytán fedezett hitelezők, valamint a közvetlenül érdekelt és rokoni hitelezők, akiknek szavazata csak akkor jöhet figyelembe, ha az az egyesség ellen adatik le. Ezt az OHE által következetesen folytatott gyakorlatot, mely bizonyára meg is felel a Ke. rendé]et szellemének, ha a 29. §. szövege e részben világosan nem is rendelkezik, az ország öskzies bíróságai magukévá tették, úgyhogy ez most már állandó birói gyakorlatnak tekinthető. Arra a szerkesztői megjegyzésre, mely ott keresi a veszélyt, hogy az OHE szavazásra bocsát a 72. §. körébe eső hitelezőket, azt felelhetjük, hogy ez esetleg egy-két konkrét ügyben, főleg az OHE működésének kezdetén, amidőn még a most érintett birói gyakorlat sem alakult ki teljesen, előfordulhatott, a/ azonban mit sem jelent, mert hiszen éppen az OHE által követett gyakorlat folytán alakult ki az a helyzet, hogy bár a Ke. rendelet szerint az OHE az előtte folyó eljárásban figyelembe is vehetné a közelállók szavazatát, ezt nem teszi meg, e szavazatokat leszámítja. A 29. szakasz szövegének szószerinti alkalmazása módot adna arra, hogy az OHE a 69. és 72. §-ok körébe eső hitelezők szavazatát is figyelembe vegye. A fennforgó közgazdasági és erkölcsi motivumok s a rendelet alapgondolatának figyelembevétele vitték az OHE-t arra, hogy itt a rendelet szószerinti szövegén túlmenő helyes gyakorlat kialakulását elősegítse. Nemcsak, hogy szemet nem hunyt itt az OHE, de éppen az ő céltudatos pozitive ebben az irányban mozgó gyakorlata folytán vált lehetővé az aggályos hitelezők e fontos csoportjának már az OHE előtti eljárásban való kirekesztése. De egyébként még ha az ily szavazat az OHE előtt akár elnézésből is figyelembe vétetnék, nem érné sérelem a hitelezőket, mert mégha az OHE előtt az egyesség létrejöttnek mondatik is ki, az ellen beadott észrevétel módot ad a bíróságnak arra, hogy a rendelet 69. és 72. §-a alapján inficiáltnak tekinthető szavazatok a végeredmény megállapítása szempontjából figyelmen kívül hagyja s az egyesség jóváhagyását megtagadja. A sérelem lehetőségét dr. Fenyves cikke abban jelöli meg helyesen, hogy valamely hitelező teljesen alaptalan követelésének bejelentésével megakadályozhatja az OHE előtti egyesség létrejöttét, miután az ily szavazatokat az OHE adós kifogásolása dacára is a rendelet 29. §-a értelmében figyelembe venni köteles. Ezen eshetőség folytán valóban sérelem érheti ugy az adóst, mint a hitelezőket, mert kétségtelenül megállapítható az, hogy az egyességnek az OHE előtti eljárásban való meghiúsulása a költségek lényeges szaporulatára, az eljárásnak gyakran jelentős elhúzódására vezet s mindezek folytán súlyosan veszélyezteli a hitelezők kielégítési lehetőségét. Ezt a veszélylehetőséget felismerni kétségen kívül sokkal könnyebb, mint az orvoslás módját megtalálni. Az, amit dr. Fenyves megoldásként ajánl, t. i. az OHE disztingválhasson a hitelezők között és egyes hitelezők szavazati jogának érvényesítését megtagadhassa, bár első pillanatban — különösen a bíróság felülvizsgálati jogkörének fentartása folytán — tetszetős megoldásnak látszik is, azt hiszszük nehezen lenne keresztülvihető, miután az az aggály, hogy a szavazati jog megadása, vagy megtagadása már birói jellegű funkció, komoly alap-