Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 11. szám - Az eladóért helytálló kezes jogállása

186 KERESKEDELMI JOG 11. sz. fent előadottak értelmében helyt ad. Egyébként a javaslat rendelkezése csak a biztosítékadási kötelezettségnek az eddiginél is szélesebb körben elismerésére vezethet s arra. hogy az átértékelt összeg megállapítása iránti perben hozott ítélet alapján a jelzálogjog akkor is bejegyeztessék, ha a hitelező végrehajtható közokiratot még nem tud felmutatni. Érvényesülni fog természetesen a javaslat rendelkezése akkor is, ha a tulajdonos önként kiállítja a bekebelezésre alkalmas okiratot, amire eddig is éppen ugy mód volt. A javaslat törvényhozási tárgyalása még nincs befejezve és ezért nincs kizárva, hogy a 27. §. még ki fog bővülni. Hogy vannak kérdések, amelyeknek törvényhozási megoldása nem lenne felesleges, arról talán e sorok is meggyőzték az olvasót. Méltányolni kell azonban a javaslat eredeti szövegének az óvatosságát is, amellyel nem kívánt belenyúlni a valorizáció kérdésével csak lazán kapcsolódó anyagi magánjogi és telekkönyvi jogi kérdésekbe. E tartózkodás nélkül hala Imas kódexet tárgyalna most a törvényhozás (gondolok pl. a kezes jogállására valorizált követelés esetében), a tiszta magánjogi kérdések megoldására alig megfelelő alkalommal. Az eladóért helytálló kezes jogállása Irta : Dr. Kende ErnÖ ügy véd, tőzsdebirósági jogügyi titkár. 1. A kezességi szerződés járulékos természetű ügylet. Leglényegesebb jellemvonásait abban lehet megállapítani, hogy valamely önálló érvényes adósságot tételez fel, a hitelező követelésének biztosítására szolgál, anélkül, bog}- az adóst a kötelem alól mentesítené; a kezes kötelessége tárgy szempontjából a főadóséval egybevág és a főadósét meg nem haladhatja, amit a Kötelmi Jogi Javaslat 245. §-a ugy fejez ki, hogy a kezesség terjedelme a főkötelezettség mindenkori terjedelme szerint igazodik. A kezességi viszony elbírálásánál tehát mindig vissza kell nyúlni arra az alapkötelemre, mely a főadóst a hitelezőhöz fűzi; az alapkötelemre vonatkozó jogszabályok befolyásolják a kezes kötelmét is, hacsak a kezességi szerződés sui generis jellege ezt fogalmilag ki nem zárja. Meg kell állapitanunk azt is, hogv a kezesség nemcsak pénz, vagy helyettesíthető ingók szolgáltatásáért vállalható, hanem minden jogérvényesen létesült kötelmi szerződés teljesítéséért, tehát személyes szolgáltatások, cselekmények elvégzéséért, sőt cselekményektől való tartózkodásokért is. Az utóbbi esetben a kezes természetesen csak a megtiltott cselekmény elvégzése folytán a főadóst terhelő megállapított következményekért felel, míg a cselekmények elvégzéséért helytálló kezestől adott esetben maga a cselekvés is követelhető. Az osztrák polgári törvénykönyv 1350. §.ából ugyan az ellenkező magyarázható. Eszerint (kezeskedni nemcsak összletekért és dolgokért, hanem megengedett cselekmények és mulasztások iránt is lehet azon haszonra, vagy kárra vonatkozólag, mely azokból a biztosítottra nézve támadhat». Az osztrák polgári törvénykönyv tehát a kezességet nem engedi meg a cselekmény valóságos elvégzéséért, úgyhogy a hitelező a cselekvést a főadós helyett a kezestől is követelhetné, hanem a kezes kötelmét csak az esetre állapítja meg, midőn a főadós késedelme következtében az már pénzbeli tartozássá alakult. A Kötelmi Jogi Javaslat 213. §-a általában a főadós kötelezettségének teljesítéséről beszél, épigy a német polgári törvénykönyv 765. §-a is («die Erfüllung der Verbindlichkeit des Dritten»). Ugy látom, hogy a bírói gyakorlat fedi azt, amit az imént megállapítottam. Ezt mondta ki legújabban a Kúria P. IV. 619/1927. sz. ítéletében is (lásd Kereskedelmi Jog 24. évfolyam 10. sz. 179. oldal), abban az Ítéletében, mely e sorok indítója volt. Kezeskedni lehel ezek szerint az adásvevételi ügylet kapcsán az eladót a törvény, vagy a szerződés alapján terhelő kötelezettségek teljesítéséért is. Az előrebocsálottakból folyik, hogy az eladó kezesének jogállása a vevővel szemben az adásvételi ügyletre érvényes jogszabályok szerint bírálandó el, — hacsak ezek a kezesség különleges szabályaival nincsenek ellentétben. 2. A Kúria imént hivatkozott Ítéletében azt olvassuk, hogy az alperesnek, aki mint az eladó és a felperes mint vevő között létrejött vétellel kapcsolatban az eladónak, mint főadósnak kötelezettségéért vállalt kezességet, e kötelezettsége a kezességi szerződésen, nem pedig az emiitett felek között létrejött vételi szerződésben alapul és bár kezességének hatálya az eladó kötelezettségének létezésétől függ is és annak terjedelme szerint igazodik is, jogállása nem azonos az eladónak jogállásával abban a tekintetben, hogy épugy, mint az eladó az utólagos teljesítésre a kereskedelmi törvény 354. §-a értelmében határidőt kérhetne. Amennyiben a fenti megállapításaim helyesek, a Kúria kijelentését oda kellene korrigálni, hogy bár való igaz, hogy a kezes kötelezettsége tényleg nem közvetlenül az eladó és a vevő között létrejött vételi szerződésen alapul és a kezes jogállása valóban nem azonos az eladó jogállásával, — a kezességi szerződés járulékos természeténél fogva mégis a kezes és a hitelező-vevő közötti viszony elbírálásánál elsősorban az adásvételi ügylet szabályai az irányadók és ezeken csak akkor