Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 5. szám - A fizetésképtelenségi jog reformjához

94 KERESKEDELMI JOG 5. sz. Indokok: A nem vitás lényállás szerint az eredeti megállapodás értelmében felperes a vételárat Budapesten az alperes telepén az 57 vagon tűzifa lehívásától számított 3 napon belül leiben vagy annak a fizetéskori árfolyamon átszámított magyar koronaértékben tartozott megfizetni. Hz a megállapodás alperes kívánságára 1924 július 2-án és 4-én a B) és C) alattiakban akként módosult, hogy a fizetésnek átutalással Nagyváradon az ottani Hitelbank rt„-nál az eladó javára kellett megtörténnie. Az átutalást felperes a Magvar Leszámitoló és Pénzváltó Bank rt. utján Zs. Zs. és Fia rt. közvetítésével eszközölte akként, hogy x/. előbb nevezett Rt. a nem vitás összegű lei vétel árat 1924. évi július hó 4. napján Temesváron át az Angol-Osztrák Bank fiókja utján juttatta a Nagyváradi Hitelbankhoz, ahol ez július 14-én Íratott az éládó cég javára. Erről a Nagyváradi Hitelbank még aznap soronkivül telefon utján és levélben is értesítette az eladó céget. Ez a levél július 15-én kézbesittetett az eladónak, akkor, amikor már az előző napon kelt 4. alatti szerint az eladó és illetőleg alperes az ügylettől már elállott volt. A Pénzintézeti Központ 11. alsz. szakvéleménye szerint a felperes által teljesített átutalási mód mellett az utalványos javára való írás általában is rendkívüli körülmény fenn nem forgása esetén 6 nap alatt szokott megtörténni, mig a közvetlenül Nagyváradra, a megnevezett céghez történendő átutalás esetén az 3 nap alatt történhetett volna meg. A .szakvélemény szerint azonban az ilyen átutalások minden különösebb ok nélkül is, és nagyobb késedelmet is szenvedhetnek. A megtámadás hiányában irányadó ebből a tényállásból nem tűnik ki, de alperes maga sem állítja, hogy az átutalásban történt megállapodás létesítésekor, annak mikénti eszközlésére nézve felperesnek valamely különös rendelkezést is adott. Ennek hiányában pedig az átutalás módját felperes egyrészt a megállapodás keretei közöli szabadon választhatta meg, másrészt azonban kétségtelen, hogy az eredetileg a közvetlenül Budapesten eszközlendő fizetés tekintetében megállapított 3 napi határidő az ügylet természeténél lógva és a nehézkesebb fizetési eljárásban csak annyiban köthette felperest, hogy az átutalás megkezdésének, vagyis az átutaláshoz szükséges öszszeg lefizetésének és a vonatkozó intézkedések megléteiének sürgősen 3 nap! alatt kellett megtörténnie. De nem kötötte abban az értelemben is. hogy az átutalás cselekményének a jóváírás megtörténtével 3 nap alatt be is kellett fejeződnie. Jogszabály ugyanis, hogy olyan esetben, amidőn a szerződő lelek valamely jogcselekmény teljesítésére szóló határidőben pontosan meg nem állapodtak: azt a körülmények figyelembe vétele mellett a méltányosság szabályai szerint kell megállapítani. Felperes azáltal, hogy külön utasítás hiányában az átutalásnak a bankközi forgalomban sem szokatlan ahhoz a módjához folyamodott, hogy a temesvári összeköttetései felhasználásával teljesítene az átutalás utján eszközlendő fizetési kötelezettségét, a rendes kereskedői gondosság ellen nem vétett s ez a késedelem, amely az átutalásnak ebből a módjából beállott, nem minősíthető a szerződés lényeges rendelkezését sértő olyan mulasztásnak, amely a szerződéstől való elállásra jogos alapot nyújtana, akkor, amikor, mint a jelen esetben is, az átutalásnak igénybe vett ez a módja a megállapodásban kizárva nem volt. Az a körülmény tehát, hogy az eladó néhány napi késedelemmel jutott a vételárhoz, a fenforgó körülmények között a kereskedelmi forgalom biztonsága és a feleknek egymással szemben kötelező jóhiszeműsége mellett kizárja a szerződéstől való elállás jogosultságát. E mellelI az álláspont mellett súlytalan az, hogy alperes tudott-e az átutalásnak közveteti uton történendő igénybevételéről. Ezek szerint felperes az 57 vagon lehívásától számított 3 napon belül az átutaláshoz szükséges összeget lefizette és az átutalás iránti intézkedéseket is ezen határidő alatt megtette, az átutalás módjának a megválasztásában pedig gondatlanság nem terheli s ekként a megfelelő módon és az alperes kívánságára eszközölt átutalás következményei alperes terhére esvén, alperesnek nem volt törvényszerű jogalapja arra. hogy a szabályszerűen eszközölt átutalásból származó fizetési késedelem miatt az ügylettől elálljon. Nyugdíj. 69. A nyugdijszabályzatnak az a kikötése, hogy a 10 évet meghaladó szoígálat esetén az egy éven túlhaladó betegség esetén az alkalmazott minden külön felmondás nélkül elbocsátható és összes illetményei beszüntethetők, nem jelenti azt, hogy az ily alkalmazott nyugdíjigényét is elvesztené. (Kúria P. II. 1392/1926. sz. a. 1927 márc. 17-én.) Indokok: I. Az irányadó tényállás szerint alperes az 1896. évi augusztus hó 3. napjától 1923. évi december hó 1. napjáig tisztviselői minőségben szolgálatában álló felperest felmondás nélkül nyugdíjazta. Felperes keresetében egyévi felmondási időre járó fizetést és végkielégítést követelt. Alaptalan alperesnek az a kifogása, hogy a felperes nyugdíjazása ellen nem tiltakozott, a nyugdijat kifogás nélkül .felvette és ezzel a szolgálati viszonynak felmondásnélküli felbontását elfogadta: mert a D. és E. alatti alperesi levelekből nyilvánvaló, hogy felperes nyugdíjazása ellen tiltakozott és a felek egyező előadása alapján nem vitás, hogy ekkor egyévi fizetésének kiutalását kérte. A szolgálali viszony az 1884:\Y1I. t.-c. 92. §-a és az 1910/1920. M. E. számú rendelet 2. és 23. §-a értelmében rendszerint csak felmondás utján szüntethető meg és a szolgálali szerződésnek az 1910/1920. M. E. számú rendelet 2. §-ában foglalt jogszabályoktól az alkalmazott hátrányára eltérő rendelkezései érvénytelenek. Eszerint a munkaadó a szolgálati viszonyt felmondás nélkül még nyugdíjazással is csak abban az esetben szüntetheti meg, ha arra az 1884:XVII. t.-c. 94. §-a alapján joga van (igy az e) pont esetében), vagy ha a nyugdíjban a felmondási időre járó illetményeknek megfelelő teljes ellenértéket nyújt. A II) alatti szolgálati szabályzat 17. §-a értelmében azok a tisztviselők, kiknek szakadatlan és kifogástalan bankszolgálata a tíz évet meghaladja, betegség esetén egy éven át kapják meg összes illetményeiket; ha pedig a betegség tartama az egy évet eléri, ugy az illető a bank szolgálatából minden külön felmondás nélkül azonnal elbocsátható és összes illetményei beszüntethetők.