Kereskedelmi jog, 1927 (24. évfolyam, 1-11. szám)

1927 / 5. szám - A fizetésképtelenségi jog reformjához

5. sz. KERESKEDELMI JOG 95 E rendelkezés nem jelenti azt és a gyakorlatban maga alperes sem értelmezte azt akként, mintha az ilyen alkalmazott egyévi betegség után nyugdíjigény nélkül volna elbocsátható. E következmény levonása nélkül pedig a szerződési kikötés csak annyit jelent, hogy egyrészt a beteg alkalmazottat a K. T. 56. §-ában biztosítottnál kedvezőbb elbánásban kívánja részesíteni, másrészt azt, hogy egy évet meghaladó ideig tartó betegség már megállapítja az alkalmazottnak az elvállalt munka teljesítésére való képtelenségét (Ipartörvény 94. §. e) pont), amely esetben a szolgálati viszony a szerződésen és a fennálló törvényeken alapuló kártérítési igények sérelme nélkül törvény szerint is felbontható; és mikor az I. alatti nyugdijszabályzat 5. §-a is a nyugdíjigényt megállapítja. A H. alatti szolgálati szabályzat 17. §-ának alkalmazhatósága tehát az alkalmazottnak egy évnél tovább tartó betegségéhez és ekként egy évet meghaladó állandó munkaképtelenségéhez van kötve. Nyugdíj-valorizáció. 70. Az aranykorona összegben számítandó nyugdijat meghaladó összegben való átértékelésnek nines helye. (Kúria P. II. 2798/1926. sz. a. 1927 márc. 24-én.) Indokok: A megállapított és iránvadó tényállás mellett a fellebbezési bíróság helyes okfejtéssel vonta le azt a következtetést, hogy a felperes nyugdijának megállapításánál ujabbi nyugdijszabályzat alkotása, vagy alperes egyéb kötelező nyilatkozata hiányában a 2. alatti. 1869. évi augusztus 'hó 20. napján kelt nyugdijszabályzat az irányadó, melynek 20. és 23. pontjai értelmében a felperest, mint I. osztályú erdőőrt évi 105 forint azaz 210 korona nyugdíj illeti meg; mert az a körülmény, hogy alperes egyes alkalmazottainak a szabályzatban megállapított összegnél magasabb nyugdijat folyósitt ilott, — a nyugdijszabályzat 21. §-ának rendelkezésére tekintettel sem ad jogcímet felperesnek magasabb nyugdíj követelésére. A fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja pedig, hogy az aranykorona ériékben számítandó fenti összeget meghaladó átértékelést a felperes nem igényelhet, — jogszabályt szintén nem sért; mert a nyugdíjfizetés kötelezettsége nem ugyanazonos a tartási kötelezettséggel; felperesnek a létminimumra vonatkozó érvelése tehát nem helytálló, annyival kevésbé, mert a hivatkozott nyugdíjszabályzatban megállapított összegek a nyugdijszabályzat megalkotása idejében sem fedezték a nyugdíjra jogosult megélhetéséhez szükséges öszszes kiadásokat. De különben is a magánalkalmazottak nyugdijának átértékelésére vonatkozó és ebben a folyamatban levő perben is alkalmazandó 1926:XVI. t. c. 11. § utolsó bekezdése szerint nem a létminimum, hanem a fennforgó összes körülmények méltányos figyelembe vétele mellett mindkét félnek, főképpen a nyugdíj fizetésére kötelezettnek vagyoni helyzete és teljesítőképessége az irányadó; azonban ezeknek az irányelveknek figyelembe vétele mellett a járandóságoknak átértékelt összege, a hivatkozott t.-c. 1. § rendelkezése szerint — nem haladhatja meg a korona értékcsökkenéséből eredő hátrány teljes kiegyenlítését. A fellebbezési bíróság ítéletében felsorolt körülményeknek, különösen annak figyelembe vétele mellett, hogy alperes a nyugdí j szabályzat 24. §-a szerint „a szolgálatban munkaképtelenné vált tisztviselőinek és szolgáinak, a nyugdijszabályzat 20. §-ban megállapított nyugdíjjal, gondnélküli jövőt célzott biztosítani", hogy az a cél a világháború okozta pénzérték romlás folytán, a nyugdijszabályzatban megállapított nyugdíj teljes átértékelése mellett sincs elérve és figyelemmel továbbá arra, hogy felperes, mint erdőőr 42 évig szolgált az alperes uradalmában, hogy felperes 70 éves, vagyontalan, keresetképtelen, — a m. kir. Kúria méltányosnak találta, hogy felperes évi 210 aranykorona nyugdija nem 75 százalékban, hanem teljes mértékben átértékeltessék, mert az összeg csekélysége mellett különben sem okoz alperesnek olyan vagyoni megterhelést, mely teljesítőképességével arányban nem állana, alperesnek vagyoni romlását idézhetné elő. Szállítmányozás. 71. A szállítmányozó cég felelőssége cégvezetőjéért. (Kúria P. IV. 4646/1926. sz. a. 1927 márc. 23-án.) Indokok: A felperes jogelődje, aki az e részben meg nem támadott tényállás szerint az akkor ellenséges bombázásnak kitett Fiúméban az alperes szállítmányozó cég ottani fiókjának főnöke volt, az alperes budapesti cégvezetőjéhez a valódinak elismert C. jelű levelet intézte és ebben eziislés aranynemüekkel telt ládájának a cég központjában, esetleg egy értéktárgyak őrzésére speciális helyiséggel rendelkező raktárházban, vagy valamely bank saféjében való beraktározása elvállalását és tekintetbe jöhető dijak közlését kérte. A jognyilatkozatoknak értelmezéséről szóló anyagi jogi szabályok szerint a cégvezetőnek ezt a levelet, habár az a saját személyének volt is címezve és baráti hangon volt is szövegezve, a fennforgó körülmények józan méltatása mellett cégéhez intézett ajánlatnak kellett vennie. Miből következően a cégvezetőnek az emiitett ajánlatra adott D. jelű válasza a cég nevében kijelentett elfogadásnak, E. jelű levele pedig a láda átvételét ugyancsak a cég nevében elismerő nyilatkozatnak minősül. E nyilatkozatok alapján tehát a felperes jogelődével szemben a K. T. 49. §-a értelmében az alperes cég van kötelezve. Nem változtat ezen az a körülmény, hogy értéktárgyaknak letéti őrzése nem tartozik az alperes kereskedelmi üzletének köréhez, a K. T. 38. §-a szerint ugyanis a cégvezető kereskedelmi üzlet folytatásával járó minden ügyletre fel van jogosítva, habár ez nem is tartozik a főnök üzletének körébe. Nem változtat továbbá az a körülmény sem, hogy ezek a D. és E. jelű nem cégszerűen aláirt levelek az üzleti ügykezelésben jártas felperesi jogelőd által már külső alakjukból is felismerhetöleg az alperes cégnél nem mentek keresztül könyvelésen; az utóbb kelt E. jelű levél ugyanis a ládára vonatkozó közlésen felül más üzleti ügyet is a felperesi jogelődnek a katonai szolgálat alól felmentésére nézve felmerült kérdést is tárgyal, ebből pedig az tűnik ki, hogy a cégvezető a ládára vonatkozó nyilatkozatát is az alperes cég nevében tette. Különben is a fent előadott körülményeknél fogva az ügylel a szerződők akarata szerint az alperes