Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 2. szám - Biró- és ügyvédképzés

24 KERESKEDELMI JOG 2. sz. A protekcióvadászók ellen irtóháborut keW indítani, mindig, ha a protekció a léhuságot, cinizmust, üres, szórakozni vágyó életet favorizálja, mert a jogászi szinvonalat lesülyeszti. érdemefleneket akar kedvező helyzetbe juttatni s ;i cenzort a vizsga tárgyilagos értékelésének és megbirálásának munkájában akarja megzavarni. Pedig ne feledjük el, hogy a cenzor is biró, azzal a külömbséggel, hogy a per birája az esetek óriási nagy számában anyagi kérdésekben dönt, csak kivételesen erkölcsi javakban. A cenzor ellenben kivétel nélkül, mindig erkölcsi s intellektuális értéket mérleget, amihez járul az, hogy a per birája rendesen egyes emberek jogi vitájában dönt; a cenzor ellenben, mikor a diploma kiadására szavaz, hatalmat ad a diploma birtokosának arra, hogy számtalan embernek, az egész társadalomi minden tagjának minden jogvitája rendezésében mint biró, ügyész vagy ügyvéd, döntő szerepet vigyen. És nem iróniája-e a társadalmi életnek, hogy a bírót még informálni sem szabad, amit — tisztelet az ügyvédi karnak — annyira respektálnak, hogy több mint negyvenéves hivatalos pályám alatt egyetlenegyszer sem történt meg, hogy ügyvéd engem informálni akart volna. Ellenben az ügyvédi vizsgán, mely a diploma kiadásával összehasonlithatatlanul nagyobb erkölcsi értéket képvisel, mint egy per mikénti eldöntése, lépten-nyomon protektorok lábatlankodnak az erkölcsi igazság utjában. V. A praktikus jogászok értelmi színvonalát nagyon lesülyesztette a harctéri szolgálatból kiinduló részvét és könyörületesség. Tudjuk, hogy állami jogszabályok is favorizálták azokat, akik harctéri szolgálatot teljesítettek a joggyakorlati idő dolgában. Ez az időbeli állami favorizálás a cenzornál könynyen érthető humánus érzelmi okokból kiegészitődött értékelési favorizálássá; amennyiben a vizsga eredményét sokkal elnézőbben értékeltük, ha olyan ember állott előttünk, aki résztvett a háborúban, ami erősen fokozódott, ha mieg is sebesült. A leghatalmasabb erköksi protektor szólalt ezek érdekében fel: az ország, a haza, melyért vérüket ontották. Ámde ezek az idők elmultak, a részvét motívuma eltűnt s ma is sokan annak emlékéből akarnak élni, hogy tudatlanságukat azzal palástolják. Az ilyen részvétébresztés csak a vizsga színvonalának sülyesztésére való, megfelelő erkölcsi motívum nélkül. VI. Számos oka van még az értelmi nivó sülyedésének, melyek, felsorolásával s méltatásával nem akarom a mélyen tisztelt teljes ülés nagybecsű figyelmét tovább igénybe venni. Csak egy törekvést említek még fel, amit a zavarosban való halászásnak lehetne nevezni. Már többször észrevettem, hogy a jelöltek bizonyos ciklusok végére szeretik a vizsgákat koncentrálni. így december második felére s főleg a nyári szemeszter végére. Különösen észleltem ezt tavaly, mikor június utolsó hetében három nap volt vizsga 8 minden nap öt-hat bizottság működött. Ugy, hogy három nap körülbelül száz ember vizsgázott, vagyis egy nagy része annak, amennyi az egész év folyamán tett vizsgát. Miután pedig a gyakorlati idö leteltéből kitűnt, hogy ezek nagyrésze, máihónapokkal előbb tehetett volna vizsgát, nyilvánvaló a tendencia, hogy a tömeges jelentkezés a bizottság kifárasztását, a figyelem csökkenését s elnézőbb bánásmódot vett szá mitásba. Rajta leszek, hogy ez a spekuláció a jövőben csődöt mondjon. VII. Végezetül még csak egy körülményre hívom fel nagybecsű figyelmüket: a vizsgá számának nagyságára, mely megcsonkított lakosságával nincs arányban. — A békeviszonykhoz mért bizonyos szaporodás meg volna indokolható a gazdasági viszonyok rosszabbodásával, a hitelélet, a termelés s a kereskedelem átalakulásával s az erkölcsi színvonal sütyedésével, mely utóbbi nemcsak a kriminalitás képét változtatta meg s szaporította a bűncselekmények számát, hanem teljesen uj fajta bűncselekményeket is hozott létre. Ezek a tényezők mind az ügyvédek közbejöttét s jogtudásál provokálják, azonban korántsem indokolják azt, hogy a jogi pályákra egész özönével tóduljon a fiatalság, mintha a bírói s ügyvédi pálya aranytermő mezőket jelentene, mert a helyzet ugy áll, hogy vannak igen jól, sőt fényesen jövedelmező irodák, de ezek nem az ügyvédi pálya piramisának széles alapján helyezkednek el, hanem a csúcsán, ahol csak a sors kegyencei férnek el, a többség, a zöme, a nagy szám lent van a piramis széles talapzatán, ahol keserves, nem ritkán kétségbeesett küzdelmet kell vívnia, hogy az ügyvéd magát és családját fentarthassa. Nagyon érdekes volna ennek a szórnom jelenségnek gazdasági, jogi, szociális s morális következményeit levonni. Ezt azonban, bármily vonzó s érdekes volna is, mellőzöm, mert ez már az igazságügyi és szociális politika és szociológia körébe tartozik. Nem zárkózhatom azonban el attól a — sajnos — pesszimisztikus jóslattól, hogy a gyakorlati jogászoknak ez a túlságos indokolatlan szaporodása s a jogi pályának érthetetlen, merem mondani meggondolatlan favorizálása oly megbillenését fogja előidézni a társadalom tagozódásának, az egyes kereseti agak benépessitésében oly diszharmóniát fog létrehozni, hogy azt emberi hatalom simán és zökkenés nélkül alig tudja helyreütni. Végtelen szenvedés, nyomor s illúziók szétfoszlása