Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 1. szám - Valorizációs vita a Jogászegyletben

14 KERESKEDELMI JOG 1. sz. jogában állván egy részéből tartalékalapot csinálni. Más célra azonban nem lehet a tiszta vagyont fordítani. Minthogy a részvényesi jogok a tőkeérdekeltséggel egyenes arányban állnak, előadó szerint nem éri sérelem a kis részvényest, ha a részvényhez fűződő oszthatatlan jogokat (pl. szavazati jog, megtámadási jog) csak hányadrészvényes tulajdonostársaival együtt gyakorolhatja. Részletesen ismertette a részvényminimum megállapítását s ez irányban a R.-nek a részvényest védő intézkedéseit. Az átértékelési eljárás az uj R.-ben nagyjában egyező a 4200/1925. sz. R.-tel. Fontossággal birnak a R.-nek az alaptökeminimumra vonatkozó rendelkezései. A R. különbséget tesz a már fennálló és a jövőben alakuló r. t.-ok közt. Előbbieknél tiszta vagyonnak (nem alaptőkének, mert az lehet sokkal kisebb is), legalább 50,000 pengőt (helyi jellegüeknek 10,000 pengőt) követel meg, módot nyújtván az életképes kis vállalatoknak a modus vivendire; uj r. t. csak akkor jegyezhető be, ha alaptőkéje legalább 150,000, illetve helyi jellegű r. t.-nél legalább 100,000 pengőt tesz ki), utóbbiaknál a Kori. fel. tg. behozataláig a R. módot ad arra, hogy a p. ü. min. indokolt esetben engedélyt adjoai arra, hogy uj r. t. 100,000 pengőnél kisebb tőkével is alakulhasson. Az akkreditálásról birói joggyakorlatunkban évek óta nem esik szó. Pedig, hogy ennek a sokat vitatott jogintézménynek mily fontos szerepe van, azt a néhány év előtt folyóiratunkban s a Magyar Jogászegyletben lefolyt vita legjobban bizonyítja. Különösen az akkreditálás (meghitelezés) visszavonhatósága körül folyt a vita. Az osztrák Oberster Gerichtshof egy most közzétett Ítéletéből (Ob. II. 824/924. vom 29. Dez. 1924. — Mitteilungen, Recht sprechung 1925 okt. 20-i szám, Seite 135) azt látjuk, hogy az osztrák joggyakorlat szakított eddigi álláspontjával és a svájci polgári törvénykönyv nyomán kimondta, hogy amennyiben a meghitelező bank meghitelezést «kötelezettség nélkül», jelzés nélkül elismerte, ugy a meghitelezést többé nem vonhatja vissza. Kifejti az Ítélet, hogy az ily meghitelezés nem egyéb, mint ARGR 1400 §, ül. a KGB. 300. §-a szerinti utalvány, melyben az a fontos, hogy az utalványozottnak meghagyatik, hogy az utalványosnak valamit szolgáltasson; amely tényállás mellett teljesen mellékes az a körülmény, hogy e szolgáltatásnak már a banknál elfekvő fedezetből vagy pedig direkt e célból nyitott kontóból kell-e eszközöltetni? Kifejti továbbá az ítélet, hogy a meghitelező bank e fizetési kötelezettsége személyes, mellyel szemben csupán oly kifogással élhet, mely őt személyesen illeti meg a harmadikkal szemben, vaary ami magából a meghitelezési szerződésből illeti meg, pl. amennyiben a meghitelezésben benn van, hogy a pénzt csupán bizonyos előfeltétel bekövetkezte esetén fizetheti ki. A csehszlovák polgári törvénykönyv első szövege legújabban német nyelven is megjelent és ezzel könnyebben hozzáférhetővé vált. A törvénykönyv a megalkotástól még messze van, mert a közzétett tervezet az egyes részek szerkesztésére kiküldött bizottságok munkálatait egyszerűen egymásmellé helyezve közli és igy még azok az ellentmondások sincsenek kiküszöbölve, amelyek az egyes bizottságoknak elvi kérdésekben elfoglalt eltérő álláspontja következtében kerültek be. A kötelmi jogi rész két bizottság közt volt megosztva és ezért ezt a részt még önmagában sem lehet egységes tervezetnek tekinteni. A jelentékeny kodifikációs munkálat, amely beható indokolással együtt 827 oldalra terjed, egészen az Optk. rendszerét követi és ezt a törvénykönyvet igyekszik átmodernizálni, ami természetesen igen nehéz feladat, hiszen a magánjog anyagának az Optk-beli elrendezése már meglehetősen elavult. Nem veszi figyelembe a tervezet a német Bgb-t, de, ami még különösebb, a magyar polgári törvénykönyv előkészitő anyagát sem, holott ez az anyag lényegileg FelsőMagyarország fennálló jogát tartalmazza. Egyoldalú eljárás, hogy az Optk-höz azért ragaszkodnak, mert az ország egyik részében régen hatályban van, az ország másik részének jogát viszont, amely nem isi egy, hanem több évszázadon keresztül a nép lelkébe elég erősen belerögződhetett, teljesen figyelmen kivül hagyják. (A váltójog kodifikálásánál azonban a magyar váltótörvényt veszi alapul. Szerk.) A tervezetnek minden esetre figyelmet érdemlő újonnan kidolgozott része a nemzetközi magánjogi szabálvoka* tartalmazó fejezet. (u. e.) Hazai irodalom. Dr. Makai Oszkár: Export- és importüzletek fsnánszirozása. TÉBE könyvíár 11. szám 44. I. Szerző a bankári tevékenységnek az export- és importüzlet pénzügyi lebonyolításába való bekapcsolódásával foglalkozik. Ennek a bekapcsolódásnak két formája van: az egyszerű bankári müveletek és a hitelmüveletek. Részletesen ismerteti az alapul szolgáló okmányok természetét és a rájuk vonatkozó szabályokat. A finánszirozás formái: előrefizetés, fizetés az áru elszállításával egyidejűleg a szállitási okmányok ellenében az elszállítás vagy a rendeltetés helyén s végül a hitelügyletek. A szállitási okmányok ellenében való fizetés esetei közül részletesen foglalkozik a meghitelezéssé), amelynek jogi természetét nagy alapossággal boncolgatja. A könyvecske érdeme, hogy kimondottan praktikus célja dacára sohasem mulasztja el mondanivalóinak elméleti megalapozását. Külföldi irodalom. Die Zivilgesetze der Gegenwart. (Sammlung europáischer und aussereuropáischer Privatreelit.squellen mit deutscher Übersetzung und Bearbeitung.) Herausgegeben von Geh. Hofrat Dr. Kari Heinsheimer, Heidelberg. Verlag J. Bensheimer, Manheim. Das oesterreichische Handels-, Wechsel- und Scheckrecht. (Mit Entscheidungen des Obersten Gerichtshofes.) Herausgegeben von Dr. Ludwig Altmaun, Dr. Siegfried Jákob und Dr. Max Weiser Verlag der oesterr. Staatxdruckerei, Wien. 1925. 1590 Seiten. Das oesterreichishe allgemeine Bürgerliche Recht. Von denselben Autoren. II. Aufl. Wien. 1925. 1483 S. Recht der Wertpapiere (mit Wechsel- und Scheckrecht). Von Prof. Dr. Claudius Frh. von Schwerin. (Grundrisse der Rechtswissenschaít, Bd. VII.) 1924. Berlin, de Gruyler et Go. Geb. 8.50 M. D. H. Robertson: Das Geld. Deutsch herausgegében von D. M. Pályi. Verlag Július Springer 1924. 149 S.