Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 1. szám - A tőzsdebiróság reformja

10 KERESKEDELMI JOG 1. sz. a rendesnél sokkal nagyobb mértékben kényszeritik az embereket arra, hogy a hatóságokhoz folyamodjanak. Ha elszomorító nem volna, mulatni lehetne azon a leleményességen, amellyel a hivatalos ész az ügyes-bajos emberek elöl a hivatal ajtaját eltorlaszolja. Közhirré tétetett annak idején például, hogy 12 óra előtt nem szabad a hivatalokat munkájukban háborgatni. Az emberek ebbe beletörődtek valahogy, de midőn azután a bosszantó időkorláthoz alkalmazkodtak, arra a kellemetlen tapasztalatra jutottak, hogy némely hivatalban éppen 12 óra után nem lehet értesítést kapni, sőt akad olyan hivatal is, ahol már 10 órakor elkésik az ember a bekopogtatással és az ügyes-bajos feleknek már az is küzdelmükbe és időveszteségükbe kerül, amig megtudják, hogy melyik hivatalba, mikor szabad belépnök. A hivatalok talán inkább annak a bizonyára nem elérhetetlen célnak az irányában fejtsenek ki erőlködést, hogy a közönség a lehető legkevesebbszer legyen kénytelen a hivatalokban sürgetés vagy tudakozódás végett alkalmatlankodni. A gyors, alapos és igazságos elintézés a legjobb biztositéka annak, hogy a hivatalok a tömeges megrohanásoktól mentesüljenek. A tőzsdei bíráskodás megfeneklése nem külön baja a tőzsde-bíróságnak, hanem a rendes bíróságok is hasonló bajokkal küzdenek és ennélfogva már ebből az okból sem mellőzhető az orvoslás általánosítása és egységesítése. A rendes bíróságoknál az ügymenet fönnakadottságát némiképpen leplezi az elsőfokú és fellebbviteli eljárás elkülönitettsége és az a körülmény, amely szerint az állam sokkal több birót alkalmaz, mint amennyi azoknak a létszáma, akik a jó bíró kivételes képességeivel rendelkeznek és ezenkívül sokkal több a bíró, mint ahányat az állam kellően javadalmazni képes. Ha eljutnak annak a fölismeréséhez, hogy abirói szervezet és a törvénykezési eljárás reformálása elkerülhetetlen, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy amilyen égető szükség van az igazságszolgáltatás gyorsaságának és alaposságának az elválaszthatatlan fokozására, éppen olyan mellőzhetetlen az állami terhek csökkentése is. Amidőn rendkívül nagy számban merülnek föl jogviták és a perek olyan tömege vár birói döntésre, amely pertömeg az igazságszolgáltatás rendes eszközeivel el nem bírálható, elsősorban annak a megálllapitására van szükség, hogy mi idézi elő a perek áradását és ha kiderül, hogy az ok a megfelelő jogszabály hiányában vagy a vonatkozó szabályozás tökéletlenségében rejlik, a törvényhozásnak válik kötelességévé megfelelő jogszabály gyors megalkotásával a már megindított pereket a lehetőségig tárgytalanokká tenni és a további jogvitáknak elejét venni. A birói jogalkotás még akkor sem tehetné mellőzhetővé és fölöslegessé a törvényhozás gyors közbelépését, ha a bíróságok a jogalkotásra vonatkozó hivatásukat nem értelmeznék megszoritóan. Abból a szempontból, hogy az igazságszolgáltatás rendes mederben folyhasson, sok függ ugyan a birói szervezettől és az eljárási szabályoktól. de a legtökéletesebb szervezet és a legjobb eljárási szabályok sem pótolhatják a megfelelő anyagi jogszabály hiányát vagy fogyatékosságát. A tőzsdebiróság reformálásának a kérdése jelentőség tekintetében messze túlterjed a tőzsdeperek elbírálásának az érdekkörén. A tőzsdebíróság intézménye általában annyira bevált, hogy útmutatóul szolgál arra nézve, milyen irányban kell a birói szervezetek helyes fejlődésének az útját keresni. A tőzsdebiróság szervezetében az az elv érvényesül, hogy az állami föladatok némely része a magánvállalkozás körébe utaltassék és ezzel az állami terhek jelentékeny könnyítéshez juthatnak anélkül, hogy a magánvállalkozás a teherátvételnek kárát vallaná, továbbá anélkül, hogy a kérdéses állami feladat az átutalás következtében hátrányosabb elbánásnak volna kitéve. Minthogy az állami terhek már az elviselhetetlenségig fokozódtak, a tőzsdebiróság intézményében rejlő tanulság elől, a könnyelműség vádja nélkül, nem lehet elzárkózni. A különféle kamarák és hasonló más testületek kebelében nagyobb nehézség nélkül lehet a tőzsdebiróság mlézményének a mintájára szakbiróságokat felállítani, amely bíróságok a közvetlenül érdekeltek céljainak megfelelőbben látnák el a bíráskodást és egyúttal lényegesen csökkentenék az állam kiadásait anélkül, hogy olyan terhet rónának az illető testületek tagjaira, amely terhek az önkormányzati szakbiróság előnyösségeivel föl nem érnének. A tőzsdebiróság mai alakjában annak köszöni létét, hogy a rendes bíróságok előtt a kereskedői szellem túlságosan idegen volt és ennélfogva az üzleti élet érdekei kellő megértésre és tárgyilagos elbírálásra nem igen számithatott. A teljes elkülönítés és elszigeteltség azonban azzal a hátránnyal jár, hogy a tőzsdei bíráskodásban, ahol sem az állam, sem a jogtudomány kellően képviselve nincs,* a kereskedői szempontok többnyire egyoldalúan érvényesülnek és az általános társadalmi élet összhangjának ápolására nincsen elég lehetőség. Az összhang létesítése és ápolásának a biztosítása a kereskedővilágnak is elsőrendű érdeke és ennélfogva ily irányú törekvések a kereskedők részéről komoly ellentállásra nem találtathatnak. Nem arról van szó, hogy a kereskedői szakértelem és az üzleti érzék érvényesülése a tőzsdei bíráskodásban háttérbe kerüljön, hanem egyedül arról kell gondoskodni, * A cikkíró csak a tanácstagjaira és nem egyben a titkárokra gondol. Szerk.