Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 1. szám - Valorizációs vita a Jogászegyletben

1. sz. KERESKEDELMI JOG 11 hogy a kereskedőbirák Ítélkezés közben ne álljanak megfelelő támasz nélkül az állami közérdek és a jogtudomány magasabb szempontjainak felismerése és respektálhatása körül. A tőzsdebiróság életképességének és maradandóságának a biztosítása érdekében és abból a célból, hogy hasonló más önkormányzati szakbiróságok felállítására mintául és buzditóul szolgálhasson, okvetlenül szükséges a tőzsdebiróság szervezetét, az előnyös sajátságok uiegkimélésével, akként megreformálni, hogy a bíróság az állami közérdek és jogtudomány képviseletét ne nélkülözze. Az önkormányzat érdekének az állami közérdekkel való szerencsés összeegyeztetését jelentené az, ha a tőzsdebiróság oda kirendelendő hivatásos biró vezetése alatt állana és ha a tőzsdebiróság hivatásos biró elnöklete alatt Ítélkeznék. Két tőzsdetagból mint szavazóbirókból és a kiküldendő hivatásos bíróból mint elnökbő1 alakítandó hármas tanácsban a szótöbbség alapján döntő szava volna a kereskedői szakértelemnek és szellemnek, az elnök pedig egyrészt az állam tekintélyével ruházná föl a tőzsdebiróságot és másrészről a bírói tapasztaltsággal, valamint a jogászi tudással öregbítené a tőzsdebirósági ítélkezés értékét. A birói jellem ós a kereskedői szellem, továbbá az üzleti élet ismerete és a jogtudomány kölcsönhatása ideális Ítélkezést eredményezhetne. A jogászi elemmel és az állami közérdek képviselőjével megerősített tőzsdebiróság teherbíró képessége lehetővé teszi a tőzsdebiróság hatáskörének akként való kiszélesítését, hogy a tőzsdei forgalom tárgyára vonatkozó összes jogviták, kivétel nélkül, a tőzsdebiróság hatáskörében legyenek elbirálandók. A választottbirósági jelleg mellőzhető és ha az ülnökök sorába, megfelelő számban, nemkereskedő tagok is felvétetnének, annak sem volna akadálya, hogy nemkereskedőknek a tőzsdei forgalom tárgyára vonatkozóan kereskedőkkel támadt jogvitái is a tőzsdebiróság elbírálása alá tartozzanak, még pedig a felek alávetésére való tekintet nélkül, de ilyen esetben az egyik ülnök a nemkereskedő peresfél kartársai köréből volna meghívandó. A tőzsdebiróság hatáskörének a kiszélesítése és a választottbirósági jelleg megszüntetése mindenekelőtt azzal az előnnyel járna, hogy a hatásköri szabályok egyszerűsítése folytán szűkebb körre szorulna a meddő hatásköri viták lehetősége. Ezenkívül az állami feladatok és terhek nagymérvű könnyítése is kedvezően befolyásolná a tőzsdebiróság reformálásának eredménymérlegét. A tőzsdebiróság elnöki tisztének állami ellátása elenyészően csekély áldozatot jelentene ahhoz a megtakarításhoz képest, amelyet a három bírósági fokon foglalkoztatott birói kar és a segéd- és kezelőszemélyzet munkájának a tőzsdebiróságra való áthárulása eredményezne. Valorizációs vita a Jogászegyletben. A valorizációról szóló vita egész decemberben lefoglalta a Magyar Jogászegylet s a Budapesti Ügyvédi kör programmját. — Az első estét Térffy Gyula kúriai tanácselnöknek, a kodifikációs osztály vezetőjének mult számunkban emiitett bevezető beszéde, melyet Nizsalovszky Endrének mult számunkban közölt történelmi és dogmatikai alátámasztása igyekezett meggyőzőbbé tenni, továbbá Gallia Béla kúriai bírónak a nyugdijvalorizációról szóló lebilincselő kritikai fejtegetése, végül Sclniszter Rudolfnak jelen számunkban közölt fejtegetései foglalták le. A további vitában részt vettek: Dr. Borocjkij Ervin ügyvéd, aki megértéssel fogadván a Javaslatnak kompromisszumos álláspontját és kiindulván abból, hogy miután az állam elleni követelések a valorizációból kizárattak, természeteden a magántartozások valorizációja sem érvényesülhetett teljesen, nem osztja a kritikának (Schuster) azt az álláspontját, hogy a Javaslatnak a birói gyakorlatot korlátozó rendelkezései okvetlenül elítélendők volnának. Előadó szerint a gazdasági élet a Javaslattól mindenekfelett egy nyugalmi helyzet megteremtését és jogbiztonságot vár. Előbbi szempontból csak helyeselhetők a Javaslatnak azon intézkedései, melyek a fentartás nélküli teljesítéssel vagy jogerős ítélet vagy birói egyeszség folytán teljesített fizetéssel elintézett pénztartozások valorizációját kizárja. Viszont a jogbiztonság szempontjából aggályosnak tartja a 10. §-t, mely az összes körülmények méltányos figyelembevételével egy csomó irányelvet állit fel, melyek helyett egy irányi tó kulcsot vagy legalább egy felsőbb határt tartana helyesnek. (L. Frigyes Béla cikkét mult számunkban. Szerk.) A vasutaf mentesítő 7. §. intézkedéseit teljesen indokolatlannak tartja. A gazdasági lehetetlenülésre vonatkozó 11. §-t nem Javaslatba valónak, azt pedig egyenesen aggályosnak tartja, hogy akár egyik fél kérelmére a bírónak meg lehessen adni a szerződést módosító jogot. — Galliáral egyetértésben előadó is perhorreszkálja a 40. §-t, mely a nyugdijvalorizáció mértéket a. perrendi eljárás teljes mellőzésével akarja megállapítani. A magyar corpus jurisba nem szabad belekerülnie annak az elvnek, hogy a bíróság a felekkel nem közölt bizonyíték alapján hozhat Ítéleteket, Br. Lévy Béla szintén abból indul ki, hogy a törvényjavaslat, amely az államkölcsönök, nemkülönben a törvényhatósági és községi kötvényekre alapuló kölcsönöknek és a jelzálogos köve!(-léseknek, végül a zálogleveleknek valorizációit elejtette, pénzügyi szempontból célját teljesen eltévesztette. A törvényjavaslatnak ez a helytelen kiindulópontja azonban a magánjogi valorizációt is közelről érinti, a, nyugdijkérdés rendelkezését és az életbiztosítások kielégítő valorizációját pedig lehetetlenné teszi, ugy hogy minden kísérlet, amely ezen két intézmény gyakorlati megoldását ebben a keretbe*! keresi, már ezen okból is balsikerre van kárhoztatva. A magánjogi valorizációt tekintve, a javaslat főhibája, hogy nem számol a jogbiztonság követelményeivel, amidőn olyan jogviszonyokat is ujabb vita tárgyává enged tétetni, amelyek közfelfogás szerint már régen elintézettekrDek kell hogy tekintessenek.