Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 1. szám - A tőzsdebiróság reformja

1. sz. KERESKEDELMI JOG 9 zet, a kötelezettség nem szűnt meg, mert a kötelezlettség már áll eredeti öisszeg-plns valorizáció; miután a Jav. szerint a valor.-hoz semmi egyéb nem kell, mint a pénzérték csökkenése. Ha pedig a Jav. saját alapelve ellenére a valorizálatlan öszszeg lefizetéséhez a kötelem megszűnését fűzi, akikor is ellenkezik anyiagi jogunkkal a fenntartás megkövetelése, mivel ilyen esetben csak a bizonyítási teher változik meg. (Terv. 1010. §.) Ezek az anyagi jogi szabályok e kérdés szabályozásánál figyelmen kivül nem hagyhatók. Ez a kérdés a német irodalomban is teljesen tisztázva van. Mügel (126. o.) kommentárjában világosan azt mondja, hogy a névértékben történt fizetés csak résztörlesztés. Ha a hitelező teljesítésül elfogadta, a hiányt, t. i. a valorizációt követelheti ,,Ohne Unterschied, ab er bei Annahme der Zahlung Vorbehalt gemacht hat oder nicht", mert csak a bizonyítási teher változik meg (amire már fent utaltam, német Ptk. 363. §.). Ehhez csatlakozik egy másik kommentár. Ezért ez a 12. §. átszövegezendő és a birói gyakorlatra bízandó az, vájjon a megszűnt követelésnek későbbi valorizálását lehet-e kérni, vagy nem. Ez sokkal szebb és méltányosabb megoldás és a már ebben a kérdésben is fejlődésben lévő judikatura elé nem gördítünk ok nélkül nehézségeket. Végül még csak két kérdést érintek, amelyet a Jav. nem szabályoz. Dacára annak ugyanis, hogy a Jav. kiemeli, miszerint a judikatura a valor. kezdőpontja megállapításában nem egységes, nem állapit meg ilyent. Tudom, hogy az Ind. szerint a 2. §. tartalmazná a kezdőpont megjelölését, de ez nézetem szerint nélkülözi a precizitást. A 2. §. mostani szerkesztéséből nem birom kiolvasni a kezdőpont megállapítását, amelyet a Jav. Ind. 124. o.) a „pénztartozás meghatározásában" lát. Megvallom, hogy nem tudom, hogy mit értsek ezalatt? A valor. kezdőpontja nézetem szerint nem lehet más, mint a pénzértékcsökkenés kezdete. Minthogy a Jav. a kezdőpont kérdésében nem világos, attól tartok, hogy a judik;itúrában ezidőszerint fennforgó jogegység hiánya azontúl is fenn fog forogni. Hiányzik végül a Jav.-hói annak a kulcsnak megállapítása, amely valor. esetén alkalmazandó. Az Ind. (18. o.) egyenesen károsnak mondja a gazdasági éleire azt, hogy a birói gyakorlat nem egységes; de a maga részéről nem gondoskodik arról, hogy egységesebb legyen. Pedig az Ind. szerint (19. o.) a Jav. céljául azt tűzi ki, hogy a kérdési „egységesen és véglegesen" szabályozza. A Jav. tudja, hogy az átértékelési judikaturában túlnyomó" lag az u. n. zürichi jegyzés és legújabban az aranyérték szerepel kulcsul. Ezért a Jav.-nak már kitüzjött célja elérése érdekében is határozott állást kellett voína foglalni. Az, hogy ez nehéz, nem ok az állásfoglalás mellőzésére, különösen midőn a kormánynak a baleseti járadék valorizációja kérdésében kibocsátandó rendeletben úgyis állást kell foglalni elvben a kérdésben. A börzemanőverektől nem mentes zürichi jegyzés sehogy sem megfelelő. Ezért a már több ítéletben helyesen elfogadott aranyértéket javasolnám, különösen, midőn most már koronánk értékének az aranyhoz való viszonya meg van állapítva. Ily táblázat, mert erre okvetlen szükség lesz, és amelyben a pengő-valuta be lenne kapcsolandó, elkészítése visszamenőleg mintegy hat-hét évre tiszta számítási müvelet és ezáltal egy állandó, megbízható átszámítási kulcs meg volna adva és a jogegysiég meg van teremi ve. A német val. törvény is az aranymárkára van felépítve mindazoknál a jogviszonyoknál, amelyek a valor. törvény alá esnek és most már a német judikatura más perekben is, ahol a szabad birói valor.-nak van helye, nagyobbrészt ezt alkalmazza. Nálunk is ez volna a legtermészetesebb. Az elmondottakból azt a konklúziót vonom le. hogy igen kívánatos lenne a Jav.-ot a fent jelzett szempontokból revízió alá venni és azt megfelelően kiegészíteni, illetve módosítani. Végül örömmel konstatálom azi. hogy a Jav. sok tekintetben a már kb. egy évvel ezelőtt részemről elhangzott és judikaturánkba átment irányelveket nagy részben magáévá tette és azoknak megállandósulását biztosítja. A judikatura egységesítésére és továbbfejlesztésére azonban a Jav. jelenlegi tartalmával alig lesz alkalmas. Megfelelő módosítások után azonban a judikaturára és egész gazdasági életünk egészséges fejlesztésére üdvös kihatással lehet. A tözsdebirósrig reformja. Irta : Alföldy Ede, ny. ítélőtáblai tanácselnök, ügyvéd. A háború alatt megszokott sortállást, a hivatalok előszobáiban való ácsorgást és a raffinált időpocsékolásnak minden egyéb módját végre kezdjük megunni és komoly erőfeszítések észlelhetők arra nézve, hogy az intézményes naplopások kimenjenek a divatból. Aki gyakrabban megfordul a tőzsdebiróságnál - és látja, hogy ott napról-napra a felek és ügyvédek egész serege órákhosszáig újból és ismételten várakozik anélkül, hogy ügyének a tárgyalására sor kerülne, az ámulva kérdi, hogyan lehetséges az. hogy még a kereskedővilág is, amelynek az idő megbecsülése iránt fejlettebb érzéke van. megtűri, sőt autonómiája körében még tenyészti is a leghallatlanabb időtékozlást és a jogviták késedelmes eldöntésében megnyilvánuló értékpusztitást? Örvendetes tehát az a megmozdulás, amely a tőzsdebirőság idült bajainak az orvoslására irányul. Nagy kérdés azonban, hogy a tervbe vett intézkedések célhoz vezethetnek-e? Nem egyedül a iözsdebiróság válságáról van szó. hanem általában az igazságszolgáltatás és az egész állmi igazgatás hasonló bajai is belekapcsolódnak a kérdésbe és ennélfogva részleges vagy egyoldalú intézkedések aligha eredményezhetnek kielégítő megoldást. Mint ahogy nem lehet büntető törvényekkel és rendőri intézkedésekkel, még ha drákóiak is, rendet teremteni ott, ahol a nagyobbmérvü rendellenességeket a megfelelő kulturális és gazdasági intézkedések hiánya okozza, éppen ugy nem segit a végtelenségig fokozott személyzetszaporitásra és a jogkeresés furfangos korlátozására vonatkozó elavult recept alkalmazása sem akkor, ha nem gondoskodunk azoknak az okoknak a megszüntetéséről, amelyek