Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 1. szám - A valorizációról szóló törvényjavaslat

8 KERESKEDELMI JOG 1. sz. ítélet álttal vételár összeg nem lett valorizálva, mert nincs bizonyítva és lányiként megállapítva, hogy alperes a pénzzel nyerészkedett, üzérkedett és ebiből az óikból nem fizetett volna, tehát nincs vétkes késedelem. Talán igy érti a Jav. is a vétkes késedelem fogaltmáit? Vagy a P. VII. 4191/1924. sz. itéiet szerint az alperes a keresetből megtudta, hogy a felperes mit követel és -mégis kérte a kereset elutasitását, miáltal a fizetést elodázta, ennélfogva 100% valorizáció. Talán igy érti a Jav. is? Vagy a P. VII. 4614/1924. sz. Ítélet (111/3.) ügynöki dijat nem valorizál, mivel az alp. ez ellen külön nem védekezett, tehát a közönséges késedelmet meghaladó vétkesség az alp.-t nem terheli. Talán azt értia Jav. is a vétkes késedelem alatt, hogy az alp. védekezett legyen! Ha tehát az alp. védekezik és ezáltal a fizetést elodázza, az ügynöki dijat valorizálták volna; mivel azonban az alp. nem védekezett, ez elmaradt. Akkor mulasztási ítélettel sohasem lehetne valorizálni. Ugye mily ingatag alap! Ezekből is látható tehát, hogy azokban az Ítéletekben, amelyekben a vétkes késedelem előfordul, a vétkes késedelem fogalma nagyon variálódó definitióban részesül. De a tudományban is még bizonytalanság van a mora solvendi fogalma körül. A Jav. ismer egy objektív késedelmet és az adós hibájára viszszavezetendő késedelmet. Az előbbi az, midőn az adós e lejárat után intés ellenére nem teljesít; ennek következménye a perlés és késedelmi kamat. Ha az adós nem bizonyítja azt, hogy a késedelem önhibáján kívül állott be, akkor a késedelemnek következményei már súlyosabbak, mert az adós felelős még a véletlenért is és a hitelezőnek minden kárát megtéríteni tartozik. Ha tehát az adós bebizonyítja, hogy a késedelmet oly körülmény okozta, amelyért nem felelős, akkor is fennáll — a mi jogunk szerint — az objektív késedelem. Igy áll tehát a késedelem kérdése a tudomány szempontjából. De bármiképpen álljon is, megjegyzem, hogy nem tudom: mi köze lehet ennek a valorizálhatás kérdéséhez és hogy a Jav. ezt miért állítsa ide be? Ezért, ha a 3. §. 3. bek.-t nem eliminálják, pontosan és világosan körülírandó a késedelem fogalma és a beállítás célja; ami annál is inkább szükséges, mivel nem tudom, vájjon a Jav.-ot nem vezette-e félre a német Ptkv., amely a mora kérdését másképp szabályozza, mint a mi tervezetünk, amely e tekintetben a svájci jogot látszik követni. A német jog szerint „Der Schuldner gerát nur dann in Verzug, wenn er schuldhaft handelf.» Ha a Jav ezt alkarba, akkor ezt ki kell fejezni, de akkor sem tudom, hogy mit keres ez a valor. törvényben? A német valor. törvényben ily rendelkezés nincs. A 6. §. 2. bek.-nek azt a rendelkezését, hogy óvadékok, biztosítékok stb. nem valorizálhatok, nem tartom helyesnek, mert az az indokolás (27. o.), hogy vélelem amellett szól, miszerint az ily kaucióik nem kezeltetnek lukrativ módon, hanem letétként, aligha felel meg a tényleges állapotnak. A döntő suly nézetem szerint az, vájjon a kaució a másik fél tulajdonába ment-e át? Ha igen, akkor mindig valorizálandó. Ez a német felfogás is. Azt hiszem, hogy ez a kérdés a bíróságra lesz bízandó, mely az eset körülményei szerint fogja elbírálni a valorizációt; de a törvény által való kizárás semmiesetre sem indokolható már a szociális szempontból sem, ha arra gondolunk, hogy kiík azok, akik ily kauciót stb. adnaik. A 7. §. a vasutak ellen fuvarozási ügyletekből származó követelések valorizálását kizárja. Ezt a rendelkezést a Jav. azzal indokolja (27. o.), hogy a vasutak fokozott védelmet igényelnek és valor. esetén anyagilag tönkremennének. Minthogy ez az Indokolás semmiféle statisztikai adatokkal támogatva nincs, mint egyszerű kijelentés nélkülözi a meggyőző erőt és tarthatatlan. Tarthatatlan pedig azért, mert minden közforgalmú vasút már előre berendezkedik ugy, hogy a forgalmi üzemmel járó költségek iközé ezek a rizikóval járó kiadások bele vannak kalkulálva. Ehhez járul, hogy a kereskedelmi miniszter által legutóbb nyilvánosan tett nyilatkozat szerint az államvasutak 7,000.000 aranykorona többlettel zárták le évi többletüket. Ehhez járul az a köztudomású tény, hogy a vasúti dijaikat az aranyparitáshoz közelálló összegekre felemelték. Hol marad az osztó igazság és méltányosság, midőn ezzel szemben, ha az áru elvész, vagy megsérül, csak valorizálatlan papirkoronában tériti meg a vasút a feladáskori rendes kereskedelmi értéket. Még jobban kirívó a Jav. valorizálásellenes rendelkezésének helyt nem álló volta, ha arra gondolunk, hogy az Üzlv. szab. 95. §. értelmében, midőn a kár a vasút szándékos, vagy gondatlan eljárása folytán keletkezett, a vasnt köteles „a teljes kárt" megtéríteni. Nézetem szerint ezt a rendelkezést el kell ejteni, vagy legrosszabb esetben egy bizonyos százalékos maximumot megállapítani. Amit az áru elveszése, vagy megsérülése folytán keletkezett kárra mondtam, fokozottabb mértékben áll a viteldíj visszatérítésére is, mert hisz itt a jogalap nélküli gazdagodás nyilvánvaló és a condictió kizárása egyenesen az anyagi jog megsértése. A 12. §. a teljesítés folytán megszűnt követelés valorizációját kizárja, kivéve, ha a hitelező a valor. fenntartásával fogadta el a teljesítést. Ez a szabályozás aggályos és mellőzendő. A Jav. ezáltal a közéletbe behoz oly intézményt, amely eddig ismeretlen volt, nem számol a gyakorlati élettel. De különben is a hitelező hogy éljen fenntartással akkor, amikor még valor. törvény nincs is; és a judikaturánk is egészen a legújabb időig nem teljesen megállapodott? Honnan tudja a hitelező, hogy joga volt valor.-t kérni? Éis honnan tudja, melyik tartozik valor. alá és melyik nem? Hogy valamely jog fenntartásához vagy fenn nem tartásához jogkövetkezményeket fűzhessünk, ahhoz szükséges, hogy ilyen jog létezzék; már pedig kb. egy és félévvel ezelőtt ilyen jog még a judikaturában sem létezett; az azutáni jog csak lassanként keletkezett, aminek pontos észlelését a közönségtől megkívánni igazán nem lehet. De még ma is kúriai bírónak vagy tanácselnöknek kell lennie, hogy megmondhassa, vájjon az illető követelés valorizáltatik-e? Hogy lehet ily körülmények közt «az átértékelésire irányuló követelés fenntartásáról" beszélni, mikor ily követelés a fizetéskor még nem is létezett és ha létezett volna, a hitelező akkor arról nem tudott (mert csak törvény nemtudására lehet hivatkozni, ilyen pedig még ma sincs). De különben is az anyagi jogunk ily fenntartást ilyen esetben nem ismer. Az anyagi jogunk szerint ugyanis a kötelem megszűnik a kötelezettség teljesítésével, Ha az adós valorizálatlan összeget fi-