Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 1. szám - A valorizációról szóló törvényjavaslat

1. sz. KERESKEDELMI JOG 7 volna. Éppen közgazdaságilag talán nagyon fontos, hogy azok a milliárdokra menő kölcsönösszegek legalább részben a hitelezőkhöz visszakerüljenek. Nagy nyugtalanságot idéz elő és az ország tekintélyét és hitelét veszélyeztető az, ha a hitelezőket követelési joguktól megfosztják, mert a papirkoronában való visszafizetés egyenlő a semmivel. E napokban kaptam egy vidéki takarékpénztártól egy levelet, melyben azt mondja, hogy egy jómódú városnak háború előtt nagyobb összeget adott kölcsön, amelyre a város az évi részleteket megfizette néhány éven át, de most már lVá% stornódij lefizetése mellett az egész hátralékos tartozást (több százezer koronái) valorizálatlanul visszafizette, amit a takarékpénztár, mint részlettörlesztést elfogadott. Erre a város beperelte a takarékpénztárt az adós-levél kiadására, de a fellebbezési biróság a keresetet elutasitotta igen helyes, a megváltozott viszonyokra való utalással stb. Az ítélet jogerős. — A takarékpénztár kérdi, hogy meginditsa-e a valor. pert, amelyet úgyszólván megnyert azáltal, hogy az adós-levél kiadására éppen valorizációs érvek alapján nem lett kötelezve. Ha a javaslat nem zárná ki a kölcsönt a valorizációból, a takarékpénztár a valorizációs pert természetesen megnyerné, igy pedig el fogja veszíteni. Azt kérdem, hogy jól lesz-e ez igy? Az a város az aranykorona-kölcsönből bérházakat épített, amely házak most sok ezer milliót érnek és amely házak jövedelmeit a város élvezi és mégis tartozásának csak 1/15.000 részét fizesse vissza! Ha annak a vidéki takarékpénztárnak több ilyen követelése van, tönkrement, nem tudom, hogy nem ez is fontos közgazdasági érdek-e az egész vidékre, ha az a takarékpénztár likvidálni lesz kénytelen. Az ilyen eljárás igazán előidézhet gazdasági megrázkódtatást. Ezért nagyon meggondolandó a kölcsönök kizárása. Lehetne talán a kölcsönök közt differenciálni, vagy lehetne bizonyos valorizálási százalékot előírni stb., szóval a bajon lehetne segíteni, csak akarni kell. Végül még megjegyzem, hogy a Jav. nak ez a rendelkezése a judikaturát is visszafejleszti, mert bíróságaink kezdték a kölcsönt valorizálni. (1925. P. IV. 3442/1924 és P. IV. 1515/1924.) Németországban még nem is gondolkoztak volt azon, vájjon valorizálják-e a kölcsönt? csak a modus procedendi volt eldöntendő, a valorizáció ma gától értődő volt. A német törvény szerint minden kölcsön valorizálandó. Nálunk pedig egyáltalában ne legyen valorizálható? Ez lehetetlen. A 3. §-ban kivett hat csoport — tehát a kölcsön is — e §. ut. bekezedése értelmében valorizálható akkor, ha az adóst vétkes késedelem terheli, amely utóbbira nézve a 10. §. ut. bek. végén azt a magyarázatot adja, hogy a határidő elmulasztása egymagában nem vétkes késedelem. Azáltal, hogy a Jav. a hat csoportba tartozó követeléseikéit vétkes késedelem esetén v/alodzálhatónak mondja ki, ellentétbe kerül egyik alapelvével, amely szerint a valorizáció előfeltétele kizárólag a nagymérvű pénzromlás; és a késedelem csupán a valorizáció mértéke szempontjából bir jelentőséggel (Ind. 22. o.). Ettől most már azonban eltér, mert a 3. §. ut. bek. egészen világosan a késedelmet teszi a valorizáció előfeltételéül, vagyis ezzel nemcsak alátámasztja az általa is helytelennek talált, néhány ítéletben még észlelhető irányt, hanem ellenkezésbe jön az egész többi judikaturával, amely már nem áll a késdelemnek, mint a valorizáció előfeltételének álláspontján. Ezért, ha a 3. §. ut. bek, megmarad, megint kész a zavar és nincs kilátás a valorizáció előfeltételének kérdéséhen egységességre és ott tartunk, ahol azelőtt, sőt még rosszabb helyzetben; mivel kétségtelen az, hogy az az irány, mely a vétkes késedelmet tette előfeltétellé, a judikaturábian idővel megszűnt volna, sőt megbízható értesülésem szerint legújabban, meg is szűnt. A Jav. pedig gondoskodik arról, hogy ez meg ne szűnjék, perpetuálódjék és a jogegység hiánya továbbra is fennmaradjon, holott a Jav. Ind. azt mondja, hogy jogegységet akar tereinteni; és a zavart még növeli azáltal, hogy a 10. §. 3. bek.-ben egyenesen az adós vétkes késedelméhől előálló pénzértélkcsökkemésii hátrányról szól, holott ma már a valorizáció kérdését helyesen felfogva mindenki tudja, hogy az a hátrány nem az adós vétkes késedelméből, hanem a pénzértékcsökkenésből származik. Ezért éppen a jogegység és a helyes judikatura fejlesztése érdekében határozott állást kell foglalni az ellen, hogy a Jav. ezekben az eseteikben a pénzértélkcsöíkkenés következményének forrásává egyenesen az adós késedelmét tegye. Ez az egész rész tehát gondos revízió alá veendő, annál is inkább, mivel más valor. törvények, amelyekre a Jav. Ind. is sűrűn hivatkozik, hasonló rendelkezést nem tartalmaznak és nem is tartalmazhatnak. Tudom, hogy ha a 3. §-nalk ez az ut. befc.-e elmarad, akkor a hat csoportbéli követelés teljesen kilesz zárva a valor.-ból; de azért mégis proponálom ennek az utolsó bekezdésnek elhagyását a jelzett okokból és módját kell találni annak, hogy azért e követelések nem maradjanak valorizálatlanul. De különben is tévedni látszik a Jav. Indok. (26. o.) abban, hogy vétkes késedelem esetén a birói gyakorlat a késedelem ideje alatt bekövetkezett értékcsökkenéshez igazodik; hogy tehát a Jav. a gyakorlatot fogadta el. Mert pld. a P. IV. 6332/1924 (f. é. V. 25.) sz. Ítélet megállapítja, hogy a vétkes fizetési késedelem már a lejárat után mindjárt kezdődött, de azért mégis csak a valor.°kérelem előterjesztésétől kezdve, tehát nem az egész késedelem idejére valorizál; a P. VII. 4191/1924 (f. é. III/4.) sz. ilélet megállapítja, hogy a vétkes késedelem a kereset benyújtásától kezdődött, de azért csak egy későbbi résztörlesztés napjától, tehát nem a késedelem egész tartaniára. valorizál stb. A gyakorlatra való hivatkozás tehát nem helytálló. De a 3. §. ut. bek.-nek létjogosultsága azért sincs, mivel a Jav. nem mondja meg, hogy mi az a vétkes késedelem? Már pedig ez okvetlen megállapítandó, mert azok az ítéletek, amelyek ezzel operálnak, nem tisztázzák ezt a fogalmat. Mert P. IV. 6332/1924. sz. itélet azit mondja, hogy az adós azáltal, hogy a lejárat napján sem nem fizetett, sem a pénzt melyik pénzt?: valorizálva?) letétbe nem helyezte, vétkes fizetési késedelembe esett. Ezt érti-e Jav. is vétkes késedelem alatt? Vagy: P. VII. 5282/ 1924 kártérítési perben megállapítja az alapot és az alperest elmarasztal ja, de kisebb összegben, mint amit a felperes követel; ennélfogva az összeg elleni védekezése alperesnek részben sikeres és nem csupán a per elhúzását célzó védekezés volt, tehát nincs vétkes késedelem és azért a valor. teljesen meg lett tagiadva. Ezt érti a Jav. is vétkes .késedelem alatt? Vagy pld.: P. VII, 6239/1924. (V/5.) sz.