Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 11. szám - A bankátutalásról

11. sz. KERESKEDELMI JOG 183 hogy az adós vagyonáhó] semmi el íre türíjék, midőn az ellenőrzést nem ő, hanem az OHE embere végzi. Hogy az 011E előli létrejött egyezség elleni észrevételekre a vagyonfelügyelő a biró felhívására haladék nélkül nyilatkozni köteles (35. §. 7. p.), midőn a vagyonfelügyelő nem folyik be a leltár készítésébe, sem az üzletmenet ellenőrzéséhe, midőn tehát az egész üzleti gestió lelett tájékozást sem nyerhetett. Viszont megkívánja a Rendelet, hogy az üzlet rendes menetéhez nem tartozó ügyletek joghatályosságához (20. §.) vagyonfelügyelő adja. vagy tagadja meg a hozzájárulást, amidőn az üzlet menetéről tulajdonképpen tájékozva sines. A Rendeletnek a vagyonfelügyelő hatáskörére vonatkozó jelen szabályozása tovább lenn nem tartható. Vagy adjon a Rendelet a \agyonfelügyelőnek a joghelyzetnek megfelelő hatáskört. Nagy pedig az OHE előtti eljárás tartamára egyáltalában ne rendeljen ki vagyonfelügyelőt. A magyar ügyvédség nem kérhet és nem fogadhat el olyan magatartásra megbízatást, mely reá csak ódiumot hárít és amely viszont egy másik szervről, az OHE-ről az ódiumot annak szerve esetleges mulasztásáért elhárítja. Mert ha a vagyonfelügyelő esküt tesz arra. hogy a vagyon lelett őrködik és mégis történik valami, amiről nem is tehet, akkor a hitelezők mégis csak a vagyonfelügyelőt lógják okolni, holott arra semmi ingerenciája nem volt. Viszont azonban az OHE előtti eljárás, mai formájában, azért sem tartható fenn. mert. ahogy mi azt közelebbről láttuk, a hitelezőkre teljes megnyugtatásul nem szolgálhat. A bírói kényszeregyezségi eljárásban a vagyonfelügyelő köteles feltárni a fizetésképtelenség okait és köteles a státusról is nyilatkozni. Ha tehát mi azt látjuk, hogy az OHE, melyre most e kérdések vizsgálata tartozik, ily kérdések felett könnyen elsiklik, hogy egy oly tételnek hiányát, mely az összes aktívákkal egyenlő nagyságú, felderíteni egyáltalában nem is igyekszik, akkor mi ennek az eljárásnak hatályosságában nem bizhatunk. Még inkább áll ez az OHE előtti szavazásról. A rendelet 29. §-a szerint az OHE előtti többség megállapításában annak a hitelezőnek szavazatát is számba kell venni, akiknek szavazati jogát az érdekellek valamelyiké bármi okból kifogásolja. Már most az ÖHE egyes védegyleti ügyészei ezt hogy magyarázzák9 Minden bejelentő hitelezőt, tehát a külön kielégítésre jogosított hitelezőkéi, előnyös hitelezőkel. családtagokat is. a bukott részvénytársaság igazgatósági tagjait is szava zásra bocsátanak és esetleg azoknak szavazataival döntik el az egyezség sorsál. Hogy ez ellenkezik a rendelettel, azzal az OHE, ugy látszik, nem törődik. Hogy miért9 talán az 56. §-nak szintén van ebben némi szerepe Mindezek indokolttá teszik sokaknak azt a véleményét, hogy az OHE nem is annyira hitelezői védegylet, mint inkább egy állami tekintéllyel és állami nimbusszal felruházott nagytekintélyű egyeztető intézmény. Ha pedig ez így van, akkor vagy segítsünk a fenti hajókon és küldessék ki az OHE előtti eljárás folyamán is, annak egy bizonyos fázisában, de legalább is az egyezségi tárgyalásra egy birói személy, aki ellenőrizze az OHE szerveinek egyezségi tárgyalását; vagy ruházzuk lel a vagyonfelügyelőt megfelelő hatáskörrel, vagy pedig mindjük ki azt, hogy a kényszer egyezségi eljárást magánegyezségi eljárásnak kell megelőzni, mely eljárás folyhatik az OHE előtt is. mely azonban az eljárás e fázisában semmiféle halósági tekintéllyel nem bír. Hogy ezek után az OHE-l sem a kényszerfelszámolás, sem egyéb megoldási módok esetére ujabb hatáskörrel felruházni nem kívánjuk, felesleges hangsúlyozni. A bankátutalásról. Irta: I)r. Koliner Artúr budapesti ügyvéd. A kir. Kúria P. VII. 5353/1925. sz. alatt. 1926 április 15-én a következő határozatot hozta: «Nem vitás a peres felek között, hogy a felperes 1916. évi október hó 18-án 200 dollár akkori értéke lejében 1598 magyar koronát fizetett le az alperesnek és megbízta őt azzal, hogy mini pénzintézet utaljon át a felperesnek Newyorkban lakó fia részére 200 dollárt. Az sem vitás, hogy alperes a 200 dollár megszerzése s annak átutalása eéljából a volt Osztrák-Magyar Bankhoz fordult, hogy ez a bank az alperes dollárigénylésének helyi is adott, a 200 dollárnak a felperes fia részére Amerikába való átutalása azonban az alperes hibáján kivül elmaradt. kelperes keresete arra irányul, hogy kölelezlessék alperes a fentebb megjelölt 200 dollárnak a felperes részére effektív kiszolgáltatására azon az alapon, hogy felperes ezeket a dollárokat alperestől megvette. Ez a kereseti jogalap azonban a perbeli lényállás adataihói a peres felek ügyleti akaratának szemmeltarlásával meg nem állapítható. A felek közölt joghatályosan nem jöhet léire más ügylet, mint amelyet ők maguk létesíteni kívántak; felperesnek az ügyleti akarata nem az volt, hogy a 200 dollár árfolyamértékének kifizetése ellenében magának szerezzen 200 dollárt, amire neki. mint budapesti cégnek szüksége sem volt, hanem csupán az, hogy az alperes közbenjöttével az Amerikában lakó fiának juttassa el a kérdéses 20,0 dollárt s hogy ebben a tekintetben az alperes ügyleti akarata felperesével teljesen egyező volt. nem lehel kétséges, szemben az-