Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 11. szám - Az OHE előtti eljárás reformja

182 KERESKEDELMI JOG lektől és ügyvédektől, addig ma — boldog, jó idők emlékezetére — csönd honol e folyosón, mintha a közgazdasági éleinek semmi baja nem volna. Oka ennek, hogy ugyanez a nyüzsgő tömeg az esti órákban most az OHE különböző fiókvédegyleteinek üléstermeit lepi el. Kérdés azonban, hogy a hitelezők jobban jártak-e a most érvényben lévő rendelettel, mely az adóst elsősorban az OHE-hez utalja az egyezség megkísérlése céljából? Mindjárt előrebocsátjuk, hogy mi nem tartozunk azok közé, akik az OHE-nek nyújtott kétségkívül nagy halaimat mai formájában f entartandónak, annál kevésbé kiterjeszthetőnek véljük. Bár az OHE életbeléptetése óta elmúlt idő nem oly hosszú, hogy az OHE felett végérvényes kritikát lehetne gyakorolni, annál kevésbé, mert az OHE legfelsőbb vezetésének jószándékai, sőt az OHE igazgatójának rátermettsége iránt semmi kétségünk sincs, mégis az OHE előtti eljárásról olyan észleleteink vannak, amelyek a mai hatáskör mellett való fentartása iránt komoly aggályokai ébresztenek bennünk; és ebben a felfogásban nem tántorítanak meg azok a statisztikai adatok, amelyeket különböző oldalról az OHE előtt létrejött egyezségek számáról elénk tárnak. Eddig sem az volt a panasz, hegy a bíróságok előtt nem jöttek létre egyezségek, mert hisz az esetek nagy számában azok létrejönnek, hanem az, hogy ezen egyezségekből a hitelezőknek vajmi kevés hasznuk volt, hogy a hitelezőkre vajmi kevés kvóta jutott és én azt szeretném hivatalos kimutatásban látni, mert saját tapasztalatom eddig negatív, hogy az OHE előtt létrejött egyezségek után a hitelezők a kvótát meg is kapták; (a György Ernő dr. igazgató ur által az Ügyvédi Kőiben előterjesztett adatok eziránt még nem nyújtanak kellő megnyugvást!) s illetve, hogy az OHE előtt létrejött egyezségek után miiven nagyszámú ügy került ismét a biróságok elé. Mert előttünk némileg éppen az a gyanús, hogy az OHE előtt oly nagy százaléka az eseteknek végződik tényleges egyez séggel. A kényszeregyezségi rendelet 27. §-a a vagyonfelügyelőnek előírja, hogy igyekezzék működésével oda hatni, hogy a magánegyezség sikerre vezessen, amiért aztán jutalmul a rendelet 48. §-a utolsóelőtti bekezdése azt helyezi neki kilátásba, hogy ha a magánegyezség létrejött és ennek létrehozásában a vagyonfelügyelő célirányos tevékenysége is közrehatott, a biró a magánegyezségi eljárás során kifejtett vagyonfelügyelői tevékenységének a diját is 1 százalékról 4 százalékig felemelheti. Nem lehetünk róla, de mi a rendeletnek ezeket az intézkedésed az ügyvédségre rakott sárga foltnak tekintjük, mert ebben határozott bizalmatlanság nyilvánul meg a vagyonfelügyelő ügyvéddel szemben abban a tekintetben, hogy azt tételezik fel róla, hogy ezen intézkedés nélkül az ügyvéd tisztára önző okokból oda halna, hogy az OHE előtt az egyezség ne jöjjön létre, mert ennek következtében a későbbi eljárás folytán magasabb díjazásra számithat. Ne vegye tehát tőlem az OHE rossz néven, ha viszont azt a kérdést teszem fel, hogy vájjon az OHE előtt létrejött egyezségek nagy százaléka nem tudható-e be a rendelet 56. §-a azon intézkedésének, mely szerint: ha az egyezség létrejött (3. pont), akkor az OI1E esetleg négyszer annyi tiszteletdijat kap, mintha az egyezség nem jönne létre (4. pont). Nem tudjuk, hogy az igazságügyi kormány miért előlegezett oly nagy bizalmat egy a Rendelet állal életbehivott uj szervnek, és miért tagadta meg ezt a bizalmai a tisztes múlttal biró magyar ügyvédektől? Lehel, sőt elismerjük, hogy voltak visszaélések egyes vagyonfelügyelők részéről, de oly biztos-e, hogy ugyanolyan visszaélések nem fordultak-e elő az OHE egyes szervei részéről? Vájjon oly biztos-e, hogy az OHE egyes szerveinek tulbuzgaliiKi az adós cég kiegyeztetése érdekében nem vezethető-e vissza arra az 56. §-ra? Sajnos, mi adott esetben nem zárkózhatunk el azon benyomás alól, hogy az OHE egyes közegei túlbuzgó érdeklődést tanúsítanak az egyezség létrehozatala iránt. De a rendelet 27. §-a a vagyonfelügyelő hatásköre tekintetében egyébként is kihívja a legteljesebb bírálatot. A Rendelet 27. §-a az adós vagyoni állapotának megvizsgálását, tehát leltározását stb., továbbá a pénzkezelést az OHE által kiküldött szervre bizza; és a vagyonfelügyelő jogköre az adós által kötendő ügyletek hatályosságához e rendelet értelmében szükséges hozzájáruláson felül csupán az afelett való őrködésre terjed ki, hogy az adós vagyonából illetéktelenül semmit el ne vonjanak. A 27. §. eme tartalma mellett a vagyonfelügyelő, szerintünk, tisztára egy pictus masculus, egy felesleges rossz, egy olyan fajta szerv, mint az ügygondnok, akit mindenki csak olyan valakinek tekint, akinek részére a többi kiadás mellett szintén egy bizonyos dijat kell fizetni. Egy szerv, amelynek semmi joga és hatásköre nincs, amelynek jelcntéktelenségét mi sem jellemzi jobban, mint az a tapasztalt komikus helyzet, hogy egy egyezségi eljárás végeztével az OHE előtti egyezségi szavazási tárgyaláson az adós cég egyeztető ügyvédje odamegy a vagyonfelügyelőhöz és fölényes hangon azt kérdezi tőle, hogy: kit tetszik itt képviselni? Szóval egy olyan jelentéktelen személy, akit az adós ügyvédje nem is tart érdemesnek személyesen megismerni. És ugyanettől a vagyonfelügyelőtől azt kívánja meg a Rendelet, hogy őrködjék afelett,