Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 11. szám - A hitelvédelem reformja, különös tekintettel a csődjog reformjára

180 11. sz. mondhatjuk azt, hogy íTz aktívának legalább 15—20 százaléka az eljárási költségre esik. Miután az adós a mai tapasztalat szerint csak akkor jelent fizetésképtelenséget, amikor aktívái passzíváival szemben a minimális kvóta határáig leszállottak, nem lehet csodálkozni azon, hogy a hitelező rendszerint a minimális kvótát sem kapja meg. A helyzet gyakran ugy jeleink meg előttem, mintha itt minden hitelező egy országos nagy pinkába rakta volna a pénzét, melyből legjobb esetben egyre egyet kaphat, de ha egy kis szerencsétlensége van és az osztozkodók vásárjára kerül, 60-at tart meg belőle adósa. 15—20 százalék elfut költségekre, s a hitelező kihúzhat egy 40 százalékos igéretel. Nem hagyhatok itt figyelmen kivid kéi olyan sérelmet, amely az ügyvédi kart a kény szeregyezségi rendeletben méltánytalanul érte. Az egyik a javaslatnak 72-ik §-a, amely az ügyvédet, aki két éven belül peres, vagy perenkivül az adóst képviselte, az aggályos és gyanús hitelezők közé sorolja és hitelezői jogaitól megfosztja. A kényszeregyezkedések körül sok minden erkölcsileg kifogásolható manipuláció történik, de nyugodtan merem állítani, hogy legeslegutoljára az ügyvédség részéről és legkevésbé azon vonatkozásában, amelyben a törvény azt megelőzni akarta. En eddig még egy esetről sem tudok, ahol az ügyvéd koholt követelést jelentett volna be; ha pedig adósával szemben a követelése fennáll, az ügyvédnek épp annyi érdeke és joga van, hogy az egyezségnek lelő alá hozatalában szavazatát érvényesítse, mini az adós bármely hitelezőjének. A másik a költségmegállapitás kérdése. ahol az ügyvédi költségeknek nemcsak, hogy elébe hozták, hanem az ügyvédséggel szemben direkt privilegizálták az egyeztetőket, megállapítva, hogy a hitelvédő egyletekel külön előnyös kielégítés illeti, még pedig az összaktivumoknak igen jelentős százaléka! megállapítva. Ezzel szemben az ügyvédség iránti érzelmeket kifejezi a rendelet 61. §. 1. pontja és 81 §. 5. bekezdése, kimondván, hogy hitelező az eljárásban való részvétellel és igy képviseletével járó költségeit az adóssal szemben nem érvényesítheti és csak a bíróság székhelyén kívül lakó hitelezőknek jár költségmegtérités cimén 1 százalék. Ha valamelyik védegyletnek egy inzolveneiás esetnél csoportja van és ezen csoport érdekében nyomozást, vizsgálódást folytat, a munkája az összhitelezők szempontjából semmivel sem nagyobb jelentőségű, mint az a nyomozás, vizsgálódás és ellenőrzés, amelyei egy ügyfél képviseletében eljáró ügyvéd gyakorol, azzal a különbséggel, hogy az ügyvédnek fele képviseletében való eljárásra törvényes joga és kiváltsága van, míg egyes védegyletek tevékenységében, szigorú mértékkel mérve, aligha nem találnánk olyan momentumokat, amelyek gondolkodóba ejthetnek afelől, vájjon nem ütköznek-e azokkal a törvényes intézkedésekkel, amelyek az ügyvéd ségnek kizárólagos képviseleti jogát körülbástyázzák. A kényszeregyezség hibájának felsorolásánál nem mulaszthatom felemlíteni azt, hogy a kényszeregyezségi eljárás befejezte után az adós üzletét ellenőrzés alatt tartani éppoly fontos, mint az egyezkedés alatt. Az ellenőrzésnek azonban az a módja, ahogy azt sokszor gyakorolni szokták, hogy az illető szakmának a kidőlt harcosait, vagy leépített nagyságait ültetik be üzleti ellenőrzőként, semmi komoly értelmet nem tulajdonitok. Sokkal szükségesebbnek tartanám az adóst szigorúan előirt meghatározott nyilvántartások vezetésére kötelezni, bizonyos ériékeket leiétben, vagy ellenzáras raktárakban tartani, adós követeléseire a hitelezőknek zálogjogot biztosítani, időnkénti rovancsolásszerü ellenőrzéseket tartani mindaddig, amíg a hitelezők kvótája kiegyenlítve nincsen. Ezek ulán a esőd és kényszeregyezségi eljárás reformjára vonatkozó nézetemet a következőkben foglalom össze: A csődtörvény reformja elodázhatatlan, hacsak nem akarjuk az inzolvenciák űzött viszszaéléseket rosszhiszemű egyének rendes megélhetési forrásává avatni a hitelezők és tisztességgel küzdő jóhiszemű adósok rovására. A csődönkivüli kényszeregyezségi eljárási teljesen megszüntetendőnek véljük, miután céltalanná vált és indokolatlan. A csődtörvénybe beilleszlett, helyesen megreformált ( sődbeli kényszeregyezségi eljárás teljesen kielégítő megoldási ad azon kivételes esetekre, amikor a valósággal önhibáján kivül elháríthatatlan események folytán fizetésképtelenségbe jutott adós hitelezőjével magánúton kiegyezni nem tud. Azt az álhumanizmusl, amely a csőd szótól, a csődbejutás erkölcsi hátrányától akarja az adóst egy külön csődönkivül helyezett kényszeregyezségi eljárással megkímélni, nem vehetjük komolyan, mert tisztességes kereskedőre nagyobb csapást annál, hogy fizetésképtelenné lett, a csőd megnyitása sem jelent. Tiszta eseteknél úgyis valószínű a magánegyezség sikere. A csődeljárás generális reformjánál, beleértve a csődbeli kényszereljárási is, a legfőbb cél, hogy a hitelező minél hamarább és minél több pénzt lásson. A csőd a maga valóságában egy kényszerfelszámolás és azt kereskedelmi elvek szerint kell vezetni. Egyféle csődeljárás kereskedőre, épugy, mint nem kereskedőre. A határidők a legrövidebbre szabandók, de a követelés bejelentésének el késése a részesedés tekinteteben ne jelentsen joghátrányt. A csődeljárás első szaka a vizsgálat szaka;