Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 9. szám - A beteg kényszeregyesség

150 KERESKEDELMI JOG 9. sa. Ide vonatkozóan a m. kir. Kúria a most emiitett közkereseti társaság megszüntetése tárgyában a tár&tagok megállapodásait magában foglaló — 1919 január hó 28-án kelt okirat tartalmát vette alapú1. Ebben az okiratban egyebek közt az tel ki van mondva, hogy az egyik társtag, Fischer haj ÍS, uj üzletet létesít és azt be is jegyeztetheti. A 2. alatti okiratnak ezt a tartalmát egybevetve a fentebb már ismertetett F/A. alatti közgyűlési Jegyzőkönyvnek azzal a tartalmával, amely az al-v peres által F. L.-tól átvett üzletet, mint a «F. L. vacuum lakástisztitó» cég alatt folytatott és ily módon be is jegyzett, tehát tényleg működő vállalatnak jelöli meg, továbbá azzal a peres felek között nem vitás ténnyel, hogy F. L.-nak a fennebb megjelölt közkereseti társaság feloszlásával kapcsolatban létesített üzletén kivül más üzlete nem volt, kétségtelen, hogy F. L. az alperes által átvett üzletét abból a vagyonilletöségből létesítette, ami neki a közkereseti társaság vagyonából jutott. A F. L. által alapított üzlet tehát jogilag azonos a megszűnt közkereseti társaság üzletével. A d°log ily állásában nedig annak a kérdésnek vizsgálata, hogy a közkereseti társasás: megszűnésekor a társasági vagyonból mi jutott az egyik, mi a más'k társtulajdonába, — a jogvita eldöntésére merőben közömbös1. Minthogy ezek szerint az alperes a «Vacuum és Sulphid szőnyeg- és lakáspormentesitő és poloskairtó: «V. és F.» közkereseti társasággal szemben üzletátvevőként jelentkezik és igv az üzletátruházás esete fenforog, kétségtelen, hogy alperes az átvett üzletből eredő azokért a tartozásokért, amelyek az üzlet átruházásakor már fennállottak és amelyeket az alperes az átvétel idején ismert, vagy a rendes kereskedő gondosságával megtudhatott, az 1908. évi LVII. t.-c. 1. §-a értelmében felelős. A fellebbezési bíróságnak ezzel ellenkező ítéleti döntése tehát az anyagi jogot sérti. Minthogy azonban a fellebbezési bíróság téves jogi álláspontjából kifolvóan a tényállást sem a felperesi követelés fennállása, sem pedig annak mennvisége tekintetében nem állapította meg; minek folvtán az ügy jelenlegi állása vée-határozott hozatalára nem alkalmas: ezért a fellebbezési birósáír ítéletét a Pp. 543. §-a értelmében fel kellett oldani. Kamat. 153. Valorizált tőke után 8%-nál magasabb kamatnak kikötése nem tiltott vagy érvénytelen ügylet; az ilyen ügylet alapján történt teljesítés pedig vissza nem követelhető, tehát beszámítás tárgya sem lehet (Kúria P. VII. 1671/1926. ,sz, a. 1926 szept. 1-én.)* Indokok: Az A) alatti okirattal létrejött kölcsönszerződés tartalma szerint a felek nyilván a korona értékének ingadozására tekintettel a kölcsönösszeg értékét búzában határozták meg és az okirat világos és félre nem magyarázható tartalma szerint a kölcsönvett és a kölcsön felvételekor 500 mm. búzának megfelelő összeg visszafizetése tekintetében az alperesek azt a kötelezettséget * Ellenkezőleg P IV. 5901/1925. sz. a. K. J. 1926 7. sz. Lásd még P. VII. 1878/1926. sz. a. következő esetet. (Szerk.) vállalták, hogy oly összeget fognak a felperesnek megfizetni., amely összeg a visszafizetés időpontjában az 500 mm. buza piaci árának megfelel. Az okiratnak ez a kikötése sem törvénybe, sem a jó erkölcsökbe nem ütközik; a fellebbezési bíróság tehát nem sértett jogszabályt azzal, hogy az alperesek által a kölcsön felmondása után fizetett összeggel a kölcsönből annyit tekintett törlesztettnek, amennyi a búzának a fizetés idején volt piaci ára alapján megfelelt. Nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal sem, hogy a buza áraként az ó-buza 500.000 koronás piaci árát vette alapul, mert a nem vitás tényállás szerint a fizetés idején az uj buza adásvételi szerződés tárgya volt ugyan, azonban a piacon kapható nem volt, már pedig a kötelezvény kifejezetten a búzának a piaci árát határozta meg a számítás alapjául. A visszafizetendő összeg meghatározásánál nem jöhet figyelembe az sem, hogy a kötelezvény szerint az alperesek az általa visszafizetett összegnél kisebb értékű fedezeti váltókat adtak, mert ez a körülmény lényegtelen a kötelezvénynek ama határozott kikötésével szemben, hogy a visszafizetésnél a búzának a visszafizetés időpontjában jegyzett piaci ára az irányadó. Alaptalan a felmondás szabálytalanságára vonatkozó felülvizsgálati panasz is, mert az alperesek a felmondás jogszerűségét már st fizetés tényével is elismerték. Alaptalan végül a 8%-ot meghaladóan fizetett kamatnak a beszámítására vonatkozó felülvizsgálati panasz is, mert a törvényileg megengedett legmagasabb kamatnál magasabb kamat kikötése nem tiltott vagy érvénytelen ügylel: az ilyen ügylet alapján történt teljesítés pedig vissza nem követelhető, tehát beszámítás tárgya sem lehet. Ezek szerint helyes a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti megállapítása, hogy az alperesek az 1925. évi július hó 2-án teljesített fizetésnek a Fenti módon történt elszámolása után még 13 mm. buza értékével, valamint a fizetett összegnek 1925. évi június hó 9-ikétől 1926. évi július hó 2-áig járó kamatával maradtak adósok. 154. Valarizáltan megítélt tőke után 8%-ná! magasabb kamat szerződéses kikötés dacára sem Ítélhető meg. (Kúria P. VII. 1878/1926. sz. a. 1926 szept. 9-én.) Indokok: A felperes a kamatnak 8%-ban megszabása miatti panasszal csatlakozott a felülvizsgálati kérelemhez és panaszát azzal az érveléssel támogatta, hogy az általános birói gyakorlat kereskedelmi ügyletből eredő kötelezésnél nem alkalmazza az 1877:VIII. t.-c-nek 4. §-ában foglalt rendelkezést és hogy a gazdasági viszonyok változása és a gazdasági élet szükségletei következtében az 1923:XXXIX. t.-c. alapján 18%-os, illetőlég 12%-os kamatnak a megítélése szokásos. A kir. Kúria alaptalannak találta ezt a panaszt és a felperest csatlakozási kérelmével elutasította, mert az 1877:VIII. t.-c. 9. §-a szerinti kivételes eset nem forog fenn, nem lehet szó bejegyzett kereskedők kölcsönös kereskedelmi ügyleteiből eredő követelésről, és így a kamatra vonatkozóan az idézett törvény rendelkezése alkalmazandó; a kereseti követelés pedig terménymennyiségben, tehát önmagában valorizáltan ítéltetvén