Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 9. szám - A beteg kényszeregyezség

KERESKEDELMI JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST V., Yisegrádi-ntca 14. sz. Telefon 71—65. ALAPÍTOTTA: FŐSZERKESZTŐ: néhai GRECSÁK KÁROLY BUBLA FERENCZ b. t. t., igazságügyminiszter ny. kúriai tanácselnök FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTE LAJOS ügyvéd Előfizetési ár: Egy évre: 150. 000 K. Félévre: 75. 000 K. Egy füzet ára 16, 000 kor HUSZONHARMADIK ÉVFOLYAM 9, sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1926. OKTÓBER 1. TARTALOMJEGYZÉK: Dr. König Vilmos ügyvéd. A beteg kény szeregyezség. Dr. Almási Antal, a kir. Kúria birája, egyetemi rk. tanár. A hitelező kárenyhítési kötelessége. Dr. Kráhl Vilmos ügyvéd. A Vegyes Döntőbíróságok ítélkezése biztosítási ügyletekben. SZEMLE: A beteg kényszeregyezség. —Részvényjogunk reformja. — A szabadalmi és védjegyjog reformja. — Részvényesek védelme. IRODALOM: Hazai irodalom. Külföldi irodalom. HAZAI JOGGYAKORLAT: 150., 151. Választott bíróság. — 152. Üzletátruházás. — 153, 154. Kamat. — 155. Valuta. — 156., 157. Valorizáció. — 158. 'Nyugdíj-valorizáció. — 159. Csere. A beteg kényszeregyezség. Irta: Dr. König Yilmos ügyvéd. Ma már alig találkozik valaki, aki nem venné észre, hogy a csődönkiviili kényszeregyezség a gazdasági konszolidácié) végzetes akadályává vált. Ezen csak azok csodálkozhatnak, akiknek nem adatott meg a képesség a társadalmi, gazdasági és jogi élet egymásra ható összefüggését megismerni és megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy nem létezik olyan áldásos institúció, mely a helyzetek változásával nem nőheti ki magát átokká. A csődönkiviili kényszeregyezségre évtizedeken át égető szükség volt; talán legrégibb sürgetője én voltam. Még pedig megkövetelte ezt akkor a jóhiszemű adós érdeke, aki ha fizetési nehézségbe került, ki volt téve a hitelezők exisztenciájára törő üldözési versenyének. De kellő garanciák mellett összefért a hitelező érdekeivel is. Ma visszájára fordult a dolog; nem az adós, hanem a hitelező küzd exiszten ciájáért. Az állam financiális útmutatása szerint a hitelező csak a koldusbotra támaszkod hatik és ez a mentalitás megtanította az adóst, hogy a hitelező pénzén éljen és spekuláljon. Ilyen körülmények közt a csődönkiviili kényszeregyezség, mely egykoron az adós megmentésére volt szánva, kitűnő eszközzé vált, hogy vele a hitelezőt még meglévő vagyonfoszlányaiból kiforgassák. Ehhez járul, hogy az összes eddigi szabályozások abban a hibában szenvedtek, hogy közel állottak a biróságonkivüli kényszeregyezséghez, mely, ahol még kísérleteztek vele. végzetesnek bizonyult. Más hézagok is lerontották az eljárás értékét; igy a többiek közt már az első rendelet tervezetével szemben alkalmam volt rámutatni, hogy a belga törvényben szabályozott «concordat par abandon d'actif», vagyis az egyezség azon módozata, amikor az adós egész vagyonát átengedi hitelezőinek, az intézmény nagy hátrányára mellőzve lett. Arról a felemás megoldásról, mely utoljára összeboronálta a védegyleteket a bírósággal, csak szánalmas mosollyal lehet megemlékezni. Ami már most azt a kérdést illeti, hogy miképpen lehetne szabadulni a folyton fokozódó veszélyektől, ugy csak a Ker. Jog mult évi 11. számában közzétett cikkemben mondottakra utalhatok: egy tollvonással hatályon kivül kell helyezni az egész intézményt. Tabula rását kell csinálni és helyet teremteni ujabb, okosabb szabályozás számára. Az ut visszafelé vezet. Kényszeregyezségnek csak akkor legyen helye, ha akár a hitelezők, akár az adós kérelmére a csőd már megnyittatott. Ki kell irtani azt a könnyelműséget, mellyel ma üzleteket alapítanak és visznek; ki kell irtani azt a meggyőződést, hogy nem létezik könnyebb kötelemmegszüntető jogcim, mint a kényszeregyezség, melyet betartani sem kell, mert az egyezség második kiadásában amortizálja az elsőt. A csőd az egészen más, capitis deminutio, mig az adós nem bizonyít ártatlanságot és kellemetlen érintkezési felületet nyújt a büntető igazságszolgáltatásnak. Amikor a kényszeregyezségnek a csődeljárás keretében való alkalmazását kívánom, természetesen nem gondolok arra a megoldásra, mely a mi csődtörvényünkben foglal-