Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 8. szám - A magánalkalmazottak nyugdijának átértékeléséről szóló 1926: XVI. t.-c. magyarázata. Irta: dr. Nizsalovszky Endre [Könyvismertetés]

8. sz. KERESKEDELMI JOG 139 HAZAI JOGGYAKORLAT. A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 28. számú polgári döntvénye. 137. «Aki az ő tetszésétől függő visszavonásig (precarium) engedett át valamely dolgot másnak birtokába, jogosítva van-e a visszavonás alapján a használati birtoklást önhatalommal megszüntetni (megháboritani) s az önhatalom gyakorlása esetén sikerrel védekezhetik-e a sommás visszahelyezési keresettel szemben?" (Vonatkozással a m. kir. Kúriának egyfelől P. III. 5358/1924/14. szám alatt, — másfelöl Psz. 1804/ 1925/17. sz. alatt hozott Ítéletére.) Határozat: Aki az ő tetszésétől függő visszavonásig (precarium) engedett át valamely dolgot másnak birtokába, nincsen jogosítva a visszavonás alapján a használati birtoklást önhatalommal megszüntetni (megháboritani), s amennyiben ily irányban önhatalmat gyakorolna, a használati birtokos egy éven belül sikerrel léphet fel ellene sommás visszahelyezési keresettel. Nem vonatkozik ez a szabály arra az eseire, amikor a használat puszta szívességen alapult. Indokok: I. P. J.-né szül. M. J. és ifj. M. L. felperesek az idősb M. L. alperes ellen sommás visszahelyezés iránt indított perükben keresetüket arra alapították, hogy a peres ingatlanok felének négy év óta tartó békés birtokában az alperes mindkettejüket megháborította azzal, hogy az ingatlanokat saját kezelésébe vette. Az alperes, mint a peres ingatlanok tulajdonosa azzal védekezett, hogy az ingatlanok felét csak tetszésétől függő visszavonásig adta az I. és II. rendű felperesnek használatul, a kereseti ingatlanokat ennélfogva az I. és II. rendű felperestől visszavehette anélkül, hogy ezzel hirtokháboritást követett volna el. Ebben a perben a m. kir. Kúria az 1925. évi február hó 19-én P. III. 5358/1924/14. sz. alatt kelt ítéletével az I. és II. rendű felperest sommás visszahelyezés iránti keresetével elutasította, s ítéletének indokolásában kimondotta, hogy az alperes az I. és II. rendű felperesnek az alperes tetszésétől függő visszavonásig átengedett birtoklást önhatalmúlag megszüntethette anélkül, hogy ezzel birtokháboritást követett volna el, s jogszabályt sért a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti döntése, amellyel a precariumon nyugvó birtoklás önhatalmú visszavonását a birtokháboritás jogi fogalma alá vonva, az alperest a kereseti ingatlanoknak az I. és II. rendű felperes békés birtokába való visszabocsátásra kötelezte. V. F.-né azelőtt özv. P. S.-né és társai felpereseknek özv. P. M.-né és társai alperesek ellen birtokháboritás eltiltása iránt indított perében a megállapított tényállás szerint özv. P. M.-né I. rendű alperes még az 1906. évben a keresti ingatlanok (alsórészként megnevezett) felét ideiglenesen, visszavonásig való használatra P. S. nevű fiának engedte át, aki az említett ingatlant haláláig birtokában tartotta, halála után pedig azt örökösei, a felperesnek birtokolták. A felpereseket ebben a birtokukban az I. rendű alperes megbízásából a II—III. rendű alperesek megháborították. Ebben a perben a m. kir. Kúria az 1925. évi augusztus hó 18. napján Psz. 1804/1925/17. sz. alatt hozott Ítéletével az alpereseket a további birtok háboritástól eltiltotta. A kir. Kúria ítéletének indokolása szerint a fellebbezési bíróságnak az az álláspontja, amely szerint a felpereseket mint nem valódi, hanem csak álbirtokosokat a megháborított birtok védelme nem illeti meg, nem helytálló, s az a körülmény, hogy a felperesek nem vitás birtoka az I. r. alperes részéről szívességből történt átengedésen alapszik, nem fosztja meg őket a birtokvédelemtől, mert «a birtok minősége» a sommás visszahelyezési perben nem lehet bírálat tárgya, s a szívességből ideiglenesen átengedett birtokot is csak a törvény rendes utján, a Pp. 1. §. 2. d) pontjában szabályozott keresettel, nem pedig önhatalmúlag lehet visszavenni. A most ismertetett két Ítélet közül az előbb említett P. III. 5358/1924/14. sz. ítéletben elfoglalt állásponttal egyezően mondta ki a m. kir. Kúria a P. III. 4349/1920/11. sz. alatt hozott ítéletében, hogy sommás visszahelyezési keresettel a birtokában megháborított az a fél léphet fel, akinek birtoka valódi" s a tulajdonossal szemben is érvényes cimen, nem pedig precariumon nyugszik, viszont a kir. Kúria a fent közölt Psz. 1804/ 1925/17. sz. ítéletében kifejezésre jutó jogi felfogás ismerhető fel a m. kir. Kúria P. III. 2142/ 1922/11. sz. határozatában, amely szerint a kir. Kúria a békés és tényleges birtokban történt meg háboritásra alapított sommás visszahelyezési keresettel szemben nem fogadta el azt a kifogást, hogy az alperes csak ideiglenes használatra, viszszavonásig engedte át a peres ingatlanokat annak idején a felperes jogelődjének. II. Ezek szerint a kir. Kúria ellentétes elvi alapon nyugvó határozatokat hozott abban a kérdésben, hogy az, aki másnak tetszésétől függő visszavonásig adott át valamely ingatlant használatra (precarium), jogosítva van-e használati birtoklást önhatalommal megszüntetni, s önhatalom gyakorlása esetén a sommás visszahelyezési keresettel szemben sikerrel védekezhetik-e azzal, hogy a használatot csak visszavonásig engedte meg? A kir. Kúria elnöke a vitás elvi kérdés egyöntetű eldöntésének biztosítását a Ppé. 70. §. 1. bekezdésének 2. pontja alapján szükségesnek találván, azt a jogegységi tanács elé utalta. III. A birtokvédelemre vonatkozóan kialakult s ezidő szerint is érvényben levő szabályok szerint az, aki a dolog birtokosától a törvény külön engedélye nélkül a dolog birtokát elvonja, vagy őt a dolog birtokában megháborítja, tilos önhatalmat gyakorol. Ezzel szemben meg van engedve az önhatalommal való védekezés akként, hogy az, akit a birtokától megfosztottak (birtokában megháborítottak), egy éven belül a dolgot önhatalommal visszafoglalhatja (a háboritást megszüntetheti). Azt azonban, aki tilos önhatalommal jutott a dolog birtokába, egy éven belül nem illeti meg az önvédelem joga, ha az veszi tőle vissza önhatalommal a dolgot, akit ő fosztott meg annak birtokától. A mai jogfelfogás szerint birtokos az is, aki a tényleges hatalmat a dolog felett mint haszonélvező, haszonbérlő, bérlő vagy más a dolog használatára jogosító jogviszony alapján gyakorolja (használati birtokos). Ilyen más jogviszony akkor keletkezik, amikor valaki másnak a dolgot határozott adótartamra, felmondásra vagy tetszés sze-