Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 8. szám - Az alkalmazott munkaköre és szolgálati beosztása

132 KERESKEDELMI JOG 8. sz. pedig a megállapított tényállás szerint e tekintetben megállapodás a felek között létre nem jött, s igy a rögtöni hatályn elbocsátás joglalan volt. A kir. Kúria P. II. 5536/1925. sz. Ítéleté ben alperes felülvizsgálati kérelmének helyt adott és felperest keresetével elutasította. Az indokolás lényeges része a következő: Felperes joghelyzete a személyes megférhetésének biztosítását érintő kérdések tekintetéből a törvény oltalma alatt állott, tehát nem volt jogosítva e részben alperestől külön írásbeli alávetődést követelő feltételt követelni. Az a további követelése pedig, hogy visszarendelés esetére az eredeti munkaköre visszaadásának írásbeli biztosítását kívánta, alperes munkaadó ama törvényes jogának jelentette volna a megcsorbítását, amely szerint ez a felperes munkaalkalmazását, — még ennek szerződéses körülírása mellett is — emez alkalmazás intellektuális és erkölcsi színvonalával egyeztetett módon mindenkor megmásíthatta.» Néhány szót kívánunk fűzni a kir Kúria imént idézett ítéleti indokolásához. Elsősorban is erősen vitatható, hogy jogában áll-e a munkaadónak alkalmazottját, ennek beleegyezése nélkül egy más céghez, egy más telepre delegálni? Akik erre a kérdésre hosszabb megfontolás nélkül, azonnal igennel válaszolnak, azoknak figyelmébe ajánljuk ennek az álláspontnak logikus következményét, azt t. i., hogy ilyen alapon a munkavállaló más helységbe, más országba is elküldhető. Másodsorban a konkrét esetben alperesmunkaadó rögtön azután, amikor felperes azt a kívánságát fejezte ki, hogy okirati biztosítást kíván, nem az okirati biztosítást utasította vissza és nem hívta fel felperest arra, hogy okirati biztosítás nélkül is teljesítsen az uj helyen szolgálatot, hanem mindjárt elbocsátotta. A kir. Kúria teljesen figyelmen kivül hagyta az Ipartörvény 94. §-ának b) pontját, amelynek értelmében a kötelesség teljesítésének megtagadása csak akkor jogosítja fel a munkaadói a szolgálati viszony azonnali hatályú megszüntetésére, ha a megtagadás makacs módon jelentkezik. Nem vagyunk ugyan ;izon az állásponton, hogy csak több parancs megtagadása volna a kötelesség teljesítése makacs megtagadásának fogalma alá vonható, mert egy parancsnak figyelmeztetés dacára való neinteljesitésében is nyilvánulhat makacsság, azonban — véleményünk szerint — bizonyos folyamatosság szükséges, hogy ebből a konokság megállapítható legyen. Volt-e makacsság, konokság, ha a munkavállaló okirati biztosítást kívánt, azonban a munkaadó nem ült le vele ebben az irányban tárgyalni, hanem rögtön elbocsátotta? Harmadsorban: A kir. Kúria szerint; «Felperes a személyes megférhetésének biztosítását érintő kérdések tekintetéből a törvény oltalma alatt állott, tehát nem volt jogosítva e részben alperestől külön írásbeli alávetődést követelő feltételt követelni.* Az indokolás ezen mondata lényegileg annyit jelent, hogy felperes felesleges dolgot követelt akkor, amikor az okirati biztosítást követelte. Mi volt e tekintetben tehát sérelmes a munkaadóra? Hol jelentkezett itt az alkalmazott részéről a konokság? Helyes lenne a kir. kúriai döntés akkor, ha az alkalmazott szüntette volna meg azonnali hatállyal a szolgálati viszonyt, mert az okiratot nem kapta meg (hiszen az okirat felesleges volt), ellenben helytelen a konkrét esetekben, amikor a munkaadó bontotta fel a szolgálatot. Az indokolás idézett mondatának az a része, hogy «a munkaadónak törvényes joga van ahhoz, hogy az alkalmazott munkakörét még ennek szerződéses körülírása mellett is — az (dkalmazás intellektuális és erkölcsi színvonalával egyeztetett módon — mindenkor megmásíthatja), a kir. Kúria II. tanácsának IV2 év óta állandó gyakorlata. Az Ítélet indokolásának ezen része elvi jellegű döntést foglalván magában, azzal bővebben kell foglalkoznunk. A kir. Kúria felfogása nem helytálló. Nem helytálló elsősorban azért, mert még formális szerződés nem létezése, tehát szerződéses körülírás hiánya esetén sincs joga a munkaadó a munkakört •— rendkívül fontos ok fenforgása nélkül — egyoldalulag megváltoztatni. A szolgálati viszonynak a munkakör ép oly lényeges eleme, mint akár a munkabér, akár a munkaidő. Amint a munkabért leszállítani, a munkaidőt felemelni egyoldalulag nem lehet, akként nem lehet, a valóban belől lőtt munkakört sem megváltoztatni egyoldalulag. (Más a rendkívül fontos ok fenforgása. ezt azonban a kir. Kúria nem mondja ki.) . A Kúria azonban — a fentiek szerint — még egy lépéssel tovább is megy és kimondja, hogy a munkaadó formális szerződés esetén is (amikor tehát világosan körül van írva és ki van kötve, hogy az alkalmazott milyen hatáskört tölt be, amikor tehát nem csak a tényleg betöltött munkakörről, tehát hallgatólagos megállapodásról van szó), mindenkor megváltoztathatja a munkakört. E sorok írója az ezzel a témával összefüggő kérdésekről más helyen írván, idézett valamit, amely idézetet itt is kénytelen felhasználni. Maurice Paléologue, Franciaország volt szentpétervári nagykövete most megjelent emlékirataiban i'el emiili II. Katalin cárnőnek a zsidókra vonatkozó azon hires axiómaszerü ukázát, — amely még a világháború alatt is érvényben volt, — s amelynek értelmében a zsidóknak minden tilos, ami nincs kifejezetten megengedve. A kúriai Ítélet értelmében a munkavállalónak a