Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 8. szám - Az alkalmazott munkaköre és szolgálati beosztása

8. sz. KERESKEDELMI JOG 131 Nem csekély szemrehányás illeti az ingójelzálogjogra vonatkozó törvényjavaslatot amiatt is, mert a munkástömegek, továbbá a köz- és magántisztviselők valamint a szellemi szabadfoglalkozásbeliek hitelképességének a fokozásával egyáltalában nem törődik és ezzel végeredményképpen az ipar és kereskedelem érdekeit is sérti. A kérdéses néprétegek aránylag legtöbbet szenvedtek a báborus lerongyolódástól és nagyon rászorultak a hitelre, különösen ruházatuk és lakberendezésük hiányainak a pótlása végett, ezenkivül az ipar és kereskedelem is megsinyli a tömegek fogyasztóképességének a csökkenését. A törvényjavaslat ezeknek a hiteligényeknek a kielégitését az uzsora és a zálogházak barátságtalan működési körében felejti, holott a végrehajtási jegyzőkönyvek hosszú sorozata bizonyitja, hogy a törvényjavaslatban fölsorolt ingóságokon kivül még egész sereg olyan vagyontárgy létezik, amely a végrehajtási eljárásban ingójelzálogul szokott szolgálni, tehát a szerződéses jelzálogjog céljaira is teljesen alkalmas és ennélfogva nincs elfogadható ok arra, hogy ezeknek az ingóságoknak a tulajdonosai a könnyebben és olcsóbban szerezhető hitel jótéteményeiből kirekesztessenek és arra sincs elfogadható ok, hogy ezzel a .kirekesztéssel a közönség fogyasztóképessége az ipar és kereskedelem rovására korlátoztassék. Amiatt, mert a bíróilag lefoglalható ingóságok szerződés utján jelképiesen el nem zálogosíthatok, ily ingóságok tulajdonosai gyakran jutnak abba a kényszerhelyzetbe, hogy rendkívül költséges és kockázatos álügyletek utján juttassák hitelezőiket a jelzálogjogot pótló biztosítékhoz. A tulajdonjog színleges föntartásával való eladások és a színleges tulajdonátruházások napirenden vannak amiatt, mert a szerződéses ingójelzálogjog intézménye hiányzik magánjogunkból és a felek a költséges birói végrehajtáshoz is gyakran kénytelenek folyamodni a szerződéses jelzálogbaadás pótlásául. Az ipari és kereskedelmi forgalom megélénkülését és a lerongyolódott háztartások beruházkodását egymagában az is előmozdíthatná, ha az iparosok és kereskedők a hitelezett vételár erejéig az eladott ingóságokra érvényesen szerezhetnének nagyobb költség nélkül jelzálogjogot és kielégítési elsőbbséget. Minthogy a végrehajtási jelzálogjog lényegileg akként létesül, hogy a lefoglalt ingóságokat összeírják és a végrehajtási jegyzőkönyvet a bíróságnál leteszik, semmi akadálya sincsen olyan szabályozásnak, amely szerint jelzálogjog akként is létesülhet, ha a felek a zálogjog alapítására vonatkozó megegyezésüket a biztosítani kívánt követelés és a jelzálogba adott ingóság szabályszerű körülírása mellett a bíróságnál bejelentik és a bíró ság a bejelentéssel éppen akként bánik el, mint a végrehajtási jegyzőkönyvvel. Ily irányú törvénytervezetemet már évekkel ezelőtt (Ügyvédek Lapja, Magyar Pénzügy) és ujabban is (Polgári Jog) közzétettem. Ellenvetés nem merült fel. Az igaz, hogy a megoldási mód, amelyet ajánlok, nagyon egyszerű és életbeléptetése nem terhelné meg sem az állam, sem a felek költségvetését, de ez már amiatt sem lehet elég ok a megfontolás köréből való kihagyásra, mert tervezetem alapgondolatának az elfogadhatatlansága azt jelentené, hogy vétkes mulasztást követ el a törvényhozás, amidőn megtűri, hogy a birói végrehajtás terén, tehát ott, ahol csak a legtökéletesebb eljárás lehet megfelelő, a2ok a primitív és elavult szabályok veszélyeztessék a jogbiztonságot, amely szabályok az ingójelzálogjogra vonatkozó miniszteri javaslat álláspontja szerint tökéletleneknek és tarthatatlanoknak bizonyultak. Az alkalmazott munkaköre és szolgálati beosztása. Irta: Dr. Berezel Aladár ügy véd. Felperes egy nagy budapesti automobilgyár cégvezetője volt. Munkaadója állásál 1924 július 1-én felmondotta (a szerződési>en egy évi felmondás volt kikötve), 1924 szeptember 19-én pedig rögtöni hatállyal elbocsátotta. Az elbocsátás oka a következő volt: Alperes egy másik cégnél (ugyancsak autóvállalatnál) gyári lerakatot létesített s ezen más cégnél létesített lerakatához felperest ellenőrzői minőségben kívánta delegálni. Felperes a megbízást általában nem utasította vissza, azonban annak elfogadását ahhoz a feltételhez kötötte, hogy mivel — szerinte — ezen másik vállalat (egyéni cég) tulajdonosa összeférhetetlen természetű ember, akinél ő különböző kellemetlenségeknek lehet kitéve, adjon a munkaadó okirati biztosítást arról, hogy ha az illető cég tulajdonosával össze nem férne, a delegáltságából való visszarendelését kérheti és munkaadója köteles legyen neki a régi, szerződésileg biztositolt munkakörét visszaadni a felmondási idő hátralékos részére. Alperes felperes ezen magatartását az engedelmesség megtagadásának minősítvén, őt azonnali hatállyal elbocsátotta. Felperes keresetet indított felmondási időre járó javadalmazása és végkielégítési4 megítélése iránt. A bpesti központi kir. Járásbíróság, mint Munkaügyi Bíróság P. XXIV. 103.195/1925, majd a bpesti kir. Törvényszék, mint Fellebbezési Bíróság 38. Pf. 3758/1925. sz. ítéletével helyt is adott a keresetnek, azzal az indokkal, hogy felperest más telepre, más munkakörbe csak az ö beleegyezésével lehet delegálni, már