Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 8. szám - Az ingójelzálogra vonatkozó törvényjavaslatról

130 KERESKEDELMI JOG 8. sz. nyilvántartása és ebben az esetben a nyilvántartásnak ez a módja a végrehajtási eljárásban sem mellőzhető, vagy fölösleges a jelzálogkönyv és ebben az esetben kár a szerződéses jelzálogjog intézményét a végrehaji ás i eljárás rendszeréből kikapcsolni és a szabályozás kétféleségével az egész intézményt az élei képességtől megfosztani. A végrehajtási eljárásban az ingóságoknak jelzálogbavétele lényegileg a zálogtárgyak szabályszerű összeírásával és az összeírásnak a bíróságnál való nyilvántartásával történik. Amig a jelzálogbavételnek ez a módja a bírói végrehajtások óriási területén érvényben van, addig nem lehet helyénvaló a szerződéses jel zálogbavételnek eltérő rendszerre való alapítása. A jelzálogbavétel és a nyilvántartás rendszerének a kétfélesége szükségtelenül elkülönül egymástól azt, ami a legszorosabban együvé tartozik és ezzel a szétválasztással mesterségesen növeli azokat a különben is alig leküzdhető akadályokat, amelyek útjában állanak annak, hogy az egymással konkuráló zálogjogok állandóan és pontosan szemmeltarthatók legyenek. Annak, hogy az ingójelzálogjog intézménye beválhasson, egyik föltétele az, hogy mindenkor könnyűszerrel legyen megállapítható, terheli-e már a zálog lárgyát valamely jelzálogjog? Ezt a megállapítást megkönnyíti a jelzálogjog alapításának egységes rendszere és a nyilvántartás együttes kezelése, ellenben bizonytalanná válik a tájékozódás akkor, ha a zálogbavétel és a nyilvántartás más módon történik az egyik és másképpen a másik esetben. A végrehajtási és a szerződéses jelzálogjogok hivatalos kezelésének az elkülönítésére nemcsak szükség nincsen, hanem az egyenesen káros. Akár szerződésen, akár bírói Ítéleten alapszik a zálogbavételhez való jog, az egyöntetű eljárásnak és az együttes kezelésnek semmi sem áll az útjában. A felek bejelentését, amely a jelzálogbaadásra vonatkozó megegyezést és az elzálogosított ingóságok szabályszerű összeírását tartalmazza, éppen olyan elbánásban lehet és kell is részesíteni, mint a beterjesztett végrehajtási jegyzőkönyvet és a szabályszerűen bejelentett jelzálogszerződésnek a megalkotandó törvény alapján azonos joghatálya volna a bírói végrehajtással. A végrehajtási eljárásban a zálogbavételhez való jogot a birói Ítélet adja meg és a zálogba vétel hatósági segítséggel történik. A birói ítéletet és a hatósági segítséget a felek megegyezésének a hiánya teszi szükségessé. Minthogy a felek megegyezése nemcsak a birói Ítéletet, hanem a hatósági közreműködési is pótolja, ennélfogva szerződési jelzálogjog létesítéséhez sem birói Ítéletre, sem hatósági összeírásra szükség nincs és a feleknek szabályszerűen bejelentett megegyezését, amely a hitelezők követelésének és a jelzálogba adott ingóságoknak kellő körülírását is magában foglalja, éppen olyan joghatályunak lehet elfogadni, mint amilyen joghatálya van a birói végrehajtásnak. Nincs tehát elfogadható ok arra, hogy a jelzálogjog alapítására vonatkozó megegyezés, ha bejelentése szabályszerűen történt, a bíróságnál más elbánásban és kezelésben részesüljön, mint a végrehajtási jegyzőkönyv. A végrehajtási eljárásnak a jelzálogbavétel módjára és a jelzálogjogok nyilvántartására vonatkozó szabályait megfelelően alkalmazni kell a szerződéses ingójelzálogjogra vonatkozóan is és ily alkalmazás mellőzésére nem létezhetik más elfogadható ok, mint az, hogy a végrehajtási törvény tökéletlen és elavult, ebben az esetben azonban a végrehajtási törvény szabályai sem hagyhatók meg hatályukban. A szerződéses jelzálogjog alapítására vonatkozó bejelentés a joghatály szempontjából azonos lévén a végrehajtási jegyzőkönyvvel, a bíróságnál a végrehajtási ügyek osztályában van a helye és a végrehajtási ügyek lajstromába tartozik. Elkülönített kezelés ártalmára volna annak az elengedhetetlen célnak, amely megköveteli^ hogy a szerződésés és a végrehajtási jelzálogjogok összefüggésé mindenkor könnyen és pontosan szemlélhető legyen. Mindaddig, amig a végrehajtási jelzálogjogok tárgyairól nem vezetnek rendszeres jelzálogkönyveket, hanem a nyilvántartás a jegyzőkönyvekben történik, addig céltalan és nincs létjogosultsága a szerződéses jelzálogjogokról vezetett jelzálogkönyveknek sem, sőt egyenesen hátrányok származnának abból, ha a szerződéses jelzálogjogok elkülönített kezelésével és kiváltságos elbánásával a zálogjogok összefüggésének a szemlélhetősége megnehezül. A szerződéses jelzálogjogok intézménye nem érvényesülhet kielégítő mértékben, ha nem illeszkedik bele szervesen a végrehajtási jelzálogjogok rendszerébe. Ha az ingójelzálogjognak már érvényben levő intézménye, vagyis a végrehajtási törvény nem üti meg a mértéket és reformálásra szorul, ebben az esetben a reformálás jótéteményeit ki kell terjeszteni az ingójelzálogjog egész területére és a megjavított szabályokat annál kevésbé szabad szükségtelenül kisebb körre szorítani, mert az ingatlanjelzálogjog intézménye körül évtizedeken át bőséges tanulságokat szereztünk arra nézve, hogy a jelzálogjog, akár szerződés, akár birói végrehajtás utján létesül, föltétlenül közös nyilvántartás alá tartozik és a zálogbavételnek is azonos módszer szerint kell történnie. A telekjegyzőkönyvekben és a telekkönyvi betétekben a végrehajtási zálogjogok és a szerződés utján szerzett zálogjogok egymás mellett foglalnak helyet és bejegyzésük valamint nyilvántartásuk lényegileg azonos szabályok szerint történik.