Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 7. szám - Gazdagodás nem jogcím a valorizációra - A valorizáció kérdése Angliában

7. sz. KERESKEDELMI JOG 127 Árkülönbözet—valorizáció. 132. Az állandó birói gyakorlat értelmében a kérelem nélkül adott s a késedelmes fél által igénybe nem vett utólagos teljesítési határidőben fenforgó árviszonyok nem vehetők figyelembe a kártérítés mérvének megállapításánál, mert ez egyoldalú spekulációnak nyitna teret. (Kúria P. IV. 3801/1925. sz. a. 1926 május 18-án.) Indokok: Alapos tehát az alperesnek az a panasza, hogy a fellebbezési bíróság az irányadó anyagi jogszabály megsértésével vette irányadónak a felperes által egyoldalúan kitolt teljesítési határidő után tett alperesi megtagadó nyilatkozat közlésekor fennállott árkülönbözetet a szerződésben eredetileg kikötött és az alperes által meghosszabitani nem kért teljesítési határidő leteltekor volt árkülönbözet helyett. A valorizálás kezdő időpontjául a birói gyakorlat értelmében a követelés esedékessége, vagyis adott esetben a kártérítési felelősség keletkezésének az időpontja szolgál: nyilván alaptalan tehát az alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy az átértékelés szempontjából e helyett a valorizálásra irányuló kérelemnek 1924 március hó 14-én történt előterjesztése napja mérvadó. Ugyancsak alaptalan az alperesnek a valorizálás mértéke ellen emelt panasza is, mert a koronaromlásból eredő anyagi hátránynak teljes mértékben reá hárítását kellőkép megokolja az a magatartása, hogy az ajánlata folytán tett rendelésre és a teljesítés sürgetésére nem is válaszolt, perbeli védekezésében pedig a keresetben megjelelt ügylet létrejöttét is megtagadta s ezt a kifogását csak a felülvizsgálati kérelmében ejtette el. Szállítmányozás. 133. A keresk. törv. 390. §-ában szabályozott egyévi elévülési időt csakis a kereset beadása szakítja meg, de nem a kártérítés iránt időközben netalán folyamatban volt egyezkedési alkudozás is. (Kúria P. VII. 8150/1925. sz. a. 1926 május 28.) Vasúti fuvarozás. 134. Nyitott vasúti kocsiban szállított butorkocsi elégéseért a vasút — vétkessége esetén kivül — nem felelős. (Kúria P. IV. 4182/1925. sz. a. 1926. június 8-án.) Indokok: A felperesek által felhozott tények azonban nem alkalmasak az alperes vétkességének megállapítására. A felvevő állomás közegeinek az az eljárása ugyanis, hogy a zárt butorszállitó kocsit olyan vasúti kocsira -rakták be, amelynek fékbódéja a kocsinak a rendeltetési állomásra való beérkezésekor az állomás homlokrakodójával szembe került (ami miatt a butorkocsi nem volt kirakható), nem olyan vétkes mulasztás, amely a vasút felelősségét a V. Ü. Sz. 86. §. (3) pontja értelmében abban az esetben is megállapítaná, ha a berakást (mint a fenforgó esetben) a feladóval történt megállapodás szerint a vasút végzi, mert a butorkocsinak ily elhelyezése magában véve a tüzvészélyt nem fokozza. Ugyanilyen megítélés alá esik a rendeltetési állomás főnökének az a ténye, hogy a butorkocsit vivő vasúti kocsit megfordítás végett a s.-i állomásra irányította, amely ut közben a butorszállitó kocsiból kiáradó füstöt észrevették. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ez az intézkedés éppen az áru kiadása érdekében történt és ezért a kár nem tekinthető az alperesnek a fuvarozási szerződésen kivül eső eljárása közben előállottnak. Mivel pedig a zárt vasúti kocsiban el nem helyezhető butorszállitó kocsinak nyitott kocsiban való szállítása esetén is a nyitott kocsikban való szállításra vonatkozó szabályok alkalmazandók, a fellebbezési bíróság az előrebocsátott jogszabály értelmében helyesen alkalmazta a V. Ü. Sz.-nak a szállító ezen módjából eredő veszélyekért a vasút felelősségét kizáró rendelkezését, az alperesnek ezen alapuló mentességét pedig nem befolyásolja az sem, hogy az emiitett állomás főnöke a zárt butorszállitó kocsit vivő vasúti kocsit a S.-ra való vontatás alkalmával a mozdony mögé sorozta, mert nincs olyan szabály, hogy a nem tűzveszélyes áruval megrakott nyitott kocsik a mozdonyból milyen távolságra sorozandók. Alaptalan végül a felpereseknek a menetközben észrevett tűzveszély elfojtására irányuló mulasztásra alapított támadása is, mert a vonatkísérő személyzetnek az az eljárása, hogy az oltást a nyílt pályán meg nem kísérelte, hanem a vasúti kocsit bevontatta a s.-i állomásra, ahol az oltáshoz szükséges eszközök és anyagok rendelkezésre állottak, a fellebbezési bíróság vonatkozó helyes indokolása szerint az alperes gondatlanságának megállapítására nem alkalmas. Beszkárt alkalmazottak jogviszonya. 135. Munkaképesség felülvizsgálata. — Az illetmény fizetésére irányuló keresetben a kártérítési igény benfoglaltatik. A törvényes ok nélkül elbocsátott alkalmazott a felmondási időn tuli kártérítési igényeit csak akkor érvényesítheti, ha másutt alkalmazást nem talált. E tekintetben a bizonyítás őt terheli. (Kúria P. II. 7033/1925. sz. a. 1926 június 2-án.) Indokok: Ugy az 1914. évi XVII. t.-c. 53. §-a értelmében az állandó alkalmazottnak a szolgálatot megállapított szolgálatképtelensége esetén fel lehet mondani. Ha az alkalmazott azon az alapon, hogy a felmondás szabályellenesen történt, magánjogi igényeit a törvény rendes utján érvényesiti (1914. XVII. t.-c. 55. §) a bíróság nemcsak a felmondásra előirt alakszerűségek betartását, hanem azt is vizsgálat tárgyává teheti, hogy a szolgálatképtelenség esete fenforog-e, vagy nem, tehát a mrnkaadó orvosai által erre vonatkozólag előterjesztett véleményt mint bizonyítékot mérlegelés tárgyává teheti. Nem sértett tehát a fellebbezési bíróság jogszabályt, amikor annak megállapítása céljából, hogy felperes a vasúti szolgálatra és az addigi beosztásával járó munka teljesítésére alkalmas-e. vagy nem, az alperes által 2. a. bemutatott orvosi látlelet és vélemény mellett a törvényszéki orvos vizsgálatát és véleményét is figyelembe véve felperesnek az elbocsátás idején volt szolgálatképességét és ebből folyóan a felmondás szabályellenes voltát megállapította. A bíróság azonban a szolgálati viszonyt — még ha az a munkaadó által szabályellenesen volt is megszüntetve — nem mondhatja ki fennllónak és a munkaadót nem kötelezheti arra. hogy elbocsátott alkalmazottját szolgálatába újból felvegye,