Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 7. szám - Gazdagodás nem jogcím a valorizációra - A valorizáció kérdése Angliában

128 KERESKEDELMI JOG 7. sz. hanem a szabályellenesen elbocsátott alkalmazott emiatt kártérítési ítövetelhet. A felperes keresete a szolgálati viszony fennállásánnak megállapítására és illetményeinek megitélésére irányul ugyan, de a szenvedett kár maximuma az illetmények összegének felelvén meg, a kereseti kérelemben a kártérítésre irányuló kérelem ben foglaltnak veendő. A törvényes ok nélkül elbocsátott alkalmazott azonban a felmondási időn tul szolgálati illetményeit kártérítés fejében csak akkor kövelelheti, ha károsodását nem volt módjában elhárítani és más helyen alkalmazást nem talált. A bizonyítás abban a tekintetben, hogy az alkalmazott más helyen volt alkalmazva és igy kárt nem szenvedett, a munkaadót terheli. Ezek alapján a fellebbezési biróság ítéletének rendelkezése a fentiek szerint volt korlátozandó és minthogy a fellebbezési biróság Ítélete a megjelölt ténykörülményekre nézve megállapítást nem tartalmaz, a fellebbezési biróság a rendelkező részben előirt eljárásra volt utasítandó, a felülvizsgálati költség pedig a Pp. 508. §. 3. bekezdése és az 543. § értelmében megállapítandó volt. Váltó. 136. Óvás kellékei. — Óvatoló közeg. (Kúria P. VII. 6359/1925. sz. a. 1926 május 20.) Indokok: Az 1886:VII. 9. §-a csak a közjegyzői törvénynek a közjegyzők helyettesítésére vonatkozó általános rendelkezéseit módosítja s mint ilyen általános rendelkezést tartalmazó törvényszakasz által — kifejezett rendelkezés hiányában — nem tekinthető hatályon kivül helyezettnek a V. T. 98. §-ában foglalt az a különleges rendelkezés, amely a járásbirósági alkalmazottak óvásfelvételi jogkörét szabályozza. A V. T. 98. §-a értelmében pedig a váltóóvás felvételére bizonyos körülmények közt jogosultak a járásbirósági jegyzők is, akiknek létszámába viszont beletartoznak a jrásbirósági titkárok is. Az a körülmény, hogy a keresettel peresített váltóra vonatkozó óvást felvevő járásbirósági titkár helyesen itélte-e meg az óvás felvételére vonatkozó jogosultságát és a törvényben megszabott hatáskörét esetleg tulléptc-e, az óvás érvényességének megállapításánál figyelembe nem jöhet, mert az óvásnak, mint közokiratnak az érvénytelensége csak magából az okiratból nyilván kitűnő körülmény alapján állapitható meg. A felülvizsgálati panasznak idevonatkozó része tehát alaptalan. De alaptalan a panasznak az a része is, hogy az óvás nem az óvatolandó személy eben vétetett fel, hogy nincs benne feltüntetve az, hogy fizetés hiánya miatt vétetett fel. Az előbbi tekintetben a panasz azért alaptalan, mert a V. T. 41. §-a nem nevezi ugyan meg azt a személyt, akinek a váltót fizetés végett be kell mutatni, de a törvény szelleméből és a 43. §-ának a telepitett váltóra vonatkozó rendelkezéséből következik, hogy amennyiben a váltón telepes megnevezve nincs, a váltót magánál az elfogadónál kell bemutatni, mint aki a váltó elfogadásával annak kifizetésére kötelezettséget vállalt. A kereseti váltón az intézvényezett cégnek a váltóból kitűnő telephelyétől különböző fizetési hely nincs megjelölve, az tehát telepitettnek nem tekinthető s igy a váltó elfogadójánál B. és tsa banküzlete cégnél volt bemutatandó s a nem vitás tényállás szerint a bemutatás ennél a cégnél kiséreltetett meg. A bemutatás céljának az óvás szövegében meg nem említése miatt emelt panasz azért alaptalan, mert a V. T. 90. §-a nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy amennyiben az óvatolt személy feltalálható nem volt, az óvásban megetnlittessék, hogy a bemutatás mily célból kiséreltelett meg, de ettől eltekintve a bemutatás céljáról nem lehet kétség, mert a váltó elfogadása és lejárta után már csak fizetés végett leendő bemutatásnak lehel h elye. Ami pedig az arra alapított felülvizsgálati panaszt illeti, hogy az óvás tartalma szerint az óvás nem a váltóbirtokos részére vétetett fel, ez a panasza a következő okokból alaptalan. A fizetés végett való bemutatás esetén az óvás annak a körülménynek a bizonyítására szolgáló cselekmény, hogy a váltót az mutatta be, aki a követelt teljesítésre jogosítva van és annál, aki a váltótartozás teljesítésére kötelezett. A törvény azon rendelkezésének tehát, hogy az óvásban megnevezendő az a személy, akinek részére felvétetett, nyilván annak megálapitása a célja, hogy a teljesítést arra jogosított követelte. A kereseti váltót a rendelvényesként szereplő alperes a felperesre forgatta, aki a váltót tovább nem forgatta s igy, miután a forgatmány nem töröltetett, más, mint a felperes, a váltó kifizetését követelni nem is jogosult. Nyilvánvaló ezért, hogy Sch. J. ügyvéd, aki részére az óvás felvétetett s kinek ügyvédi minősége az óvásban is feltüntettetett, csak megbízotti minőségben járhatott el és a fellebbezési biróság által a per és bizonyítás adatainak a Pp. 270. §-a szerint megengedett szabad mérlegelésével jogszabálysértés nélkül megállapított tényállás szerint az óvást felvétető Sch. J. ügyvéd az óvás felvételekor már a felperes megbízottja volt. Nincs erre befolyással az a körülmény sem, hogy az óvás felvétele körül Sch. J. nem személyesen, hanem egyik irodai alkalmazottja utján járt el, mert ennek ténykedése a megbízója ténykedésével egy tekintet alá esik. Nem lehet tehát semmi kétség az iránt, hogy amikor Sch. J. ügyvéd az óvást felvetette, akkor ezt — habár ez a körülmény az óvás tartalmából nem tűnik is ki — a felperes nevében és annak részére vétette fel. Az óvás tehát a jelen esetben ezekre figyelemmel sem tekinthető hatálytalannak. A Pénzintézeti Központ 9-ik rendes közgyűlését jun. 19-én tartolta. A közgyűlés tudomásul vette az igazgatóság előterjesztett évi jelentését és megállapította az 192."). évi dec. :si-iki mérlegel, amely a nyugdíjalapnak 20 milliárd koronával való gyarapításán felül 5924 millió korona nyereséget tüntet fel. A közgyűlés az üzletrészek után 6 százalék osztalékot — az alapszabályszerü maximumot — állapitólta meg. Tudomásul vette továbbá a közgyűlés az igazgatóságnak az 1926. évi január hó 1-ső napja vagyonállagáról készített megnyíló mérlegre vonatkozó jelentését, megállapította a megnyitó mérleget és az intézet tiszta vagyonát 20,505.000 pengő üzletrésztőkében és 8,039.000 pengő veszteségi tartalékalapban állapította meg, amihez még a 3,240.459 pengő összegű nyugdíjalap járul. Ezután a közgyűlés a megüresedett igazgatósági tagsági helyekre megválasztotta Teleszky János drv Elischer Viktor, Demény Károly, Gerlóczy Gyula dr., Nyulászi János dr., Pásztor Miksa, Conrad Oltó, Szécsi Pál, Enyedy Béni, Schreyxr Endre dr., Meskó Elek dr., Nyári Pál dr., Susils Béla dr. és Visnya Ernő urakat. Az Első magyar általános biztosító társaság folyó évi június hó 26-án tartotta 1925. üzletévi rendes közgyűlését, amely az évi nyereséget 1,765,571.000 korona és az osztalékot pedig 125.000 koronában állapította meg. Felelős kiadó : Dr. SZENTÉ LAJOS. Hungária Hirlapnyomda R.-T. Budapest, V., Vilmos császár-út 34. — Felelős: Schmidek Géza.