Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 7. szám - Gazdagodás nem jogcím a valorizációra - A valorizáció kérdése Angliában

126 KERESKEDELMI JOG 7. sz. előtt vagy alatt megállapított nyugdijak átértékelését azon az alapon látta szükségesnek, mert a régi aranykorona-alapon kiszámított, de a leromlott papirkoronában kifizetésre kerülő nyugdíj eredeti rendeltetésének nem felel meg. A pénzromlás folyama és befejezése után történt nyugdíjazásoknál azonban már nem ugyanaz a helyzet; mert itt már nem a pénzromlás előtt érvényben levő és nem vitás fizetések alapján megállapított régi pénzérték szerinti nyugdijakról van szó, hanem maga a fizetések régi rendszere is felborult; és pénzérték romlása az alkalmazottak illetményeinek egyre emelkedő megállapítását tette szükségessé, mely nem azonos az 1921. évi április hó 1-én életbelépett módosított nyugdijszabályzat 13. §-ában megjelölt törzsfizetéssel és lakbérrel, hanem alperes különböző szorzószámokkal, drágasági és egyéb segélyekkel javította alkalmazottai helyzetét, anélkül azonban, hogy ez uj illetmény fizetési rendszernek a nyugdíj szabályzattal való összhangba hozataláról gondoskodott, vagy a felemelt illetmények után alakalmazott és a munkaadó részéről felemelt nyugdíjjárulékok befizetését elrendelte volna. Emellett a nyugdijszabályzatban a nyugdíj kiszámítási módja azon a feltevésen nyugodott, hogy a létesített nyugdijalap a matematikai mérlegek alapján, a nyugdíjigények fedezetére elégséges; mig most ez a feltevés a nyugdijalapok vagyonának elértéktelenedése következtében szintén elesett. Minthogy tehát a nyugdijszabályzat lényeges feltevései megdőltek, nem lehet a most nyugdíjazott tisztviselőknél sem azt a számítási módot alkalmazni, hogy a régi törzsfizetés és lakbér papirkoronában vétessék számítási alapul; de azt sem, hogy az összilletmények önkényesen törzsfizetésnek és lakbérnek nyilváníttassanak; mert ez egyrészt nem fedné a szerződő felek akaratát, másrészt a korábbi nyugdijasokkal szemben méltánytalan megkülönböztetésre vezetne. A jogmegállapitó szerződés kiszámítási módjának megdőlése folytán a bíróság feladatává válik, hogy a nyugdíjigény mértékét a Bp. 271. §-a szerint az összes körülmények figyelembe vételével legjobb belátása szerint állapítsa meg. Alperes azt vitatta, hogy 1921. évi április hó 1-én módosított nyugdijszabályzata már tekintettel volt a koronának addig bekövetkezett romlására és ennek megfelelően vette a nyugdijkiszámitás alapjául az időközben emelt eddigi törzsfizetésen felül a lakbért is és engedélyezte 25 beszámítható szolgálati év eltelte után a mindenkori nyugdíj összegének 25 százalékos . pótlékkal való szaporítását, miért is álláspontja szerint legfeljebb arról lehetne szó, hogy a törzsfizetésnek és lakbérnek az 1921. évi április hó 1-én jegyzett zürichi koronaárfolyam szerinti értéke járna felperesnek; ennek havi 411.525 K mai összege azonban az alperes által ideiglenesen felajánlott 2,000.000 koronánál kisebb. Ezt az álláspontot azonban nem lehetett elfogadni. Ugyanis felperes nyugdíjjogosultságát nem az 1921. évi április 1-én életbelépett nyugdijszabályzat, hanem az 1907. évi február 1-én tartott közgyűlésen létesített nyugdijszabályzat állapította meg, melyet a részvényesek közgyűlésének 1918 január 31-én és 1921 március 12-én hozott határozatai módosítottak. A nyugdíj pedig elvileg abban az értékben illeti meg a nyugdijjogosultakat, mellyel az a szerződés létrejötte idejében birt és ezért annak valoiizálása a fenforgó körülmények engedte mértékben foghat helyt. A békeértékben megállapított nyugdíjra való igényt tehát nem csökkentheti az a körülmény, hegy utóbb a nyugdijszabályzat a nyugdijasok javára módosítóit. A Pp. 271. §-a szerinti nyugdijmegállapi(ásnak irányadó szabálya, hogy a nyugdíj egyrészt az arra jogosítottnak megélhetéséhez legalább is gazdaságilag számottevően hozzájáruljon, másrészt a nyugdíjfizetésre kötelezettre nézve se legyen elviselhetetlen és őt anyagi romlásba, ne döntse. E megállapításnál figyelembe vette a m. kir. Kúria, hogy felperes jelenleg 58 éves, költséges, állandó gyógykezelést igénylő beteg, akinek — tekintettel arra, hogy orvosi gyógykezelése végkielégítését is felemésztette — vagyona nincs és azért a nyugdíjra rá van utalva; másfelől pedig 30 évet meghaladó szolgálata az alperes részvénytársaságnál betöltött cégvezetői magas állás is nagyobb igényeit méltányossá teszik; alperesre nézve pedig figyelembe kellett vennie ama beismerését, hogy ő csak formailag részvénytársaság, lényegileg azonban a tőzsdei forgalom lebonyolítására létesített közgazdaságilag nagyjelentőségű szerv, melyet köztudomás, de felperesnek az alperes által kétségbe nem vont előadása szerint is az összes budapesti nagybankok és a budapesti áru- és értéktőzsde tartanak fenn és üzemi költségeire a megfelelő fedezetet nyújtják, amivel szemben mérlegszerű vagyona és jövedelme valódi teherbíró képességére nézve kellő támpontot nem nyújt, hogy magas igazgatói fizetései, telekvásárlása ós egyéb kiadásai kimutatott vagyonát járat meghaladó teherbíró képességre mutatnak: ezzel szemben nemcsak azt kellett tekintetbe venni, hogy a pénzromlás oly országos csapás, melyben mindegyik félnek megfelelően osztoznia kell, hanem az általános gazdasági válságot is, mely a legerősebb gazdasági egyedekre is kiterjeszti hatását és amely a tőzsdei forgalom köztudomású nagy apadásával alperesre nézve is érezhetővé vált. Vétel. 131. Ha a jogviszony tartama s illetve a visszavonás időpontja előre megállapítva nincsen, a visszavonásról s illetve a további áruszállítás megszüntetéséről az eladó a vevőt az ügylet természetének megfelelő időben tartozik értesíteni, hogy a vevő áruszükségletét másutt fedezhesse. (Kúria P. VII. 6/1926. sz. a. 1926 június 4-én.) Indokok: Az irányadó tényállás szerint felperes az alperessel kötött fenti megállapodás folytán a gyufakartellel addig volt üzleti összekötetését alperes kívánságára megszüntette s alperes nem tette vitássá azt sem, hogy felperes 1925. évi január havában a gyufakartelltől árut nem kapott s azt másutt sem szerezhette be. Ily tényállás mellett az anyagi jognak megfelel a fellebbezési bíróságnak ama döntése, hogj alperes a kereskedelmi forgalomban elvárható jóhiszemű magatartásba ütköző eljárása következményeként a K. T. 272. §-a értelmében elmaradt haszon fejében másfél vagon gyufa szerződési vételárának 10 százalékát, mint a köztudomás szerint tisztes kereskedői tiszta hasznot, felperesnek megfizetni tartozik,