Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 7. szám - Gazdagodás nem jogcím a valorizációra - A valorizáció kérdése Angliában

7. sz. KERESKEDELMI JOG 125 Márkámat. 125. 1924 november óta a korona stabilnak lévén tekinthető, nincs alapja az 1923. XXXIX. t.-c.-ben meghatározott kárkamat megítélésének. (Kúria P. VII. 7918/1925. sz. a. 1926 május 20.) Indokok: Alapos az alperesnek az 1923: XXXIX. t.-c .-ben meghatározott kárkamatok megítélése ellen emelt felülvizsgálati panasza; mert a megitélt kereseti töke esedékessége időpontjától (1924 november 1.) kezdve a magyar korona zürichi árfolyamértékében további romlás már nem, sőt némi és azóta állandósultnak mondható javulás állt be; nincs tehát alapja az emiitett törvény szerinti kárkamat megítélésének és ezért a felülvizsgálati kérelemnek e részben helyet adva és a fellebbezési bíróság Ítéletét e részben megváltoztatva, az alperes csakis a törvényes késedelmi kamatok megfizetésére volt kötelezendő. Különbözeti ügylet. 126. Az állandó birói gyakorlat értelmében bíróilag nem érvényesíthető tőzsdekülönbözeti ügylet fenforgását csak abban az esetben lehet megállapítani, ha a megbízó által a megbízottnak adott megbizás kifejezetten arra irányul, hogy a tőzsdebizományos a megbizás folytán vásárolandó értékpapírokkal a megbízó számlájára belátása szerint üzérkedjék, amely esetben a megbízónak akarata nem a megbízott által megvett értékpapírok tényleges megszerzésére irányult, hanem a valódi üzleti célzat az árkülönbözeti nyereségnek a megszerzése. (Kúria P. IV. 3907/1925. sz. a. 1926 május 27-én.) Indokok: Minthogy a fellebbezési bíróság Ítéletében nincsenek olyan tények megállapítva, amelyek alkalmasak lennének az ilyen értelmű megbízásnak a megállapítására, a jó erkölcsökbe ütköző s ezért bíróilag nem érvényesíthető tőzsdei különbözeti ügyletből eredő követelésről szó nem lehet és a fellebbezési bíróság nem sértett anyagi jogot azzal, hogy az alperes viszontkereseti követelését érdemi elbírálás tárgyává tette. I. A tőzsdei gyakorlatból köztudomású, hogy a bizományosok kosztkamatokat számítanak fel és ezek mennyiségéről rendszerint hetenként értesítik a megbízót. Nincs ténybeli adat arra nézve, hogy a felperes ilyen koszt-kamat-kimutatást követelt volna az alperestől, arra nézve sincs ténymegállapítás, hogy a felperes az értékpapírok megvétele után utasítást adott volna az alperesnek arra, hogy azokat adja el, mert nem képes fedezetet nyújtani, ellenben nincs vitássá téve az alperesnek azon előadása, hogy a felperes az értékpapíroknak exekutiv eladása után résztörlesztést teljesített az alperes követelésére. Ezekből a tényekből azt kell következtetni, hogy a felperes jóváhagyta az alperesnek azt a mulasztását, hogy kosztkamatkimutatást nem küldött. Nincs azért ügydöntő jelentősége a felperes által vitatott annak a körülménynek, hogy tartozásáról hétről-hétre nem kapott az alperestől elszámolást és tárgytalan a felperesnek ezen irányú felülvizsgálati támadása. II. Az előrebocsátottak szerint a felperes a kosztkamat fizetésére kötelezettséget vállalt; az ilyen szerződési kikötés a birói gyakorlat értelmében nem egyéb, mint a pénzkövetelés értékében a valutaromlás folytán előállott veszteségnek az adósra az anyagi jogszabály által ki nem zárt áthárítása, nincs ezért megállható alapja a felperes azon felülvizsgálati támadásának sem, mely a kosztkamatnak a szerződésileg kiköthető kamat legmagasabb mértékén tul való érvényesíthetőségét vele, mint nem kereskedővel szemben kizárni kívánja. Valorizáció. 127. Az állandó birói gyakorlat értelmében a tőke valorizálása a felperest csak a korona értékcsökkenéseért, de nem egyúttal a tőke használatának elvonásáért is kárpótolja. (Kúria P. IV. 3803/1925. sz. a, 1926 május 18-án.) 128. A valorizáció szempontjából közömbös az, vájjon az alperes vevőt a vételár kifizetése körül vétkes mulasztás terhelte-e, mert a valorizációnak az alapja nem az adós vétkes késedelme, hanem a pénz értékének időközben beállott csökkenése. (Kúria P. VII. 7741/1925. sz. a. 1926 május 19-én.) Indokok: Mert az alperes adósnak volt kötelessége a fizetési eszközként kikötött lengyel márka beszerzéséről gondoskodni, ezekből folyóan tehát a lengyel márka értékében az esedékesség és a tényleges fizetés között bekövetkezett csökkenés az alperes terhére esik, mégha nem volt is hibás az alperes abban, hogy neki a fizetéshez szükséges lengyel márkákat az esedékességig megszereznie nem sikerült. A valorizálás mérvét illetően azonban a kir. Kúria a fenforgó esetben, a méltányosság elvét is szem előtt tartva, azt tartja igazságosnak, hogy a pénz értékének romlásával bekövetkezett hátrány ne hárittassék egyedül az alperesre, hanem az a felek közt egyenlő arányban megosztassék, mert nem merült fel a perben adat annak a megállapítására, hogy a felperesnek módjában állott volna az őt megillető összeget, ha azt esedékessége idején megkapta volna, teljes értékében átmenteni. Nyugdíj-valorizáció. 129. Mindenki kénytelen lévén igényeit a jelenlegi gazdasági viszonyoknak megfelelően mérsékelni, a magánalkalmazottaknak a békebelinél alacsonyabb illetményekkel kell megelégedniük. (Kúria P. II. 7589/1925. sz. a. 1926 május 18-án.) 130. A pénzromlás folyama és befejezése után tortént nyugdíjazásoknál nem lehet az alapfizetésekre visszamenni, hanem a bíróság feladata az összes körülmények vizsgálatával (összilletmény stb.) a nyugdíjigény mértékét megállapítani. .(Kúria P. II. 166/1926. sz. a. 1926 június 4-én.) Indokolás: I. A munkabér a szolgálati szerződést kötő felek szabad egyezkedésének tárgya; de olyan jogszabály nincs, mely a munkaadót arra kötelezné, hogy alkalmazottjának közös megegyezéssel megállapított munkabérét a pénzromlással arányosan emelje, vagy, hogy alkalmazottját más tisztviselőknek nyújtott fizetésemelésben részesítse; mert ez ellenkeznék a munkabérnek megegyezésen nyugvó jogi természetével és ennek birói uton való érvényesítése az egyik félre a másiknak akaratát kényszerítené. Az eddig kifejlődött birói gyakorlat a habom