Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 7. szám - A Vegyes Döntőbiróságok itélkezése háboruelőtti tőzsdei határidőügyletekben

120 KERESKEDELMI JOG 7. sz. a függőben volt tőzsdei határügyletek likvidálása a budapesti áru- és értéktőzsde 1914 július 31-iki 2695/914. sz. (265/914. sz.) hirdetménye alapján történt. Az összes függőben levő határidőügyleti angazsmánok ennélfogva a tőzsdei leszámolórend szerint likvidáltattak és pedig tekintet nélkül arra, hogy a szemköztes ügyleti fél belföldi honos, vagy barátságos külföldi, illetve ellenséges külföldi állam honosa volt. Francia és német ügyleti felek közötti határidőügyletekben több esetben megtörtént, hogy a békekötés után a francia kormány (a versaillesi szerződés 299 b) adta jogra hivatkozva) egyoldalú nyilatkozattal fentartani ki vánt háboruelőtti határidőügyleteket, — főképen a hamburgi tőzsde szokványai szerint kötött répacukorszállitási határidőügyletekkel, amelyek a francia ügyleti félre nézve előnyösek lettek volna. Másnemű áruk iránti, tőzsdei és nemzetközi határidőügyletek tekintetében is (pld. gabonaszállítási határidőügyletekben azután kaucsukban kötött határidőügyletekben stb.) is élt a francia kormány ezzel a joggal.* Az a kérdés merült fel tehát: revalidálódik-e az ilyen háboruelőtti határidőügylet az antantkormánynak az ügylet fentartása iránti nyilatkozata következtében és illetve: kötelezhető-e a legyőzött állambeli szerződő fél a szállításra azon jogi tény dacára is, hogy a háború kitörése után ezen határidőügyletek szabályszerű módon likvidáltattak? Ez a jogvita több perben különböző alakban merült fel. Az egyik ilyen irányú perben (Recueil II. köt. 919.) felperes, aki párisi cukoralkusz (courtier en sucre) 1914 április 27., május 20. és 25-iki kötlevelek alapján teljesítés iránt perelte a hamburgi céget a „Vereinigung der im Zuckerhandel beteiligten Firmen" tagját, azon alapon, hogy a francia kormány az ügyletet revalidálta. Alperes azzal védekezett, hogy a kérdéses ügyletek határidőügyletek voltak, amelyek a köt jegyekben foglalt záradék szerint a hamburgi tőzsde leszámolási rendje szerint és a már fentebb emiitett egyesület szabályzata értelmében („in Gemássheit des Regulativs der Waren-Liquidations-Casse und des Vereins der ara Zuckerhandel beteiligten Firmen' ) volt lebonyolítandó. A kötjegyekben azonban nem foglaltatott hivatkozás a tőzsdére. A Vdbsg nyilatkozat végett megkereste ugy a hamburgi tőzsde tanácsát, mint a hamburgi Kereskedelmi és Iparkamarát, utóbbit mint felügyeleti hatóságot. A megkeresett fórumok egybehangzó nyilatkozata szerint a kérdéses kötjegyekben foglalt ügyletek tipikus tőzsdei batáridőügyletek, mert a kérdéses kötjegyek * Lásd: „Recueil des décisions des tribunaux arbitraux mixlesi" (IV. köt. 377. old., illetve III. köt. 629. old. stb.). ezen határidőügyletek szokásos kötlevélformuláréi. A Vdbsgnak ennélfogva abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a tőzsdei határidőügyletekre is vonatkoztathatók e a békeszerződéseknek idevágó rendelkezései? . Vdbsg ezt a kérdést következetesen nemleges értelemben döntötte el.* Ez az álláspont a következő okfejtéssel van megindokolva: A békeszerződés a X. rész V. cim ut. függelék 4. §-ában a tőzsdei határidőügyletekre vonatkozólag különleges rendelkezést tartalmaz, amely rendelkezés a 299 a és b, p. (trianoni 234 a és b) általános jellegű rendelkezéseivel szemben „lex speciális" jellegével bir — tehát abrogáló erejű. A hivatkozott 4. §. szövege a következő: „Az elismert érték- és árutőzsdék által a háború alatt hozott azokat a szabályokat, amelyek valamely ellenséges magánfél részéről a háború előtt kötött tőzsdeügyletek lebonyolítását rendezik, nemkülönben az illető szabályok alkalmazása során tett intézkedéseket a magas szerződő felek, jóváhagyják az alábbi fentartásokkal: 1. ha ki volt kötve, hogy az ügyletre az illető tőzsde szabályait kell alkal mázni; 2. ha ezek a szabályok általánosan kötelezők voltak; 3. ha a lebonyolítás módja igazságos és észszerű volt . . ." A Vdbsg tehát abból a felfogásból indult ki, hogy abban az esetben, hogyha a szóbanforgó háboruelőtti ügyletek likvidálása megfelelt az ezen 4. §. rendelkezéseiben foglalt feltételeknek: ugy a foganatosított ügyleti likvidációt hatályosnak ismeri el és a francia kormány revalidáló nyilatkozatának a tőzsdei jellegű határidőügyletekre vonatkozóan nem tulajdonit jogi jelentőséget. Az egyik idevágó Ítéletben a Vdbsg szószerint a következőket mondja: «... la demande de maintien du gouvernement francais dóit etre considérée comme inopérante dans le cas actuelle, puisqu'il s'agit non d'un marché á livrer mais d'une position de bourse». Ennek az állásfoglalásnak a konzekvenciáit a Vdbsg az egyik ilyen perben igen meszszemenőleg is levonta. Megtörtént, hogy az egyik ilyen háboruelőtti ügyletben (Recueil III. köt. 629. old.) a francia ügyleti fél, látván ugyanis, ho<>v az árfolyamok nagyon lehanyatlottak, a háborús francia jogszabályok alapján még a háború folyamán (1915 október 28) a Cour d'appel-ből a szerződés megsemmisítését kérte és a francia bíróság a szerződés megsemmisítéséi itéletileg kimondta. A francia fél erre támaszkodva és támaszkodva arra, hogy a vers. szerz. 297 d, p. (trianoni 232 d) szerint a foganatosított kivé teles háborús intézkedések megtartják hatá* Azonos álláspont nyer kifejezési a Recueil: III. köt. 629. old., azután V. évf. 127. old. alatt közöli ügyekben.