Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 7. szám - A Vegyes Döntőbiróságok itélkezése háboruelőtti tőzsdei határidőügyletekben

7. sz. KERESKEDELMI JOG 119 zetnek, amelyet és amennyit a nagy bankok a kérdéses időben szokásos fedezetnek tekintettek. (Ez igen erősen változó volt.) Ha valamelyik vételhez nem volt ilyen megkivánt fedezet, akkor már maga az a vétel oly könynyelmiiségnek és hazárdságnak tekintendő, amely jogvédelemben nem részesíthető, mert a könnyelműség és könnyű pénzt szerezniakarás animusánál elég a vétel és itt nem is kutatandó az eladással való kapcsolatossága. Aki erős rizikóval akarja vagyonát gyarapítani, az jogvédelemben nem részesíthető akkor, amidőn a kérdéses időben éppen a vagyonok elaprólódásának idejét éltük. Cikkünk nem volna teljes, ha a feloldó végzések perjogi mikéntjére nem terjeszkednénk ki. A Kúria intenciója az, ami a megbízás létrejöttének körülményeit illeti, hogy ez valószínűleg a felek kihallgatásával tisztáztassék, ami ebben az esetben legtöbbször igen labilis lesz, mert mindkét fél rendesen homlokegyenest ellentétesen fog vallani és tiuiu bizonyítás rendszerint nem fog sikerre vezetni, mert ily esetben a legtöbbször nem u. n. közvetlen, hanem csak hallomásból értesült tanuk fognak szerepelni. A fél állal történő bizonyításnál természetesen mindenkor a bi zonyitó fél ellenfele bocsátandó ecküre és így megvan az eshetőség arra, hogy itt is a törvénytelen gyermekek tartásához hasonló jndicatura fog kifejlődni, amely judicaturának kifelé van egy nagy szociális és erkölcsi igazsága, de a legtöbb esetben még az azt alkalmazó biró is igazságtalannak fogja érezni, pedig a mérlegelési jognak igazán kis szerep fog jutni. Furcsa helyzet állhat elő azonban abban az esetben, ha a felperes nem valami bizományos, illetve akkor is, ha olyasvalakin köve telnek tőzsdén jegyzett értékpapírból felmerült követelést, akinek nem volt joga vételt és eladást eszközölni. Ebben az esetben megint el kell térni a Kúria álláspontjától és megint azt kell vizsgálni, hogy mi volt a lelek intenciója, nemcsak a megbízási szerződési tekintve, illetve a vételnek kapcsolódottságát az eladással. Mert bizony ily esetekben megbízási szerződésről szó sem lehet és mégis a/, esetek nagyrésze ilyen és éppen ezek az esetek azok, amikor az utolsó tőkék lettek feltéve a tőzsdejáték bizonytalan hajójára. Bármilyen sajnálatos azonban a legtöbb esetben e kérdésben hozandó — játékot megállapító, tehát a kifogásnak helytadó — ítélet, mégis azt hiszem a jogfejlődés szempontjából kívánatos az, hogy a visszakanyarodás történjen a szigorú jog felé és ily esetben dacára a biró előtt lebegő helyesen szörnyű víziónak, mégis meg kell állapítani a turpis causát s annak értelmében kell határozni. Ha valaki már, hogy ugy mondjam, a kezdetnél nem a legális formák között akarja pénzét nem kamatoztatni, de konzerválni is, annak viselni kell azt a konzekvenciát, amely suppositiónként vele jár az ilyen kamatozásnál. És ha valaki egy jó barátjában megbízva, annak jólértesültsége miatt adta neki a pénzét, az okolja pénze elvesztéseért necsak az emberekben való nagy bizodalmát, de mindenesetre azt a csekély hajlamát is, amely ilyen délibábok felé elvitte. Összefoglalva a mondottakat, habár egy feloldó végzés nem alkalmas arra, hogy abból végleges konzekvenciákat leszűrjünk, mégis olyannak tekintendő, amely homályosan, ködfátyolon keresztül, csak körvonalakban, de megmutatja a jövendőt. Azt konstatálhatjuk, hogy ez a jövendő a mai jognál biztosabb, szilárdabb alapokon fekszik, több benne a jus strictum akarás, mint a jus aequum érzelgőssége. A Vegyes Döntőbíróságok ítélkezése háboruelőtti tőzsdei határidőügyletekben. Irta : Dr. Kráhl Yilmos ügyvéd. A békeszerződések — tudvalevőleg — azt az általános szabályt statuálták a háborúelőtti magánjogi szerződések tekintetében, hogy azok felbontottaknak tekintendők azon időponttól fogva, amikor az ügyleti felek államai között az ellenséges viszony bekövetkezett. (Trianoni szerződés 234. cikk a, p; konform versaillesi szerződés 229 a). Ez a rendelkezés az angol jogból vétetett át; az angol jog szerint ugyanis valamely idegen állam honosával kötött ügylet hatálytalanná válik akkor és azon időponttól fogva, ha és amikor az ügyleti felek államai között ellenséges viszony következett be. A békeszerződések koncepciója szerint azonban az ekkép hatálytalanná vált ügylet az érdekelt antantállam kormányának egvoldalu nyilatkozata által revalidálható (trianoni szerz. 234 b; versaillesi 299 b). Az érdekelt antantállamok tényleg gyakran éltek a saját honosaik ügyletei érdekében ilyen revalidációs nyilatkozati joggal, ugy egyes ügyletfajokra nézve, mint egyes konkrét ügyletek eseteiben is. A vegyes döntőbíróságok gyakorlatában több eset kapcsán felmerült az a vitakérdés, hogy alkalmazható-e ez a jogszabály a háboruelőtti tőzsdei lmtáridőügyletekre nézve is? Az idevágókig kifejlődött döntőbirósági joggyakorlat ismertetése nálunk is érdeklődésre tarthat számot, mert analóg ügyek — minden valószínűség szerint — magyar vonatkozásban is vannak és mert továbbá ezekben az ügyekben — meglepő módon — a vegyes döntőbíróság következetesen a francia kormány felfogása ellen foglalt állást. Röviddel a háború kitörése után a német birodalmi kormány elrendelte a függőben levő tőzsdei határidőügyletek likvidálását. Nálunk