Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 7. szám - A különbözeti ügylet a Kuria gyakorlatában

118 KERESKEDELMI JOG 7. sz. Sorra véve most már ezeket a fent fel­sorolt tényezőket, amelyek arra szolgálnak, hogy a játékkifogást erőtlenné tegyék, tehát csak mint kifogások jöhetnek számba a szüp­ponálandó játékkal szemhen és céljuk az, liogy a játékot elerőtlenitsék, illetve leront­sák, akkor a következő eredményekre ju­tunk: Az elővételi jog gyakorlása minden esetben egy oly ismérv, amely magában fog­lalja az animus possedendit és öccupandit, mert hogy ugy mondjam, ez egy békebeli, pontosabban praekapilalisla felfogást rejt magában, mert régente ez volt a részvény megszerzésének indító oka és az osztalékhoz való jog volt a fővonzóerő a részvényesre. Ez volt az, ami a konjunktúra idején megszűnt, mert abban az időben a részvényt nem ön­magáért, hanem vagy a spekuláció kedvéért, vagy vagyonkonzerválás céljából szerezték meg. Az osztalék abban az időben mindig egy nevetséges összeg volt, szemben azzal a nagy előnnyel, amit a részvények emelkedési ereje nyújtott. Ha valaki tehát mégis a fenti ani­mus! mutatta, azáltal, hogy az elővételi jo gokat gyakorolta és így magát a részvényjogi elgondolás keretein belül akarta a korona romlással szemben biztosítani, akkor a játék suppositiója inog. Különösen inog akkor, ha a gestió arra mutat, hogy sok kötés törtéi i éppen abból a célból, hogy az elővételi jogok gyakoroltassanak. (Ez egy időben igen elő­nyös üzlet volt.) Az elővételi jog gyakorlását tehát a játékkal szemben lerontónak kell te­kinteni és ennek fennforgása a játékot ki­zárja, míg egy másik meggondolás alapján is. t. i. az elővételi jogot mint csak effective megvett papíroknál lehet gyakorolni, tehát olyan papíroknál, amelyeknél az átvétel, ha a fél részéről nem is, de a megbízott részéről mindenesetre megtörtént. Ami a b) pontot illeti, tehát a vételnek és eladásnak időbeni „Spannungját", ez már be­levág abba a gondolatkörbe, hogy nem elég kutatni a megbízást, hanem kutatni kell ezen felül dacára, hogy a Kúria szerint ez nem is mérv, az egész üzleti összeköttetés mikéntjét, mert ezt a Spannungot csak az üzleti össze­köttetés egész matériájából, főleg pedig az ér tékpapir, illetve pénzállománynak mi módoni kezeléséből lehet megállapítani. Egy állandó, nyugodt üzleti összeköttetés, amely uzanee­szerü kereteket és főleg uzanceszerü fedezetet mutat fel, ahol megállapítható, hogy a papí­rok hosszabb ideig voltak a megbízó birtoká­ban (habár csak papíron!), ahol tehát a vétel ilyenformán nem volt kapcsolatos az eladás­sal, ahol nem fordul elő az u. n. egykasszán­belüli üzlet, itt játékkifogást emelni nem le­het. Természetes, hogy sok függ itt még attól is, hogy a vétel és eladás idejében milyen volt a korona állása. Történt-e koronaromlás, mert ha igen, akkor az a nyereség csak egy látszó­lagos nyereség, ami eléretik, nem tőzsdei nye­reség, hanem vagyonkonzerválási koefficiens és nem számithat a játéknyereség keretébe, hanem csak átértékelésnek tekintendő. De mi van akkor, ha az üzleti összekötte­tés mégis a papíroknak egy állandó cserebe­rélését tünteti fel? Ez a kérdés az, amire a Kúria feloldó végzése nem ad világos felele­tet! Ilyenkor a vétel és az eladás közt a kap­csolat meg szokott lenni és mégis rá lehet-e húzni erre az esetre a játék elnevezést, ha kü­lönhen egyél) ismérvek nem forognak fenn? Nagyon nehezen és csak nagyon erőltetetten. Helyesebb volna, ha itt a kapcsolat dacára a játékkifogás még sem lenne megállapítva, te­kintettel a fedezel szabályszerűségére és az egész üzletnek megalapozottságára. A b) ponttal szorosan összefügg a c) pont: a papírok effectiv átvétele. Mindenek­előtt leszögezendő, hogy a szokásos kereske­delmi levelezési kifejezések „letétje számára'' „letétjébe helyeztük", nem jelentenek sem­mit, nem bizonyítanak semmit. A letétel, il­letve, ami fontos a jelen esetben, átvételt min­den egyes esetben másképpen kell bizonyí­tani, ami talán igen nehéz lesz és megint csak arra vezet, hogy az üzleti összeköttetést kell átnézni. Itt megint felmerül az a kérdés, amit éppen ez a pont dönt meg, hogy t. i. mi van akkor, ha az egy kasszánbelüliség megálla­pítható. Átvétel tehát világosan nem történ­het. És ily esetben bármilyen más, a játékot lerontó bizonyítékok fennforognak is, ennek dacára a c) pont alapján ebben az esetben mindig meg kell állapítani a játékot. Itt még az üzleti összeköttetés realitása és a fedezet­nek teljessége, sőt többszörössége sem hasz­nál, mert az animus ebben az esetben nem a megszerzés volt és a vétellel világosan kap­csolatos volt az erkölcsi szándék. Ami az eladásokat illeti, itt különösen az u. n. kontremin positióval kell foglalkozni, ami azt jelenti, hogy olyan papírokat is el­adni, amely nincsen a megbizó birtokában. Itt az animus minden eíTectivitástól távol van és világosan látszik, hogy csak a két ha­tárnap közötti különbözetre irányul az egész üzleti tevékenység. Természetes, hogy sem­miféle jogvédelemben nem részesíthető az. aki bármikor az üzleti összeköttetés folya­mán kontremin positiót mutat fel. Ilyenkor a játék mindig megállapítandó éppúgy, mint az eevkasszánbelüli vétel- és eladásnál és az egyéb, az üzleti összeköttetés folyamán eset­leg felmerülő, a játékot lerontó ismérvek figyelembe nem vehetők. Utolsónak marad a fedezet kérdése, amelynél igen szigorúan kell eljárni és a fe­dezet csak annyiban jöhet tekintetbe mint já­tékot lerontó tényező, hogy ha igazoltatik, hogy az egész üzleti összeköttetés folyamán a fedezet mindenkor megfelelt annak a fede-

Next

/
Oldalképek
Tartalom