Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 7. szám - A különbözeti ügylet a Kuria gyakorlatában

116 KERESKEDELMI JOG 7. sz. a maximális arányszám az 1. §. rendelkezéséhez képest 116%. IV. A törvény az arányszám megállapítása körül szükségesnek tartotta bizonyos esetekre a bíróság jogvédelmének biztosítását, erre a jogvédelemre azonban a rendes bíróság előtti eljárást nem tartotta megfelelőnek, egyfelől, mert hosszadalmas volna, másfelől, mert az igényjogosultak egyénenkinti kereseti joga esetében megvolna a lehetősége, hogy a bíróság ugyanannak a társaságnak különböző alkalmazottjával szemben különböző arányszámokat alkalmazzon és ezzel az arányszámnak minden előnye kútba esnék, végül, mert bizonyos üzleti titkok megóvását közhiteli szempontból fokozott mértékben biztosítani ki vánta. Ezeknek a céloknak az elérésére van hivatva a Kúrián alakuló külön bíróság, amelyről a jogi irodalomban is sok szó esett. A törvény a zártboritékos szakértői véleményt nem küszöbölte ugyan ki, de a külön bíróság mérlegelési szabadságát fokozta és a határozat indokolását is kötelezővé tette. A védelemre szoruló titkok megóvásáról büntető rendelkezés gondoskodik, amely a tiltott közlés büntető szankcióját (1912:LIV. t.-c. 96. §.) a külön bíróság határozatának indokaira is kiterjeszti, sőt a döntvénytári közlést is megtiltja. Hogy a szakértő zavartalanul hozzájuthasson minden adathoz és viszont ő se árulhassa el büntetlenül a tudomására jutott titkos adatokat, arról a törvény ugy gondoskodik, hogy a szakértőt közhivatalnoknak és hatóság közegének nyilvánítja. (22. §.) A különös bíróság mellett tehát egészen különös szakértő fog működni. A külön bíróság hatásköre egyedül az arányszámra terjed ki, a nyugdíjjal kapcsolatos egyéb kérdések tehát továbbra is az eddig hatáskörrel bírt bírósághoz fognak tartozni. A marasztalást tartalmazó Ítéletnek természetesen számolnia kell azzal, hogy az arányszám, amint fentebb már igyekeztem bemutatni, igen könnyen megváltozhat. Ha az ítélet rendelkező része erre nem számítva mondja ki a marasztalás összegét, később alig lehet máskép gondoskodni a változott arányszám alkalmazásáról, mint a Pp. 413. §-a alapján. Nem mellőzhetem el végül annak a megemlítését, hogy a törvény — egy plenáris módosítás folytán — minden korábban meghozott jogerős Ítéletet — ha átértékelési tartalmaz és a pénzromlás bevégződése után keletkezett — érintetlenül hagy. Ez a rendelkezés nemcsak közjogi szempontból fontos, mint az 1877:VIII. t.-c.-re vonatkozó bizottsági jelentésben leszögezett elv kifejezett megerősítése, hanem a legtöbb reménységet nyújtja arra, hogy a törvényben szabályozott kérdésben nyugalom következik, hiszen azok a nyugdijasok, akik a legsúlyosabb helyzetben voltak az utolsó két év alatt nyilván pereltek, azokkal szemben pedig, akik nem pereltek, remélhető, hogy a törvény méltányos rendezése után sem fog sok esetben bíróság elé kerülni a dolog. Sok pert talál természetesen a törvény életbelépése folyamatban is, ezekre az arányszámos esetekbén felfüggesztést rendel a törvény. Ha az arányszám közzététele után egyes ilyen esetekben nem is sikerül a békés rendezés, legalább egyszerűbb lesz a végső megoldás és nem kell a pert elölről kezdeni. V. A törvény az ismertetetteken felül még sok olyan rendelkezést tartalmaz, amely a jogász érdeklődésére nagyon is számot tarthat. Ilyenek a fúzióra, a felszámolásra, a külföldi igényjogosultakra, az ausztriai társaságokra és a nyugdijvalorizációs egyességekre vonatkozó rendelkezések. Ezek azonban nagyrészt az ismertetett alaptételek következményei, vagy egészen egyszerű, magyarázatokra kevésbé szoruló részletrendelkezések, amelyekre ezúttal nem térhetek ki. A különbözeti ügylet a Kúria gyakorlatában. Irta : Dr. Wolf Ernő budapesti ügyvéd. Legfelsőbb bíróságunk ujabban három ízben foglalkozott a tőzsdei játék kifogásával, s csodálatosképpen a három határozat indokolása (mind a három a hetedik tanácsmunkája) szórói-szóra egyezik; — ismerve a Magyar kir. Kúria indokolási gazdagságát, bizonyos az, hogy ez a stiláris egyezés mélyebb összefüggést akar jelenteni és ebből a tényből a három határozat (P. VII. 3904., 4927. és 6309., valamennyien 1925-ből) elvi jelentőségére lehet következtetni. A tőzsdei ügyletekből keletkezett nagyszámú per teljesen megszűnt a felek gazdasági desinteressementje következtében és ez az oka annak is, hogy a határozatok nem keltettek nagyobb visszhangot, pedig 1923. évben legalább annyi ilyenfajta per folyt és ilyen fajta kérdés volt a levegőben, mint valorizációs per. A krónikások megállapítanák, hogy e perekben az alsó bíróságok gyakorlata a békebelinél liberálisabb volt, minthogy e krónikások a szigorú és etikus jogtól való eltévelyedést igyekeznek a liberalizmus szólamával szépíteni. Valóban az volt a helyzet, hogy a játékkifogás kezdett egy diluviumszerü védekezés lenni, amelyet a legtöbb biró már meg sem hallgatott és igy sajnos, a legvadabb tőzsdei spekulációk nyertek szankcionálást a bíróságok ítélkezései által. A magyar kir. Kúria tehát itt egy igen helyes visszakanyarodást létesített, amely szerint újra fontos lett a megbízási szerződés tartalma, a felek intenciója, tehát egy sub-