Kereskedelmi jog, 1926 (23. évfolyam, 1-11. szám)

1926 / 7. szám - A nyugdijvalorizációs törvényről

7. sz. KERESKEDELMI JOG 146 ^ meghaladja és ily módon a 65 százalékot ölni, ez a 65 százalékos vagy magasabb arányszám is végleges lesz, éppen ugy, mint az előbb már emiitett esetben a legalább 50 százalékos önkéntes arányszám. Ha a társaságnak az 1930. (vagy az 1930/31.) évi mérleg közzétételének napján nincs végleges arányszáma, az 1925. (vagy 1925/26.) évi mérlegének és a következő üzletévekről készített mérlegeknek egybevetése alapján a hű arányszám emelése a társaságra kötelezővé válik, amennyiben a mérlegek vagyonszaporulatról számolnak be. vagy arról., hogy az 1925. évi alaptőkéhez viszonyítva a későbbi években nagyobb nyereség mutatkozott. A kötelező emelés vagy a vagyonnövekedés arányában vagy azzal a számmal kell. hogy történjék, amely azt fejezi ki, hogy az 1925. évi alaptőke jövedelmezősége milyen százalékkal emelkedett, aszerint, hogy a két alternatíva közül melyik ad a nyugdijasokra kedvezőbb eredményt. (9. §. 2. bek.) A törvénynek ezt a példa nélkül nehezen érthető rendelkezését kénytelen vagyok közelebbről megvilágítani. • " Ha az 1925. évi alaptőke 600.000 P s ugyanekkor a nyereség 66.000 P. a következő öt év nyereségének átlaga pedig 78.000 P, akkor a nvereségátlag-növekedés minthogy a 66.000 P az alaptőkének 11 százaléka, "a 78.000 P pedig 13 százaléka : 2, ha ezzel szemben az 1925. évi saját vagyon 1.000.000 P. az 1930. évi pedig 1.200.000 P, a vagyonnövekedés 20 százalék. Ehhez képest a 40 százalékos arányszámot a nyereségnövekedés alapján 2-vel, vagyis 42 százalékra, a vagyonnövekedés alapján a 40 százalék 20 százalékával, vagyis 8-eal. teháf 48 százalékra volna köteles a társaság emelni. Minthogy a vagyonnövekedés alapján az emelés eredménye a nyugdijasokra kedvezőbb, lehal a társaság a vagyonemelkedés szerint lesz köteles az arányszámot emelni. Az emelt arányszám lesz a vagyon alapján, vagy ;i nyereség alapján kötelezően felemeli arányszám. Erről az arányszámról még keltőt kell megjegyezni. Egyfelől azl, hogy a kötelező felemelés mindig csak a hü arányszámra vonatkozik és ezért, ha az önkéntes arányszám meghaladja a kötelezően felemelt hü arányszámot, az arányszámban nem áll be változás és az önkénles arányszám véglegessé válik. Másfelől pedig azt kell megjegyezni, hogy a kötelező emelés mértékét mindig csak a mérlegekben kimutatott adatok határozzák meg és nincs helye a mérlegszerű emeléssel szem ben más mértéket birói nton érvényesíteni. Kötelező felemelésnek a már emiitett 50 százalékos önkénles és 65 százalékos utólagos önkéntes arányszám esetén felül akkor sincs helye, ha a hű. az önkéntes, vagy az önkéntesen felemelt arányszám legalább 75 százalék. Ha az arányszám bármiiven okból eléri a 75%-oj véglegessé válik. A társaság csak akkor van kötelezve 75%-nál magasabb arány számol alkalmazni, ha a hű aránysáma magasabb, de 116%-nál magasabb arányszámot akkor sem. ha a lüí arányszáma ennél is magasabb. A 75%-ps arányszám a legmagasabb felemelt arányszám, a 116%-os a maximális arányszám. A kötelező felemelés mellett még kél változási lehetősége van az arányszámnak 1931-ben. Egyfedől ekkor lehet a minimum alá mérsékelt arányszámot az erre híva toll bíróság elé terjesztett kérelemmel felemeltelni (revideált mérsékelt arányszám, 10. §. 1. bek.), másfelől ugyanott az arányszám mérsékléséi kérni azon az alapon, hogy a társaság hely zete romlott (utólagosan mérsékelt arányszám, 10. §. 2. bek.) III. Az arányszám, amivel a törvény oly sokat foglalkozik, az arányszám szerinti átértékelésnek csak egyik tényezője. A másik tényező az átértékelésre váró járandóság. Erről, a törvény kevesebbet beszél, de a gyakorlatban előreláthatólag ez a kevés rendelkezés fogja a legtöbb jogvitát előidézni. A törvény ugyanis, minthogy az arányszám a békebeli állapotokat veszi alapul, az átértékelendő járandóságok összegét is visszaszámítja a/ 1914. évi állapotra és azt teszi a vezérlő szempontul, hogy mi lett volna az alkalmazott beszámítható javadalmazása a békében, ha ugyanannyi szolgálati idő után ugyanolyan állásból és munkakörből ment volna nyugdíjba, de figyelembevenni rendeli a nyugdíjszabályzatok utólagos módosulásait is. A legegyszerűbb még a helyzet azoknál, akik már 1914-ben nyugdijasok voltak, valamint azoknál, akiknek a nyugdijszabályzaton kívüli külön szerződésük van, mert előbbieknél az 1914. évi nyugdijösszeg utóbbiaknál a szerződésben megállapított összeg, vagy annak aranyéitéke szolgálhat alapul. A többieknél más megoldást, mint ami a törvényben van, nem lehetett találni, mért a mai tényleg tizeiéit nyugdijak alapulvétele óriási összegeket lenne ki. hiszen ezek az összegek a legtöbb társaságnál bizonyos valorizáció eredményei és ha ez a valorizáció csak ötszázalékos volna, a 30 százalékos arányszám alkalmazása már 150 százalékot eredményezne, viszont ugyan ilyen esetben a mai nyugdijaknak aranyértékre átszámítása azt eredményezné, hogy a 30 százalékos arányszám voltaképpen csak 1.5 százaléknak felelne meg. A törvény szeriül tehát az arányszám száriul átértékelt járandóság olyan százaléka az 1914. évi állapoloknak megfelelő járandóságnak, amilyen százalék az arányszám. Az. így ki számiloll összeg pengőben jár. A pengő és a korona aránya magyarázza meg, hogy a teljes átértékeléshez nem 100%-os arányszám kell. mert ez 100 békekorona helyett csak 100 pengőt, vagyis 80 aranykoronát juttatna a nyugdíjasnak, hanem 116%-os. Ezért van az, hogy