Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 6. szám - Néhány szó a jelzálogjogról szóló törvényjavaslatról

6. sz. KERESKEDELMI JOG 87 Indokok: A felperes kétségbe nem vont előadása szerint az alperes öt 18 évi szolgálat után 1917. évi január 1-től kezdődőleg előleges negyedévi részletekben fizetendő évi 734 korona 52 fillér nyugdijjal végellátásban részesítette; ezt a nyugdijat 1921. évtől kezdődően évi 1102 koronára felemelte s a felperes ezt a nyugdijat 1922 október l-ig felvette. A felperesnek a fellebbezési eljárásban előterjesztett és felülvizsgálati kérelmében fentartott kereseti kérelme első sorban a felemelt évi 1102 koronás nyugdijának valorizált'megítélésére irányul. Az alperes a felülvizsgálati tárgyaláson a felperes ezen kereseti követelését részben elismerte, beleegyezett abba, hogy a felperes részére felemelt nyugdijképen az eredeti 734 K 50 f nyugdijának 20%-a aranykoronákban megítéltessék. (146 K 90 f.) A jogalapjára nézve ezek szerint nem vitás szolgáltatásnak mértékét a m. kir. Kúria a Pp. 271. §-ában biztosított jogkörében arra való figyelemmel, hogy a mai súlyos gazdasági helyzet terheit mindkét félnek kell viselnie, akként határozta meg, hogy az az alperes vagyoni helyzetének veszélyeztetése nélkül a méltányosság követelményeinek megfeleljen. Mivel azonban a felperes nyugdijának felemelésére irányuló keresetét a nyugdijának az alperes által 1921 január 1-től önként történt felemelése után huzamosabb idő elteltével 1922 december 9-én indította meg s ezért a jogának érvényesítése körüli ezen késedelmével a pénz belső értékének csökkenéséből eredő hátrányt viselni köteles s a kereset beadása előtti időre nyugdijfelemelést jogosan nem követelhet; a m. kir. Kúria az alperest a kereset beadását követő évnegyed első napjától, 1923. január 1-től kezdődőleg évi 240 aranykoronában megállapított nyugdíj fizetésében marasztalta. 83. A készpénz-kölcsönügyletnél a kölcsön keletkezése és lejárta közti időben a visszatérítendő pénznem értékében időközben beállott elértéktelenedéssel járó kockázatot rendszerint a hitelező viseli. (Kúria P. IV. 4619/1924. sz. a. 1925 ápr. 15-én.) hidokok: A készpénz-kölcsönügyeletre vonatkozó magánjogi szabályok, de a nemzetközi magánjogi elvek értelmében is, a kölcsön keletkezése és lejárta közötti időben a visszatérítendő pénznem értékében beállott változásokkal, jelesül pedig az időközi elértéktelenedéssel járó kockázatot azonban rendszerint a hitelező viseli, hacsak azt szerződéses kikötéssel adósára át nem hárította. Úgyde a felperes, akinek már az ügylet kötése idején, vagyis'az 1922. év június havában, a magyar korona értékének fokozódó esése ismerete mellett érdekében és módjában állott volna magát a kérdéses veszély ellen biztosítania, a pénz időközi elértéktelenedésével bekövetkezhető kockázatot az, alperesre át nem hárította, miért is keresete alaptalan. Nyugdij-valorizáció. 884. Az átértékelés mérvét a bíróság a Pp. 271. §-a értelmében minden körülmény figyelembe vételével legjobb belátása szerint állapithatja meg. — Vidéki takarékpénztári főkönyvelő 1914. évi 2200 korona nyugdija havi 100 aranykoronában valorizáltatott. (Kúria P. II. 6556/1924. sz. a. 1925 ápr. 28-án.) Indokok: A meg nem támadott irányadó tényállás szerint felperes 20 éven keresztül tisztviselője volt az alperessel egyesült Vasmegyei Takarékpénztár r.-t.-nak; 1914 április 1-én nyugdíjaztatván, évi nyugdija 2200 K-ban állapitatott meg. Ezt a nyugdijat alperes 1923 szeptember l-ig fizette, amikor felperes a nyugdíj mennyisége körül felmerült vitából kifolyólag a nyugdíj felvételét megtagadta. Eszerint az alperes nyugdíjfizetési kötelezettsége nem vitás. A felperes részére megállapított havi 183 K 33 f nyugdíj azonban ama rendeltetésének, hogy ha a nyugdíjazott megélhetéséhez elegendő alapot nem is nyújt, azt legalább részben fedezze, a pénzértéknek időközben bekövetkezett nagymérvű csökkenése következménye meg nem felel, tehát azt a célt, amelyet a felek az arra vontkozó szerződés kötésénél el akartak érni, nem szolgálja. Ennélfogva azon jogszabály alapján, hogy a szerződés az élet józan felfogásának és a méltányosságnak megfelelően teljesítendő — felperes nyugdijának felemelését — helyesebben annak a pénzérték csökkenésére tekintettel megfelelő átértékelését jogosan követelheti. Alperesnek tehát az a panasza, hogy a nyugdíj az erre vonatkozó törvényes intézkedés hiányában feljebb nem emelhető, átértékelésnek pedig, miután őt a fizetésben vétkes késedelem nem terheli, nincs helye, alaptalan. Alapos ellenben alperesnek az a panasza, hogy az átértékelés a kereset beadása előtt esedékessé vált nyugdíjra jogszabálysértéssel terjesztett ki, mert a nyugdíjra jogosított az igényének érvényesítésében tanúsított késedelmével a pénz romlásából folyó károsodás mérvének növekedéséhez maga is hozzájárult, az előbb lefolyt időre járó nyugdij átértékelését nem követelheti, annál kevésbé, mert annak a lefolyt hosszabb időre való megállapítása a fizetésre kötelezettre súlyos terhet hántana. Az átértékelésnek tehát a fennforgó esetben, miután felperes igényének érvényesítésében akadályozva nem volt, csak a kereset beadásától van helye. Az átértékelés mérvét, vagyis a fennforgó esetben a nyugdij összegét — miután alapjára nézve nem vitás követelésről van szó — a bíróság a Pp. 271 §-a értelmében minden körülmény figyelembevételével a legjobb belátása szerint állapithatja meg. Ennek megállapításánál figyelembe veendő ugy a jogosítottnak, mint a kötelezettnek vagyoni helyzete és az a körülmény, hogy az utóbbi időben köztudomás szerint senkinek sem sikerült vagyonát és jövedelmét, a pénz romlásával előállott veszteség alól teljesen megóvni és hogy az ebből eredő kárt mind a két fél viselni tartozik. Ezek figyelembe vételével a m. kir. Kúria a felperes nyugdijat a kerese t beadásától kezdve havi 100 aranykoronában állapította meg. Valuta. 85. Kétoldalú turpis causa esetén a bíróság belátásától függ, hogy adott esetben mily visszatérítésre tarthat igényt valamelyik fél. — A jelen gazdasági helyzetben a hitelező a részfizetést is köteles elfogadni s a részére kiutalt leiétet is köteles felvenni. (Kúria P. IV. 4740/1924. sz. a. 1925 ápr. 16-án.) Indokok: A felperesnek a visszajáró előlegnek nem valóságos cseh koronában történt megítélése miatt emelt panasza nem áll jogos alapon. A kereseti ügylet az irányadó tényállás szerint ugyanis magyar területen lévő áru tekintetében létesült, ott is volt a magyar koronában megállapított vételár