Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 6. szám - Néhány szó a jelzálogjogról szóló törvényjavaslatról

86 KERESKEDELMI JOG 6. sz. donaként ismertessék el, a fellebbezési bíróság ennek a kereseti igénynek elutasításával anyagi jogszabályt nem sértett. Annak, hogy az átutalás az alperes hibáján kivül lebonyolítható nem volt, jogszerű folyománya csak az eredeti állapot visszaállítása lehet, vagyis az, hogy az alperes visszatérítse felperesnek azt az összeget, amelyet attól a megbízás adásakor átvett és pedig abban az értékben, amellyel a befizetett összeg abban az időpontban bírt, amikor az alperes visszatérítési kötelezettsége beállott. Ebből a szempontból azonban tisztázandó az a kérdés, mikor szerzett az alperes tudomást arról, hogy a kérdéses 200 dollárnak a felperes megbízásához képest leendő átutalása nem foganatosítható? Tisztázandó továbbá az is, hogy alperes a neki a volt Osztrák-Magyar Bank által egyezségileg juttatott 150 dollárt a felperesnek mikor ajádlotta fel, hogy a felajánlás idejében mi volt a 150 dollárnak árfolyamértéke magyar koronában s mi volt ugyanebben az időben az 1598 magyar korona értéke a zürichi jegyzés alapján viszonyítva az akkor jegyzett értékéhez, amikor alperes előtt az átutalás kivihetetlensége kétségtelenné vált. Kezesség. 79. A kezességi kötelezettségnek subsidiarius kötelmi jellegéből következő általános jogszabály, hogy: a kezességi nyilatkozat — amennyiben az nem minden kétséget kizáró határozottsággal történt — az abban foglalt kezességi kötelem értelmezésénél nem kiterjesztőleg, hanem ellenkezőleg megszórt íólag magyarázandó. (Kúria P. VII. 6094/1924. sz. a. 1925 ápr. 24-én.) Indokok: A fenforgó peres esetben Il-od- és Ill-adrendü alperesek az A. a. köílevélre vezetett nem vitás tartalmú nyilatkozatukban az iránt vál laltak kezességet, hogy a kötlevélbeli adásvételi jogügyletet az I-ső rendű alperes, mint eladó a felperes, mint vevővel szemben a kötlevélnek megfelelően teljesíteni vagyis a kötlevélben kötelezett famennyiséget annak idején a felperesnek átadni fogja. A fellebbezési bíróságnak e részben jogerőre emelkedett döntésével végérvényes megállapítást nyert, hogy a perbeli kötlevél szerinti adásvételi jogügylet törvényes jogszabályba ütköző volta miatt egyfelől érvénytelen, másfelől pedig az hatósági intézkedés következtében az I-sőrendü alperes, mint eladó által nem volt teljesíthető, .ezzel pedig a Il-od és Ill-adrendü alperesek által az I-sőrendü alperesnek kötlevél szerinti teljesítéséért, de nem másért is vállalt kezességi kötelezettsége kétségtelenül tárgytalanná vált. A kötlevélbeli adásvételi ügylet érvénytelensége miatti nemtelj esithetőségének az ilyen esetekben szükségképen helyreállítandó előbbeni állapot szerinti következménye már most az, hogy a vevő I-sőrendü alperes az általa előre felvett vételárelőleget visszafizetni tartozik éppen annál fogva, mert a tervbe vett adásvételi ügylet teljesedésbe nem mehetett; ezért a visszafizetési kötelezettségért azonban a Il-od és Ill-adrendü alperesek — kezesi nyilatkozatuk tartalma értelmében — már nem vállaltak kezességet ós a felperes maga sem vitatja azt, hogy a Il-od- és Ill-adrendü alperesek ezért a fentemiitett visszafizetésért is kifejezetten kezességet vállaltak volna. Valorizáció. 80. A késedelmes adósra a pénzromlás teljes hátrányát csak akkor lehet róni, ha a hitelező követelésének érvényesítésével indokolatlanul hosszú ideig nem késik, mert ez utóbbi esetben a pénzromlásnak saját mulasztásával előidézett hátrányait a keresetindításig a hitelező maga köteles viselni. (Kúria P. II. 5157/1924. sz. a. 1925 márc. 3-án.) Indokok: Felperes pedig, noha követelési joga már 1918. évi január 31-én megnyílt, keresetét indokolatlan késedelemmel csak három év múlva, 1921. évi március hó 11-én indította meg, noha az, hogy a C) ésD) a. levelekben az ügy rendezése 1918 május 18-án és július 24-én kilátásba helyeztetett, ezen kilátásbahelyezések utáni háromévi késedelmet nem indokolja. Ekként megfeleL az anyagi jognak, hogy a valorizálás csak a kereset beadásától ítéltetett meg, a per főtárgyára nézve tehát mindkét fél felülvizsgálati kérelmét el kellett utasítani. 81. Kegydij valorizálva Ítéltetett meg. (Kúria P. II. 3552/1924. sz. a. 1925 márc. 4-én.) Indokok: Tényállásként van azonban a fellebbezési bíróság ítéletében megállapítva, hogy B. Zs. 1892-ben kijelentette, hogy 100.000 forint alapítványt tesz, amelynek kamataiból a vállalat alkalmazottai, valamint azok özvegyei és árvái segélyben fognak részesülni; az alapítványt nem fizette ugyan be, arról végrendeletében sem gondoskodott, hanem egy bizottság az arra érdemesek között a vállalat jövedelméből az alapítvány kamatainak megfelelő összeget segélyképen osztott ki. Nem vitás tényállás továbbá, hogy felperes, aki 1887-től mint hírlapíró volt az alperes vállalatánál alkalmazva, az 1912. évtől kezdve, bár látóképésségének csökkenése miatt szolgálatot nem teljesíthetett, rendes fizetését megkapta, 1818 óta pedig havonkint 500 K kegydijat kapott, amely a hírlapírói nyugdíj kiegészítésére szolgált, A kegydij keletkezésére nem azonos jogi természetű ugyan a nyugdíjjal, mert a nyugdíj a magánalkalmazottaknál a többi szolgálati járandóságokhoz hasonlóan rendszerint szerződésen vagy az ennek kiegészítő részét képező nyugdijszabályzaton alapszik, mig a kegydij önkéntesen vállalt szolgáltatás; rendszerint nyugdíjigény hiányában, de a teljesített szolgálatokra tekintettel, minthogy azonban mind a kettő ugyanazt a cél szolgálja, amennyiben ugy a nyugdíj, mint a kegydij a megélhetés biztosítását célozza, minthogy továbbá az alperesi vállalat az emiitett kegydijat a felperes részére hosszabb időn keresztül kiszolgáltatta és nem vonta kétségbe azt, hogy arra a felperes élete fogytáig számithat, minthogy végül az alperes által fizetett havi 500 K a pénz értékének időközben bekövetkezett nagymérvű csökkenése miatt azt a célt, amelyre adatott, be nem tölti; nem sértett a fellebbezési bíróság anyagi jogszabályt, amikor a peresfelek vagyoni viszonyainak és a méltányosságnak figyelembe vételével a felperes részére az alperes által eddig rendszeresen fizetett kegydijat az Ítéletében kitett öszszegre felemelte és alperest abban marasztalta. 82. A valorizáció mértékénél figyelembe kell venni, hogy az adós vagyoni viszonyainak veszélyeztetése nélkül a méltányosságnak megfeleljen. (Kúria P. II. 6150/1924. sz. a. 1925 febr. 25-én.)