Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 6. szám - Nyugdij-valorizáció

JOG A HITELJOG MINDEN ÁGÁRA KITERJEDŐ FOLYÓIRAT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST V., Yisegrádi-utca 14. sz. Telefon 71—65. ALAPÍTOTTA: FŐSZERKESZTŐ: néhai GRECSÁK KÁROLY BUBLA FERENCZ b. t. t.. igazságtigyminlszter ny. kúriai tanácselnök FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. SZENTE LAJOS ügyvéd Előfizetési ár: Negyedévre: 30, 000 korona. Ezen füzet ára 15, 000 kor. HUSZONKETTEDIK ÉVFOLYAM 6. sz. MEGJELENIK MINDEN HÓ ELEJÉN BUDAPEST, 1925. JÚNIUS 1. TARTALOMJEGYZÉK: Dr. Gallia Béla kir. kúriai biró. Nyugdijvalorizáció. Dr. Nizsalovszky Endre miniszteri titkár. Néhány szó a jelzálogjogról szóló törvényjavaslatról. SZEMLE: Plósz Sándor. — Nyugdijvalorizáció. — Apolgáriperrendtartás novellája. — A perrendi értékhatár felemelése. — A korlátolt felelősségű társaságról szóló törvénytervezet. — Külföldi pénzvételre adott megbízás. IRODALOM: Hazai irodalom. Külföldi irodalom. HAZAI JOGGYAKORLAT: 74. Általános. — 75. Árdrágítás. — 76., 77. Főnök és alkalmazott. — 78. Bankügylet. — 79. Kezesség. — 80., 81., 82., 83. Valorizáció. — 84. Nyugdij-valorizáció. — 85. Valuta. — 86. Árkülönbözet. — 87., 88. Ügynöki jutalék. Nyugdij-valorizáció. * Irta: Dr. Gallia Béla kir. kúriai biró. I. Hosszantartó, szerencsétlen háborúknak époly törvényszerű jelensége a pénz elértéktelenedése, mint a föld vulkanikus vagy tektonikus eltolódásainak a földrengés. Ez a devalváció végig kiséri az emberiség történetét, többször felüti fejét a görög államokban, Egyptomban, Rómában; állandó jelensége a középkornak, hol a fejedelmeknek rendes pénzszerző eszköze a lucrum camerae, a jó ércpénz bevonása és helyébe kisebb értékű ötvözetek kibocsátása; feltűnik a harmincéves háború, valamint Nagy Frigyes háborúi után és a francia assignáták és mandat territoriálok, az osztrák bankócédulák, a porosz Tresorscheinok, az északamerikai greenback-ek története eléggé mutatja ennek a jelenségnek törvényszerű voltát. Goethe Faustjának ama mélybölcsességü jelenetei, midőn a császár Mephisto javaslatára a föld mélyében rejlő kincsekre, mint ércfedezetre, papirpénzt bocsát ki, midőn az igy támadt nagy pénzbőség rövid, csalóka jólétet teremt, hogy aztán ujabb anarchiának és zavarnak adjon helyet; midőn a Plutus képében fellépő Faust a rendre és az ország valódi segélyforrásain alapuló fokozatos fejlődésre irányítja a figyelmet: nem költői fantázia szüleményei, hanem a történelemből leszűrt tanulságok. Az államhatalom valódi, vagy vélt szükségből többször avatkozott be az adós és hitelező jogviszonyába. Az adós védelmére a görög demokráciák és a római köztársaság époly gyorsan készek voltak a magánadósságok * Felolvastatott a Magyar Jogászegylet március 23-án tartott teljesülésében. megszüntetésére, mint a középkor fejedelmei a moratóriumokra és az u. n. levélölésekre: az adóslevelek érvénytelenitésére. Ha azonban a helyzet a pénz értékromlásával a hitelező hátrányára tolódott el: az állam hatalom gyakran látta szükségét annak, hogy a hitelező védelmére siessen és igyekezzék őt attól a kártól megóvni, mely követelésének rossz pénzben való számszerű visszafizetésével érné. Az államhatalom e beavatkozásának érdekes történeti összeállítását olvashatjuk a német birodalmi pénzügyminisztérium valorizációs emlékiratának „Referentenentwurf'-jában, melyből azt látjuk, hogy kezdetben a hitelezőnek a zálogjoggal terhelt ingatlan egy részét adták kielégítésül, mig Nagy Frigyes 1762. évi rendelete, az osztrák 1811. évi „Finanzpatent" és a francia forradalom és direktórium törvényhozásának az az általános valorizációs szabálya, hogy adós a pénz leromlása dacára oly értéket köteles visszafizetni, aminő értéket annak idején kapott. II. A háború utáni infláció és annak következményei tehát gazdasági törvényszerűséggel lépnek fel és a joggal, — az életviszonyok e szabályozójával szemben mindig ugyanazokat a követelményeket támasztják. A borzalmas világháború, a háború utáni belső zavarok és a szörnyű békeszerződés ugyanezeket a gazdasági eseményeket váltották ki Németországban, Ausztriában és nálunk. A történeti példák ellenére az államok las, san szánták rá magukat a pénzromlás magánjogi következményeinek törvényhozási levonására.