Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 5. szám - A magyar királyi Kúria jogegységi tanácsának 27. számú polgári döntvénye

f 70 KERESKEDELMI JOG 5. sz. emelkedése, hanem csupán a korona értékének időközbeni csökkenése szolgál. (Kúria P. VII. 5562/1924. sz. a. 1925 mára 31.) Indokok: Az eladó a vevőtől a kikötött vételár megfizetését követelheti s nem azt is, hogy a vevő az áru átvétele után megtérítse neki azt az értéktöbbletet, amely az árak későbbi emelkedése folytán merült fel, mert ez lényegileg felárnak tekintendő, ehhez pedig az eladónak az áru fentartás nélkül történt átadása után jogos igénye nem lehet. Amennyiben tehát az eladót a vételár valorizáltan illeti meg, a valorizálás alapjául nem az áru értékének emelkedése, hanem mindenkor a korona értékének időközbeli csökkenése szolgálhat csupán, s igy az eladónak nem az áru értéktöbbletének megtérítésére, hanem csak arra van jogszerű igénye, hogy neki a vevő a vételár öszszegét abban az értékben fizesse meg, amely értékkel a korona az ő fizetési kötelezettségének beállta idejében bírt. Minthogy pedig az állandó birói gyakorlat a magyar korona zürichi jegyzését fogadta el irányadóul a magyar korona értékének s az ebben előállott változásnak meghatározása tekintetében: nem sértett jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal, hogy az elsőbiróság által 31. sorszám alatt felperes javára megítélt 460,869 korona 20 fillér vételárkövetelést a magyar koronának zürichi árfolyamjegyzése s nem a kereseti tűzifának utólagos áremelkedése alapján valorizálta. Kárkamat. 66. A m. kir. Kúriának gyakorlata szerint a valorizáltan megítélt tőke után az 1923. évi XXXIX. t.-c. alapján kárkamat meg nem Ítélhető. (Kúria P. VII. 4225/1924. sz. a. 1925 ápr. 2-án.) Vétel. 67. A minőségi átadás nem egyértelmű a tényleges átadással. — A szerződő felek a kifogásolás jogát harmadik személyre is ráruházhatják. (Kúria P. VII. 4609/1924. sz. a. 1924 dec. 17-én.) Indokok: Anyag jogi szabályok értelmében adásvétel tárgyát képező ingó dolog tulajdonát a vevő csak a tényleges átadással vagy abban az esetben szerzi meg, ha az eladó és vevő abban állapodnak meg, hogy a dolog tulajdona és birtoka a vevőre szálljon és az eladó azután a dolgot csak a vevő nevében birlalja. A fellebbezési bíróság által bizonyítottnak- elfogadott, itt felhívott tények alapján nem lehet azt megállapítani, hogy elsőrendű alperes a kereset tárgyát képező búzát felperesnek átadta volna. Sőt a H. M. tanúvallomása alapján megállapított abból a tényből, hogy az elsőrendű alperes megbízottja nem vette tudomásul Sch. M. felperesi megbízottnak azt a kijelentését, hogy felperes ennek a pernek tárgyát képező búzát is átveszi, hanem evégből felperest az elsőrendű alperes központjához utasította, ahol azután ennek a búzának az átadását kifejezetten megtagadták, épp ellenkezőleg az következik, hogy a kereseti búzának tényleges átadása meg nem történt. A fellebbezési bíróság által bizonyítottnak elfogadott tények annak a megállapítására sem szolgálhatnak alapul, hogy a felek abban állapodtak volna meg, miszerint a kereseti buza tulajdona és birtoka felperesre szálljon át s hogy ezentúl elsőrendű alperes ezt a búzát csak a felperes nevében birlalja. A fellebbezési bíróság ítéleti indokolásában erre a kérdésre vonatkozóan felhívott C) és D) alatti alperesi levelek ugyanis elsőrendű alperes részéről ilyen értelmű okiratkijelenést nem tartalmaznak, mert ezekben a levelekben az elsőrendű alperes csak a kérdéses buza megtekintésére és minőségi átvételére hivta fel a felperest, magának az átadásnak azonban a nem vitás tartalmú A) alatti kötlevél 16. pontjának a rendeldelkezése szerint majd csak a minőségi átvétel után kellett bekövetkeznie, ami pedig a fentiek szerint a kereseti búzamennyiségre nézve be nem következett. Nyilvánvaló ezekből, hogy a fellebbezési bíróság az általa bizonyítottnak elfogadott tényekből vont helytelen következtetéssel, a C) és D) alatti levelek tartalmának téves értelmezésével, az A) alatti kötlevél fentebb kiemelt tartalmával is ellentélesen, tehát jogszabálysértéssel állapította meg azt, hogy az átadás a kereseti búzára nézve az elsőrendű alperes részéről megtörtént és hogy ezután a kereseti buza az elsőrendű alperesnek csak mint birlalónak maradt a kezén. Mindezekből az következik, hogy felperes a kereseti buza tulajdonjogát meg nem szerezte, felperes tehát dologjogi alapon, azaz tulajdonjog alapján a kereseti buza kiszolgáltatását nem követelheti. Az A) alatti kötlevél szerint a svájci export céljára alkalmas buza képezte az adásvétel tárgyát s a kötlevél 17. pontjában a felek a kereseti búzát illetően azt is kikötötték, hogy a svájci kormány megbízottja dönt a kikötött svájci exportképesség kérdésében, s mivel a kötlevél 16. pontja szerint az e pontban említett 5000 métermázsa, csak a svájci export céljára alkalmasnak történő minősítés után kerülhet átadásra, abban a kérdésben is, hogy az elsőrendű alperes mit és mennyit köteles átadni. Ez a kikötés felperes irányában is joghatályos, mert semmi törvényes akadály nem áll útjában annak, hogy a felek annak a megállapítását, hogy a vételi ügylet tárgyaként mi lesz átadandó s átveendő harmadik személyre bizzák. Az e részben nem vitás tényállás szerint a svájci kormány megbízottja a kereseti búzát svájci export céljára alkalmatlannak minősítette. Erre az esetre a kötlevél 17. és 18. pontjában az a különleges rendelkezés foglaltatik, hogy elsőrendű alperes a felszedéshez használt felperesi zsákokat visszaadni s felperesnek a vételárelőleget visszafizetni tartozik, hacsak az elsőrendű alperes a 18. pontban meghatározott idő alatt írásbeli kötelezettséget nem vállal aziránt, hogy a svájci export céljára alkalmatlannak minősített mennyiséget ugyanilyen mennyiséggel pótolni fogja. A kötlevélnek ezekkel a rendelkezéseivel szemben felperes a kereseti buza szállítását a szerződés alapján, kötelmi alapon sem követelheti, mert a kötlevél fent idézett rendelkezései szerint alperes ez iránt kötelezettséget nem vállalt, hanem arra a most fenforgó esetre, ha t. i. a svájci megbízott a kérdéses búzát svájci export céljára alkalmatlannak minősítené, semmi egyébre nem vállalt kötelezettséget, mint arra, hogy a zsákokat kiürítve a felperesnek visszaadja, a felvett előleget pedig ennél visszafizeti.