Kereskedelmi jog, 1925 (22. évfolyam, 1-11. szám)

1925 / 5. szám - A magyar királyi Kúria jogegységi tanácsának 27. számú polgári döntvénye

5. sz. KERESKEDELMI JOG 69 bözetek fejében valójában mit követel ós összegszerüleg milyen követelést támaszt az alperesekkel szemben. A fentebb előadottak szerint ezt a felperes csak a keresetben közölte az alperesekkel. 61. Valorizálás az elsőfokú ítélettől kezdve, mikor alperes a kártérítés mérvét már ismerhette. — Az értékkülönbözet felére, mivel felperes üzletkörében sem valorizálódott volna a kárösszeg teljes mérvben. (Kúria P. IV. 4247/1924. sz. a. 1925 márc. 12.) Indokok: A felperes a keresetét a szerződésszegő alperes ellen kártérítés iránt inditotta. A felperes ez igényét az 1920 november 27-én hozott elsöbirói Ítélet alaposnak mondotta ki, mely ítélet a fellebbezési, valamint felülvizsgálati eljárás során helybenhagyatott. Figyelemmel arra, hogy az Ítéletek csak megállapították a kereset előtt már fennállt jogi helyzetet és nem létesítettek a felek közt uj jogviszonyt, azt kellett a valorizálás szempontjából döntő jelentőségűnek tekinteni, hogy az alperes, aki a keresetindítástól fogva szükségkép ismerte a felperes igényét, legkésőbb az ennek jogosságát megállapító elsőfokú döntéstől fogva felismerhette saját kötelezettségét és szakmabeli voltánál fogva megítélhette annak mérvét is, ez okból tehát az időponttól fogva az alperes fizetési késedelme mindenesetre vétkesnek jelentkezik, amiből pedig folyik, hogy az ezt követőleg beállt további pénzromlással járt anyagi hátrányt nem háríthatja a felperesre. Mégis, minthogy az általános tapasztalat szerint, de a felperes felülvizsgálati előadásából is kitűnően a felperes üzletkörében sem konzerválódott volna teljes értékében a kárösszeg, ha azt annak idején megkapta és üzletébe fektethette volna: a m. kir. Kúria azt találta helyénvalónak, hogy az alperest a kárösszeg és kamata után amaz értékkülönbözet felének viselésére kötelezze, mely a kártérítési felelőssége elsőfokú megállapításának időpontjával szemben a tényleges fizetéskor jelentkezik; miért is a fellebbezési bíróság ítéletének megtámadott részét ennek megfelelően megváltoztatta. Emellett hatályában továbbra is fennáll a beszámítás és költségviselés tekintetében tett, meg sem támadott rendelkezés is és amennyiben a fellebbezési bíróság ítélete után tényleg történt fizetés, az a dolog természete szerint fizetéskori értékében ugyancsak beszámítandó a kimondott marasztalási összegekbe. 62. Külföldi állampolgár javára nem alkalmazható a felértékelés nagyobb mértéke, mint amilyet a külföldi állam a mi polgáraink javára saját polgáraival szemben alkalmaz. (Kúria P. IV. 4222/1924. sz. a. 1925 márc. 11.) Indokok: Alperes az elsőbiróságnak német márkában marasztaló Ítéletét fellebbezéssel nem támadván meg: ehelyütt már csak az a kérdés vár eldöntésre, hogy alperes átértékelten köteles-e a terhére rótt összeget megfizetni. A m. kir. Kúria megítélése szerint ennek a kérdésnek elbírálásánál nem hagyható figyelmen kivül az a körülmény, hogy felperes frankfurti, tehát külföldi cég, amelynek javára az anyagi viszonosság elvénél fogva nem ítélhető meg a kereseti tőke magasabb átértékelése, mint amily mértékben az a felperes hazai államában irányadó jogszabályok szerint magyar állampolgár javára német alattvaló alperes ellen megítélhető lenne. Minthogy a fellebbezési bíróság a Németországgal szemben fennálló anyagi viszonosságra nézve tényállást nem állapított meg, anélkül pedig az ügy végeldöntésre nem alkalmas: a fellebbezési bíróság ítéletét az idevonatkozó tényállás megállapítása és ennek megfelelő uj határozat hozatala végett fel kellett oldani. 63. Valorizáció alkalmazásának nincs törvényes akadálya abban az esetben sem, ha a követelés már jogerősen meg van ítélve, feltéve, hogy az adós azon jogellenes magatartása, amely a bírói gyakorlat szerint alapot nyújt a valorizációra, a jogerős ítélettel való marasztalás után folytatódik azáltal, hogy tartozását meg nem fizeti; türi azt hogy ellene hitelezője végrehajtást vezet s a követelésnek végrehajtás utján való behajtását is megakadályozza stb. (Kúria P. VII. 5485/1924. sz. a. 1925 márc. 26.) Indokok: Nem áll azonban ez a szabály akkor, ha a hitelező követelése valorizációjára vonatkozó igényének fentartása nélkül fogadta el az adóstól követelésének egészbeni vagy részbeni kifizetését, mert a teljesítés késedelméből eredő igény kártéritésjellegü, ebből folyóan az rendszerint csak akkor és annyiban érvényesíthető, ha és amennyiben az ezen igényhez való jog fentartása az adóssal szemben kifejezésre jut. Jogfentartás hiányában tehát a hitelező ettől az igényétől elállottnak tekintendő s igy az utólagos valorizációra való igényét sikerrel nem érvényesítheti. 64. A valorizáció kezdőpontjára nézve az eset körülményei figyelembe veendők. — Felperes a jogalap tekintetében pernyertes lett, az összeg tekintetében nem egészen;, ezért a koronaromlás felek között megosztatott. (Kúria P. IV. 4485/1924. sz. a, 1925, márc. 24.) Indokok: Egymagában az a körülmény, hogy a felperes a valorizációs kérelmét csak 1923. évi július hó 5-én terjesztette elő, nem szolgálhat akadályul arra nézve, hogy a valorizáció időpontjául egy korábbi időpont ne vétessék alapul. E tekintetben mindig az eset körülményei mérlegelendők. Az adott esetben felperes az alperes szerződésszegése folytán 1921. szeptember 30-án fedezeti vételt eszközölt. Alperes kártérítési kötelezettsége tehát e napon állott be, következésképen vétkes fizetési késedelme folyományakép e naptól kezdve tartozik viselni a korona romlásából folyó értékcsökkenést is. Az alperes védekezése a jogalap kérdésében alaptalannak bizonyult ugyan, minthogy azonban felperes keresetét a megítélt összegnél többre irányította és igy az alperes védekezése az összegszerűség kérdésében indokolt volt, kétségtelen, hogy a per elhúzódása részben felperes magatartásával is összefüggésben áll. Ennek figyelembevételével a m. kir. Kúria méltányosnak azt találta, hogy a korona romlásából eredő értékcsökkenés a peres felek között egyenlő arányban megosztassék, miért is a fellebbezési bíróság ítéletét a rendelkező részhez képest megváltoztatta. 65. Amennyiben az eladót a vételár valorizáltan illeti meg, a valorizálás alapjául nem a vételár